2012. április 30., hétfő

Egy szárnyaló gondolat a Konnektivizmusról


 
Megtört végre a jég, most először ülök le úgy a gép elé, hogy nagy kedvet érzek hozzá, hogy blogot írjak, és kíváncsian várom, hogy gondolataimra a csoporttársak miképpen reagálnak majd. A témám még mindig a konnektivizmus. Ollé tanár úr inspirálásának köszönhetően meghallgattam ma két előadást is a témában, mely előadásokban hazánk jeles pedagógiában jártas szakemberei folytattak eszmecserét és vitatták meg a konnektivizmusról szóló gondolataikat. Először a Pedonline 11.05.16. előadást néztem meg az ustream-en ahol Ollé János, Fehér Péter, Kulcsár Zsolt és Vass Vilmos értekezet a témáról. A második előadás pedig egy kerekasztal beszélgetés volt a konnektivizmusról, az MTA szervezésében. Sajnos itt az előadás eleje lemaradt a felvételről, így a résztvevők kiléte egyértelműen nem derült ki számomra, ugyanakkor a témához való hozzáértésük teljesen egyértelmű volt. Nem tagadom, nagyon élveztem, ahogy mindkét beszélgetésben egymásnak feszültek a gondolatok, amik hol egyetértésbe torkolódtak, míg máskor holtponton maradtak és élvezettel lubickoltam a különböző látásmódok megismerésében, melyekkel hol azonosultam, míg máskor inkább vitatkoztam volna. Természetesen nem tudományos szinten, hanem csak saját tapasztalatimra támaszkodva és akkor is csak nagyon halkan vitatkoztam volna egy-egy kérdésről, mindenesetre ennek köszönhetően elindult bennem egy gondolatsor magáról a konnektivizmusról melyet ebben az írásban igyekszek majd kifejteni.
Az előadásokban a szakemberek abban azonos állásponton voltak, hogy egy jól működő konnektivista tanulásban a résztvevőknek erős belső motivációval kell rendelkezniük, elkötelezetnek kell lenniük a témával kapcsolatban, fontos a téma mélységeinek feltárása és az azzal kapcsolatos gondolatok megosztása a csoport többi tagjával, melynek eredményeként tud majd egy új tudás létrejönni és ez az amiért érdemes egy konnektivista csoport tagjává válni. A konnektivista csoportok alaphelyzetből érdeklődés alapján szerveződő csoportok intézményi keretek nélkül, akiket csak a közös téma iránti szenvedély kovácsol egy tanuló közösséggé. Ennek ellenére a gyakorlatban már megjelent az intézményi keretek között zajló konnektivista tanulási módszer is, melynek egyik oka, hogy gyakorlati tapasztalatok legyenek szerezhetők egy ilyen csoport működésének milyenségéről. Ezzel ugyan a spontán tudásra épülő, belső motivációtól vezérelt csoport kialakulás ugyan sérül, ennek ellenére a szakemberek véleményével egyet értve én is azt gondolom, hogy annyira még sem sérül, hogy ne lenne vele érdemes foglalkozni. Éppen ezért az alábbiakban szerény gyakorlati tapasztalataimra és élénk fantáziámra támaszkodva megpróbálom kifejteni saját elképzelésemet arról, hogy miért és hogyan használnám én a konnektivizmus a felsőoktatásban.
Az első komoly érvem, ami a konnektivizmus használata mellett szól a felsőoktatásban, az maga az elmélyülés. A konnektivista módszer nagyon jó út egy témában való elmélyülésre, ami viszont teljesen egybevág az egyetemi képzés céljával is, ahol szintén az elsődleges szempont egy szakterület illetve egy tudományterület széleskörű megismerése. Véleményem szerint a jelenlegi MA képzés szintje az a terület, ahol leginkább helye van a konnektivizmusnak, mivel itt már életkorból fakadóan a tanuláshoz való hozzáállás jelentős mértékű pozitív változásokon megy át, illetve már jelentős tanulási és élettapasztalatok is vannak, melyek képesek tovább segíteni a konnektivista tanulási mód sikerességét.  Újfent saját tapasztalatomra támaszkodva azt mondom, hogy a konnektivista oktatás módszerét a második szemeszterben érdemes elkezdeni, mégpedig pontosan úgy, mint ahogy ezt a mi kurzusunkat is Ollé tanár úr vezette. Én csak egyetlen dolgon változtatnék tapasztalataim alapján, mégpedig a kurzus során több facitáló impulzust adnék a hallgatóknak, de nem azért mert azt érzem, hogy a jelenlegi képzés folyamán erre nekem szükségem lett volna, (bár biztos ártani nem ártott volna), mivel egyet értek a tanár úrral abban, hogy ebben a helyzetben így volt egészségesebb, hanem azért mert én ezt a kurzust csak egy bevezetőnek tekinteném, ahol a hallgatók megtanulhatnák, hogy mi is az a konnektivizmus, hogyan is kell ezt jól csinálni, mi is az értelme, hogy aztán erre a tudásukra támaszkodva tudják további tanulmányaikat felépíteni.
Pontosan mire is gondolok? Nem kevesebbre, mint, hogy az MA képzés teljes további szemesztereit, azaz a 3. és 4. szemesztert konnektivista módszer szerint lehetne megszervezni. A téma ugyebár adott esetükben az andragógia és ez az adott téma nem csak a képzéshez tartozó tárgyakat szervezi maga köré, hanem egy adott érdeklődést is, mely tökéletesen megfelel egyben arra is, hogy a konnektivizmus tárgya legyen. Tehát míg az első év az alapozás, egy szakterület alapozás, addig a második év már maga az elmélyülés, melyet mi sem támaszt jobban alá, mint hogy a szakdolgozatnak is ebben az időben kell megszületni. A különböző andragógia tantárgyak konnektivista módszerben való feldolgozása, nem csak azt teszi lehetővé, hogy mindenki arra területre fordítsa figyelmét, ami számára leginkább érdekes, hanem ahhoz is jó lehetőséget teremt, hogy magáról az andragógiáról való gondolkodásmódok, mindnél szélesebb körben nyerjenek megismerést. Itt már a tanári facilitásnak én nem sok szerepet szánnék, hiszen ekkor már kialakulna a konnektivista tanulási gyakorlat, a szakma szeretet, melyet mindenki a számára legkedvesebb irányból tárhatna fel. Természetesen maga a végcél a szaktudás illetve annak a tükre maga a szakdolgozat is jelentős motivációs erőként működne elképzelésem szerint, mely tovább segítené a konnektivista oktatás kiteljesedését.
Abban az esetben, ha egy egész évet és minden tantárgyat bevonva lehetne konnektivista szemléletben tanulni, megszűnne az a frusztráció, hogy már megint csak egy tantárggyal foglalkoztam, pedig még van jó néhány amire időt kéne szánni. A másik számomra fontos dolog ebben a struktúrában, hogy a bevezető kurzus esetében, ahol magát a módszert sajátítják még csak el a hallgatók véleményem szerint, hagyni kell lehetőséget az érzelmi kitöréseknek is, melyet ugyanakkor érdemes szerető és támogató magatartással kezelni. Hagyni kell a kezdeti időszakban az érzelmek felszínre kerülését, hiszen ez az új helyzet sokak számára okozhat kezdetben frusztrációt, félelmet az újtól, a meg nem ismert elvárásoktól, és csak miután ezek a frusztrációk megjelentek és orvosolva lettek így vagy úgy, csak eztán jöhet egy megnyugvás, ami feltétele az eredményes teljesítésnek. Mindenkinek meg kell küzdeni az új helyzetben feltörő érzésekkel, ehhez kell a tanári támogatás, a motiváló segítség és visszaigazolás, illetve iránymutatás, hogy a hallgató képes legyen beletanulni az új helyzetbe, amit aztán majd eredményesen lesz képes alkalmazni.
Így elképzelésem szerint a konnektivizmus képes lenne jelenlegi szintjéről magasabb fokra kerülni, hatékonyabban beépülni a tanulási folyamatokba, miközben talán számos tanuló számára teremtenék meg a sikeresség érzetét abban, hogy képes tanulmányát saját motivációjával és érdeklődési körének megfelelően eredményesen irányítani.

2012. április 25., szerda

Korszerű tanulási környezetek 2.



Nincs mit tenni be kell vallanom, hogy ezzel a bloggal egy kicsit megkéstem, de legalább lehetőségem van így egy olyan írást készíteni, melyben a csoport legújabb heti tudását megtudom jeleníteni. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy egy igazi konnektivista elmélet szerinti anyagot hozzak létre. Ennek szellemében az elolvasott blogok eszenciáját próbálom most itt megragadni.
A téma a korszerű tanulási környezetek illetve az azokban folyó oktatási tevékenység köré csoportosult. Szinte mindegyik blog Komenczi Bertalan Komplementer tanulási környezet ellentétpárjainak táblázata körű épült fel.

Tradicionális tanulási környezet - Progresszív tanulási környezet
Tények, szabályok, kész megoldások - Készség, kompetencia, jártasság
Zárt, kész tudás átadása - Egész életen át tartó tanulás-képesség
Forrás: iskola, tanár, tananyag - Különböző források integrációja
Tanári instrukció dominanciája - Inspiráló tanulási környezet, önálló
Kötött tanterv - Projekt alapú tanulás
Tanulás= fáradságos munka - Tanulás= érdekes vállalkozás
Osztályterem - Könyvtár és tantermen kívül
Osztálykeret - Könyvtár és tantermen kívül
Homogén korcsoport - Heterogén korcsoport
Iskolán belüli csoport - Iskolák közötti virtuális csoportok
Alkalmazkodás - Kreativitás, kritika, innováció
Külső szabályok követése - Belső szabályok kialakítása
Megfelelés a tanárnak - Megfelelés a standardoknak
Zárt, monomediális környezet - Nyitott, hipermediális környezet

Néhány gondolat a táblázat értelmezésről a különböző blogok íróitól:
  • „Még az első 4 sorban lévő fogalmaknál nem is érzem annyira az ellentétet, de ott pl., hogy Tanulás = fáradságos munka vagy érdekes vállalkozás; nem tudom, hogy ezek egymás kiegészítői-e? Lehet, hogy mindennapi tapasztalataim miatt gondolom így, és azért érzem a fáradságos munkát pejoratívnak. Mert egyébként, miért ne lehetne egy kemény, fáradsággal végzett munka örömteli, érdekes? És akkor valóban kiegészítik egymást. De, amikor azt látom, hogy még a jó tanulók legtöbbje is (akik egyébként képesek erőfeszítést tenni) utál tanulni (finoman fogalmazva: nem szeret), akkor én erre asszociálok a fáradságos munka kapcsán. Vagyis így már ennek ellentéte az érdekes vállalkozás.”
  • „Az nekem már kicsit cukormázas, hogy a progresszív tanulási környezetben a tanulás megítélése többé nem az, hogy "fáradtságos munka", hanem az, hogy "érdekes vállalkozás". Azért szívesen megkérdeznék néhány diákot, aki progresszív tanulási környezetben tanul...”
  • „Ebből a táblázatból számomra a leginkább figyelemre méltó a tanulás fáradságos munkából érdekes vállalkozássá való transzformálódása. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy minden komoly tanulás kemény igénybevételnek teszi ki a tanulót, akkor is, ha az támogatva van bármilyen IKT vagy egyéb eszközzel. Kérdés, hogy mennyire beszélhetünk akkor érdekes vállalkozásról?”

Mint a fenti idézetekből is jól látszik a csoport fantáziáját erőteljese megmozgatta, hogy valóban lehetséges-e a fáradságos tanulásból érdekes vállalkozást létrehozni. Véleményem szerint ez bizonyos tanulók és bizonyos tananyagok mellett igen is lehetséges, de hogy minden tanulási folyamatot át lehessen ebbe az irányba terelni azt nehéz elképzelnem. Saját tanulási és tanítási tapasztalatomra támaszkodva azt mindenképen elmondhatom, hogy volt már olyan az életemben, hogy egy tananyag feldolgozásával illetve megtanulásával fáradságos munkával kellett megküzdöttem, de miközben vívtam a csatát nagyon is élveztem azt dolgot csinálni. És ez pedig leginkább akkor fordult velem elő, amikor a feladat megoldásának egy jó része saját kreativitásomra illetve saját magam igényszintjéhez volt igazítva, és gyakorlatilag csak rajtam múlott, hogy mekkora erőfeszítéssel milyen magas lécet akarok megugrani. Volt egy keret, de én állíthattam fel magamnak a mércét. A kreativitás megélése az alkotó munka pedig már véleményem szerint önmagában is élmény, éppen ezért ha egy tanárnak vagy egy tanulónak lehetősége van alkotni, az már önmagában is képes élményé válni, így én mindenképpen fontosnak tartom, hogy lehetőség szerint mindnél több esetben hagyjuk az egyéniséget és az alkotást kiteljesedni.
             Hogy a környezet milyen, ahol az alkotó illetve tanuló munka megvalósul szinte mondhatnám is ezek után, hogy teljesen mindegy, de mégsem teszem, hiszen a rendelkezésre álló eszközök, illetve a tanári szerepkör és önmagában a környezet, ha nem is feltétele egy alkotói tevékenységnek mégis jelentős mértékben tudja azt támogatni vagy rosszabb esetben gátolni. Jól példázza mindezeket az elképzeléseimet a reformpedagógiai irányzatok is, ahol a kreativitás és a környezet rendkívül fontos szerepet kap.

A blogok másik kedvenc témája maga A három tanulási modell: a behaviorista, a
kognitivista, és a konstruktivista volt. Talán itt elmondhatom, hogy ezeknek az elméleteknek a leírásával igazán új gondolatok nem láttak napvilágot, de ahhoz, hogy az új tanulási környezetekről illetve magáról a konnektivizmusról tudjunk gondolkodni, mégis helyén volt ezekkel az elméletekkel foglalkozni. A behaviorista tanulási modellnél a tanulás eredményességére a viselkedésből tudunk következtetni, és a tanulási folyamat mércéje is egyben maga viselkedésváltozás. A kognitivista elmélet szerint a tanulási folyamat középpontjában a mentális tevékenység áll, mégpedig úgy, hogy az új információ a meglévő tudással képes egységet alkotni, akkor új tudás fog keletkezni. A konstruktivista tanulási modellben pedig maga a problémamegoldás áll középpontban, de hogy a probléma valóban megoldásra kerüljön szükség van a másokkal való együttműködésre vagyis egy csoportra is.
De hol van akkor a konnektivizmus helye a tanulási elméletekben? Az biztos, hogy az előbbi három modelltől ez nagyban különbözik, így egyikbe sem tudnám besorolni. Akkor ennek tükrében azt kellene, hogy mondjam, hogy a konnektivizmus egy teljesen új modell, mely hamarosan negyedik elemként helyet fog követelni az előbbi három mellett? Valószínüleg nagyon okosnak érezném magamat, ha erre képes lennék válaszolni, de sem én sem a csoport erre a kérdésre a bejegyzések során nem tudott választ adni, de talán majd az elkövetkező előadások során erre is választ fogunk kapni.

A hálózatelmélet oktatási alkalmazása: konnektivizmus



Nagyszerű élmény volt a számomra, hogy végre elhangzott a mai előadáson Ollé tanár úr szájából, hogy bizony a konnekt csoport munkájában való részvétel, milyen komoly terheket illetve motiváltságot igényel. Úgy éreztem, mintha virtuálisan vállon veregettek volna, és ez nem kis büszkeséggel töltött el. Igen, én még mindig a csapat tagja vagyok, és bár kecsegtető volt sokszor a gondolat, de ezidáig még sem adtam fel. Azt hiszem jobbkor nem is jöhetett volna ez a pozitív élmény, mint itt a vége finisben, amikor már tényleg minden csepp energiára szűkség van. 
A hét témája maga a konnektivizmus módszertana volt, melynek gyakorlatáról és elméletéről nekem is kialakult a véleményem a kurzus során, és ezt a véleményemet szeretném most megosztani. Nem kívánom sem kritizálni, sem dicsőíteni magát a konnektivizmust, hanem csak inkább arról írnék miképpen éltem meg én az ebben való részvételt.
Amikor először olvastam a kurzus kritériumait és a feladatokat, ha azt állítanám, hogy nem pánikoltam be, akkor ez az állítás nem lenne igaz, mert hát nagyon is megijedtem. Az első nehézség, amivel szembe találtam magam, az egyből maga a különböző alkalmazásokra való regisztrálás volt, és nem tagadom én az internet alkalmazásoknak eddig csak nagyon kicsi spektrumát használtam eddig, és azok is mind általában nagyon könnyen kezelhetőek voltak. De végül is különösebb akadályt nem jelentett az új alkalmazásokra való regisztráció. Sőt majdhogy nem ezt sikerélményként éltem is meg.
A második nagy kihívást maga a blog készítés jelentette, nem igazán tudtam eldönteni, hogy most vajon mit is várnak tőlem, és milyen stílusban kellene itt fogalmazni. Hát ha éppenséggel nem is vagyok nagyon büszke magamra mint blogolóra, azért hellyel közel úgy érzem ezt az akadályt is csak le küzdtem. Na nem olyan nagyszerűen, mint néhány másik csoporttársam, akiknek még arra is volt tudásuk és energiájuk, hogy blogoldalukat képekkel és egyéb nyalákságokkal színesítsék, de hát nem vagyok én telhetetlen, majd talán egyszer eljutok én is erre a szintre. De a színes körítésnél is nagyobb hatással volt rám, amikor azt tapasztaltam némely blog esetében, hogy milyen körültekintő és alapos utánajárással íródott meg, és mennyi körültekintés és új információ bújik meg bennük.
A kommentelés sem technikai sem tudásbeli hiányosságokkal nem frusztrált, így azt kifejezetten élveztem és élvezem most is, sőt mi több tanulmányaim során számtalan esetben éreztem egy érdekesebb téma után, hogy milyen jó lenne azt kibeszélni, megvitatni és végre valahára erre most itt alkalmam is nyílt.  Én az egész konnekt munkában ezt élvezem a legjobban és számomra egyben ez a leghasznosabb is. És ami a leginkább a kedvemre való, hogy ugyan az a blog bejegyzés, más-más embereknek képes teljesen mást jelenteni, illetve teljesen más gondolatokat elindítani.
Ahogy az előadásban is elhangzott a konnektivizmus sokkal több, mint egy csoportos munka, itt nem alakulnak ki olyan domináns szerepek, mint egy 3-6 fős csoportban és valóban az én személyes tapasztalatom is az, hogy igen hol az egyik blog mozgatja meg a csapatot jobban, hol meg egy másik. Ez azért is örvendetes dolog így, mert sokkal több gondolkodás mód kerül felszínre, illetve nyilván nem minden téma mozgat meg mindenkit egyforma lelkesedéssel, és így lehetőség van azokat az írásokat és elképzeléseket megtalálni, amelyek a legtöbb új látásmóddal és ismerettel tudnak minket a témában való elmélyüléshez hozzá segíteni. Talán erre a legjobb példa a digitális állampolgárság megvitatása volt, ahol ha nem is jutott a csapat végül azonos álláspontra, de a témával kapcsolatban biztos, hogy mindenki látásmódja bővült. Itt jegyezném meg, hogy valószínűleg a kurzus végeztével megpróbálok majd magam mellé gyűjteni olyan embereket, akikkel szakmailag hasonló érdeklődésűek, mint én és velük együtt önképző formában, kötöttségektől mentesen megpróbálok majd létrehozni egy szakmai vitafórumot, ami bár nem biztos, hogy a konnektivizmus minden kritériumának meg fog felelni, de én nagyon remélem, hogy mégis születhet ott új tudás, amiből a csoport minden tagja képes is lesz szakmai szinten profitálni. Ebből kifolyólag az már nem kérdés a számomra, hogy érdemes volt-e a kurzusnak ezt a formáját választani.
Visszatérve személyes tapasztalatimra, hát az ustrem-es előadás az megkínzott. Ez mondhatnám olyan kihívás elé állított, amit nem igazán tudtam, hogyan is fogok leküzdeni. Maga az előadás összeállítása nem okozott gondot, viszont a maga a technika használat, az nagyon is nagy falatnak bizonyult. Nem tagadom kapcsolati rendszeremet kihasználva sikerült csak megugranom a szintet, de talán a konnektivizmusnak is pont ez a lényeg, hogy nem kell mindenkinek mindenhez érteni, hanem mások tudásából is lehet tanulni, sőt kell is és hát én végső során ebben az esetben ezzel éltem.
A fogalom térképemnek az elkészítése még várat magára, ezért erről nem tudok túl sokat mondani, bár elméletben ezt a feladatot is nagyon izgalmasnak találom, ahol lehet összefüggéseket és elméleteket gyártani, amit mindig is nagyon szerettem. Ellenben a twitteléssel már megismerkedtem, és csak egyet tudok érteni az előadáson elhangzottakkal, hogy nagyon nem könnyű jól használni ezt az alkalmazást. Én eleve béklyóként élem meg az ezzel kapcsolatosan előírt számot, mely állandó pánikot vált ki bennem, hogy jézusom már megint nem írtam egyetlen egy twittet sem, és pedig valamit nagyon kéne. A kommentekbe illetve a blogokban ügye megosztom a témával kapcsolatos gondolataimat, de akkor mégis mit kéne nekem írnom ide? Ráadásul 140 karakterben! Ez sajnos nem megy még igazán nekem, erről szívesen le mondanék. Leginkább ezt akkor tudnám elképzelni, ha egy számomra fontos témán agyalnék valamilyen munkatársammal és az ötleteket ekképpen próbálnánk egymással megvitatni, bár akkor sem biztos, hogy ezt az eszközt használnám sms helyett, de eltudom képzelni, hogy valami ilyen célra megfelelő lehet. Szóval a twittel szenvedek, de igyekszem…
Az előadáson talán számomra a legérdekesebb a közös dokumentummal kapcsolatos reflektálás volt, és hát teljesen egyet is értek azzal, ami ott elhangzott. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a közös dokumentumukban nincs benne a munka, mert hát nagyon is sok munka van benne, és le a kalappal néhány lány előtt, akik ezt elkezdték és a munka oroszlánrészét magukra is vállalták benne, de szerintem sem a megszületett közös tudás jött ebbe a dokumentumba létre. Ezzel kapcsolatban van is egy elképzelésem miképpen lehetne úgy csinálni meg mindezt, hogy a közös dokumentum a létrejött tudást tükrözze. Először is én két közös dokumentumot hoznék létre. Az egyikben minden témahét után mindenki beírná, hogy milyen új látsámodot és szempontokat kapott egy-egy blog hatására, esetleg mi az ami benne a blogok olvasása után átértékelődött. A másik dokumentum pedig ezeket az egyéni reflexiókat foglalná össze, egy gondolatmenetre felfűzve és már is látszana, hogy milyen közös tudás vagy véleménykülönbség született meg. Talán ennek a módszernek az is az előnye lehetne, hogy így sokkal jobban tudna minden egyes csoporttag tudása megnyilvánulni, és kevésbé lenne az órán elhangzottaknak a mása.
Végezetül csak annyit szeretnék még mondani, a csoportdinamikával kapcsolatban, hogy valóban vannak a csoportban dinamikus és kevésbé dinamikus résztvevők, de szerintem ez a különbség nem baj, hiszen, ha csak valaki ritkán nyilvánul meg, de akkor értékesen, az pont ugyan olyan jó, mintha valaki állandóan jelen van, bár mégsem mozdítja a közös gondolkodást előre.

2012. április 23., hétfő

IKT kompetenciák olasz tanárok számára


Képzési vezetőkként az olasz tanári gárda bővítését tervezzük. Képzési programjaink távoktatási formában működnek, így az újonnan csatlakozó tanároknak is szükséges, hogy rendelkezzenek a távoktatáshoz szükséges IKT kompetenciákkal. Annak érdekében, hogy az újonnan csatlakozott kollégák sikeresen tudják végezni munkájukat, szerveztünk számukra egy 30 órás képzést, ahol egyfelől lehetőségük nyílik megismerkedni képzéseink gyakorlatával, illetve ahol tudásukat felfrissíthetik és egyeben gyarapíthatják is.  
A képzés első lépéseként a tanárok IKT ismereteinek és kompetenciáinak felmérését céloztuk meg, illetve a távoktatás didaktikájáról való tudás és elképzelések megismerése. Fontos szempont még a képzés kezdetén annak a felmérése is, hogy hogy az új kollegák, miképpen gondolkodnak a távoktatás didaktikájáról, illetve milyen különbségeket vélnek a hagyományos kontakt tevékenységre épülő órák illetve a távoktatásban zajló oktatási folyamatok között és miképpen viszonyulnak e két oktatási környezet közti különbséghez.

Képzés időtartama:
A képzés 30 óra

Az IKT ismeretek felmérése a következő területekre terjedt ki:
  • Általános felhasználói ismeretek feltérképezésére ( world, excel, web2-es alkalmazások, e-mail, skype stb… )
  • Oktatási folyamatban használt-e már számítástechnikai eszközöket?
  • Ha igen, akkor hol és miképpen?
  • Ha nem, akkor mi volt ennek az oka?
  • Milyen elektronikus eszközöket használ kommunikációra, és milyen gyakran?
  • Mi a véleménye az internet szerepéről az oktatási folyamatban?

Előzetes tudásfelmérés a távoktatás didaktikai ismereteiről:
  • Változik-e a tanári szerep a távoktatási folyamatban, és ha igen miben látja a változást?
  • Milyen elektronikus eszközöket illetve alkalmazásokat használna egy távoktatási nyelvképzés során?

A hagyományos és távoktatási környezetről való előzetes gondolkodás felmérése:
  • Milyen különbségeket lát a távoktatási és a hagyományos oktatási környezetben?
  • Mit gondol mely tanári kompetenciák dominálnak jobban egyik illetve a másik esetében?
  • Melyik környezetben érezi magát jobban és miért?

Az előzetes gondolatok és ismeretek felmérése után a képzés során lehetőség nyílik így a számunkra, hogy új oktatóink továbbképzése során ne csak új ismereteket adjunk át, hanem egyben előzetes ismereteikre reflektáljunk, illetőleg esetleges félelmeiket, vagy hiedelmeiket is eloszlassuk. Az eredményes munkához pedig erre nagyon nagy szükség van, hiszen napjainkban még rengeteg előítélet és idegenkedés övezi, a távoktatás során használt technikákat.

A következőkben a 30 órás képzés tartalmi célját, eszközeit illetve a tanári munkához szükséges kompetenciák fejlesztési területeit ismertetjük.

Az oktatóink számára a következő pedagógusi kompetenciák az elvártak, melyek egy részét az ISTE határozta meg:
  • meg tudja tervezni és szervezni a tanulási folyamatot s azt képes azt irányítani
  • képes a tanulók személyiségét is fejleszteni s azokat folyamatosan értékeli
  • integrálja a szaktudományi és tantervi tudást
  • elkötelezett a szakmai fejlődésért
  • képes a szakmai együttműködésre és kommunikációra
  • digitális állampolgárság kialakításának támogatása

A legfontosabb kompetenciák a távoktatásban az órán elhangzottak tükrében:
  • A tanulásban és kreativitás kibontakoztatása és fejlesztése
  • A digitális kor tanulási folyamatának és értékelésének tervezése fejlesztése
  • A digitális kor munka és tanulási folyamatának modellezése
  • Szakmai fejlődésben és vezetésben való részvétel
  • Interakció és tartalom (tanulás menedzselése, tanulást segítő tartalmak és azok struktúrálása)
  • Interakció és résztvevők – kommunikációja (precíz, speciális kódok, netikett, lehetőségek és korlátok)
  • Tartalmak kiválasztása, rendszerezése
  • Tanulási folyamat támogatása
  • Eredményesség értékelése, visszajelzés, értékelés (feladat és felelősség) a tanár, mint tervező
-         pedagógiai, szakértő – kérdések, viták vezetése, vélemények ütköztetése, diákok véleményének összegzése, szakmai tartalmak kiválasztása
-         a tanár mint támogató, szociális – érzelmi támogatás, diákokkal való kommunikáció, folyamatos kommunikáció kialakítása
-         a tanár mint tanuló
-         a tanár mint szakértő, technikai – menedzselés, a tartalmak koordinálása, kurzusstruktúra megvalósítása, a technológia átláthatóvá tétele.


Az oktatóink számára a következő IKT kompetenciák megléte az elvárt:
  • ismeri az IKT eszközöket, s képes azokat  alkalmazni, azok közül mindig a legmegfelelőbbet választja ki
  • rendelkezik digitális írástudással és médiaműveltséggel
  • tisztában kell lennie azzal, hogy egy-egy réteg milyen mértékben használja az IKT eszközöket

A képzés célja a sikeres tanár, melynek ismérvei a következők:
  • Elfogadja a távoktatási környezetben megjelenő tanárszerep sajátosságait, illetve ki is használja annak speciális helyzetét az oktatási folyamatban.
  • Őszinte tisztelettel: hiteles - azaz felkészült
  • Képes élethelyzetek és pedagógiai jelenségek összekapcsolására - figyelembe veszi az oktatási folyamatban az előzetes ismereteket, tapasztalatokat
  • Képes gördülékeny kommunikációra - bármely elektronikus eszköz használata során
  • Nyitott - az információtechnológia használata minden nap újabb és újabb lehetőségeket teremt, melyeket érdemes megismerni és akár alkalmazni is.
  • Rugalmas - alkalmazkodni tudó
  • Megváltozott elvárásokhoz való alkalmazkodás képessége a távoktatásban nagyon fontos tanári kompetencia
  • IKT-eszközök technikai és szociálpszichológiai jegyeit is ismerni kell – a pedagógiai folyamathoz konstruktívan illeszkedő döntések pedig meghatározóak a képzés sikerességében
Ennek szellemében képzésünk során új tanáraink ismeretinek bővítése során nem az az elsődleges szempontunk, hogy a legfejletebb technológiák megismertetése mellett elvárjuk, hogy csak is azokat használják, hanem az, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a lehető leghatékonyabban használják fel az oktatási folyamatban. Olyan ismeretekkel rendelkezzenek az információs technológiai eszközök területén, melynek segítségével kedvükre bővíthetik munkájuk során a felhasználható eszközök repertoárját, a mindnél jobb eredmény érdekébe. Rendelkezzenek olyan ismeretekkel mely képessé teszi őket az egyre inkább elavulttá váló papír alapú tananyag e-learning rendszeréhez való átadaptálására, ahol már a tananyag nem tartalom, hanem felhasználói szempontok szerint csoportosítható. A képzés egyben arra is felkészíti a tanárokat, hogy a távoktatási folymatban már nem csak kizárólag ők a tudás átadói és közvetitői, hanem az ő szerepük itt már sokszor inkább csak támogató, mentoráló, ahol a felnőttek önálló tanulási folyamatának az elősegítése szintén nagyon lényeges szempont. A távoktatási környezetben az értékelés, visszacsatolás megváltozik és ezeket az oktatási folyamatban szintén figyelembe kell venni, hiszen az oktató és a tanuló a képzési folyamat során sokszer nem egy időben tanul illetve tanít, azaz nem csak a környezetben, de az időben is el vannak egymástól függetlenedve.

A tananyag szervesen épül a következőkben ismertetett tanulmány elveire:

Kárpáti Andrea – Hunya Márta : Kísérlet a tanárok IKT-kompetenciája közös európai referenciakeretének kialakítására – a U-Teacher Projekt

Tanárok informatikai kompetenciái – nemzetközi standardok

A National Educational Technology Standards for Teachers (http://cnets.iste.org/teachers/t_stands.html), mely az Egyesült Államok tanárai számára íródott, a kompetencia kérdésének gyakorlatiasabb megközelítéséhez nyújthat segítséget. Ez a standard a következő területek ismeretét fogalmazza meg követelményként:
  • Technológiai eljárások és fogalmak ismerete
  • A technológiával támogatott tanulási környezet és tanítási folyamat megtervezése, megvalósítása
  • A tantervnek megfelelő technológiával támogatott módszerek és stratégiák alkalmazása a hatékony tanulás érdekében
  • A tanulási folyamat technológiával támogatott követése, értékelése, adminisztrálása
  • Szakszerű technológiával támogatott eredményes pedagógiai gyakorlat
  • A szociális, etnikai, jogi és humán elvek információs technológiai környezetben való alkalmazása (ISTE 2000)[1]
Az IKT alkalmazásával kapcsolatos ismeretek
  • Ismeri az oktatásban használt informatikai eszközöket és ezek főbb alkalmazási területeit.
  • Képes önállóan kezelni a legelterjedtebb eszközöket (például nyomtató, szkenner, digitális kamera, digitális mérőműszerek).
  • Képes kiválasztani és használni a szakterületén bevált szoftvereket (például szövegszerkesztő, táblázatkezelő, ábraszerkesztő, egyéb grafikus program, multimédiás tananyag). Ismeri és használja az ezekről szóló információs forrásokat, nyomon követi és lehetőség szerint kipróbálja az újdonságokat.
  • Képes információkeresési és kommunikációs céllal használni az internetet és iskolája belső hálózatát. Magabiztosan használ levelezőprogramot, vitafórumot, szakmai levelezőlistát.
  • Képes egyszerű hardver- és szoftverhibák felismerésére, segédletek alapján ezek elhárítását megkísérli, és tudja, hogyan, honnan kérhet segítséget.
Számítógéppel segített tanítási órák tervezése és végrehajtása
  • Képes a tanulóközpontú, IKT-elemekkel gazdagított oktatási környezet megtervezésére és jelenlegi környezetének megújítására.
  • Képes a szakirodalom és honlapok, kiállítások, szakmai rendezványek előadásai és bemutatói segítségével tantárgyához és tanulóinak érdeklődéséhez, képességeihez leginkább illő digitális tananyagokat, oktatási megoldásokat választani.
  • Ismeri és használja a gyakorlást, prezentációt, mentorálást, szimulációt, problémamegoldást, közös munkát és kommunikációt támogató alkalmazásokat. Egyéni és a kollaboratív tanulást támogató szoftvereket egyaránt beépít oktatási programjába. A számítógépet a problémamegoldó és kritikai gondolkodás és az aktív tudásszerzés szolgálatába állítja.
  • Támogatja a diákok online kommunikációját helyi és nemzetközi szinten egyaránt.
  • A tanulók fejlettségi szintjének és tudásának megfelelő oktatási informatikai alkalmazásokat használ, s ehhez igyekszik információkat szerezni tanítványai IKT-kultúrájának tartalmáról és technikai színvonaláról. Támogatja a diákok innovatív IKT-használatát és lehetőséget ad kreatív, egyéni bemutatók és egyéb produktumok létrehozására. A diákok sajátos igényeit a lehetőségek szerint figyelembe veszi.
  • Pedagógiai programjai készítésekor tanulmányozza a használni kívánt IKT-megoldásokkal kapcsolatos irodalmat, igyekszik megismerni és alkalmazni a jó gyakorlat példáit.
  • Az egész tanév munkájába beépíti az IKT-eszközök használatát. Képes megítélni, hogy mely tananyagrészekhez milyen alkalmazások a legmegfelelőbbek, s így javítja az oktatás eredményességét, motiválóvá és érdekessé teszi a tanulást. Számítógépes eszközökkel is támogatja az interdiszciplináris oktatási programokat, integrált és komplex órákat.
  • Értékeli a számítógéppel segített órák eredményeit, és a tapasztalatok alapján javítja oktatási informatikai módszereit.
  • A tanórákra készülve is használja a számítógépet, például bemutatók, szóróanyagok, tesztek készítéséhez.
  • A szülőkkel megbeszéli a számítógép helyes otthoni használatának lehetőségeit.
A tudástársadalomban dolgozó tanárnak általában véve jól kell tudnia használni a tanulásba bevonható IKT-eszközöket és forrásokat. Ezek listája tantárgyanként eltérő, de mindenképpen idetartoznak a szövegek, képek, szimulációk, számok kezelésére, a tanulási folyamatot monitorozására, bemutatók készítésére szolgáló eszközök és szoftverek, illetve a kommunikáció támogatására alkalmas technológiák, beleértve a virtuális tanulási környezeteket. A források kereséséhez a tanárnak rendelkeznie kell az internetes keresés és a tallózás, valamint a kritikus forráshasználat képességével. Tudnia kell, hol találhat releváns, inspiráló és akár azonnal használható anyagokat. A digitális kompetenciába az eszközök karbantartása is beletartozik, például a szoftverek installálása, a vírusvédelem, az adatbiztonság, a fájlkezelés.[2]

Az Európai Bizottság Oktatási Divíziója szakértői csoportjának ajánlásai szerint a következőket kell elérnünk a pedagógusképzésben ahhoz, hogy az IKT az oktatási kultúra része legyen:
  • Az IKT-módszereket kontextusba helyezve, nem pedig leírásszerűen, tananyagként kell bemutatnunk a leendő tanároknak. (Példa: egy e-learning-keretrendszerben kell folynia a képzésnek, nem pedig előadásnak kell elhangzania az oktatási keretrendszerek működéséről.)
  • Az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok képzésében jelentős szerepet kell kapnia az IKT oktatási használata jó gyakorlatainak – a képzés során adott jó példa, a korszerű e-learning-környezet, az új digitális taneszközök kipróbálása a tanári munkára való felkészítés során a legautentikusabb módja a digitális pedagógia elterjesztésének.
  • Az informatikai módszerek bemutatása nem korlátozódhat egyetlen tantárgyra, a pedagógusképzés teljes spektrumát át kell hatnia.



[1] http://www.ofi.hu/tudastar/karpati-andrea-hunya
[2] http://www.ofi.hu/tudastar/karpati-andrea-hunya-090930



A képzés finanszírozása
A képzés díja br.50.000 Ft, melyet a képzés sikeres elvégzését követően, a munkába állást követő öt hónap alatt szükséges törleszteni.

Képzési Program
A képzési program megnevezése
IKT kompetenciák olasz tanárok számára
A program besorolása
Szakmai kiegészítő képzés
A képzés során megszerezhető kompetenciák
  • IKT kompetencia fejlesztése
  • A tanulásban és kreativitás kibontakoztatása és fejlesztése
  • A digitális kor tanulási folyamatának és értékelésének tervezése fejlesztése
  • A digitális kor munka és tanulási folyamatának modellezése
  • Szakmai fejlődésben és vezetésben való részvétel
  • Interakció és tartalom (tanulás menedzselése, tanulást segítő tartalmak és azok struktúrálása)
  • Interakció és résztvevők – kommunikációja (precíz, speciális kódok, netikett, lehetőségek és korlátok)
  • Tartalmak kiválasztása, rendszerezése
  • Tanulási folyamat támogatása
  • Eredményesség értékelése, visszajelzés, értékelés (feladat és felelősség) a tanár, mint tervező
-    pedagógiai, szakértő – kérdések, viták vezetése, vélemények ütköztetése, diákok véleményének összegzése, szakmai tartalmak kiválasztása
-     a tanár mint támogató, szociális – érzelmi támogatás, diákokkal való kommunikáció, folyamatos kommunikáció kialakítása
-     a tanár mint tanuló
-     a tanár mint szakértő, technikai – menedzselés, a tartalmak koordinálása, kurzusstruktúra megvalósítása, a technológia átláthatóvá tétele.

A képzésbe való bekapcsolódás és részvétel feltételei
A képzésbe való bekapcsolódás feltételei: tanári diploma, melyet az adategyeztető lap aláírása, és az eredetivel megegyező másolat igazol.
A képzésen való részvétel feltételei:
Képzés formája távoktatás, így a résztvevő személyes megjelenése nem kötelező.
A felkészülést segítő feladatlapok kitöltése és visszaküldése elvárás a hallgatók felé.
A tervezett képzési idő
30 óra
A képzés formái (egyéni felkészülés, csoportos képzés, távoktatás)
Távoktatás
A tananyag egységei, azok célja, tartalma, terjedelme, a tananyagegységekhez rendelt óraszám
A képzés célja, hogy a résztvevők alkalmazási területeit bővítése, a rendelkezésre álló eszközöket a lehető leghatékonyabban használják fel az oktatási folyamatban. Olyan ismeretekkel rendelkezzenek az információs technológiai eszközök területén, melynek segítségével kedvükre bővíthetik munkájuk során a felhasználható eszközök repertoárját, a mindnél jobb eredmény érdekébe. Rendelkezzenek olyan ismeretekkel mely képessé teszi őket az egyre inkább elavulttá váló papír alapú tananyag e-learning rendszeréhez való átadaptálására, ahol már a tananyag nem tartalom, hanem felhasználói szempontok szerint csoportosítható.
A képzés célja,  hogy a résztvevők sikeres vizsgát tegyenek.
A képzés tartalma (tanmenet):

IKT kompetenciák olasz tanárok számára
1. alkalom: Hagyomás IKT eszközökkel való megismerkedés (például interaktív tábla, eolvasó, webkamera)

2. alkalom: Eszközhasználat: Facebook, Goggle +, Moodle alkalmazásának lehetőségei, előnyei és hátrányai

3. alkalom: Eszközhasználat: Ustream, SL alkalmazásának lehetőségei, előnyei és hátrányai

  4. alkalom: Oktatástechnológiai kérdésekkel, a tananyag előkészítésével, feldolgozásával és kiválasztásával áll majd össze.

  5. alkalom:
Projektszemléletű tartalom, a várható eredmény.
A felhasználói szoftver (szövegszerkesztő, kiadványszerkesztő, táblázatkezelő, adatbáziskezelők, grafikai-, böngésző-, prezentációs- és levelező programok)
Információvédelem, számítógépvírusok, -férgek, trójai programok, vírusvédelem.
A legfontosabb az olasz nyelvvel és az oktatással kapcsolatos oldalak (URL címek), oktatási és közművelődési adatbázisok, az elektronikus sajtó
Jogi tudnivalók: adatbiztonság, hitelesség, tulajdonjog, internetjog, szerzői jog

A maximális csoportlétszám
20 fő
A képzésben részt vevő teljesítményét értékelő rendszer leírása
· Számonkérések formája: elméleti - gyakorlati
· A képzés befejezésekor záróvizsga.
·  Megszerezhető minősítések: megfelelt/nem felelt meg.
· Résztvevő megfelelt a képzésen, ha a záróvizsga tudásszintjét legalább 60%-ban sikeresen teljesítette.
· Sikertelen teljesítés következménye: Ha a vizsgán a résztvevő nem teljesített sikeresen, akkor a résztvevő kérheti a számonkérés megismétlését két alkalommal, előre egyeztetett időpontban ingyenesen. Ha a résztvevő ezt nem vállalja, vagy mindháromszor sikertelenül teljesít, nem adható ki számára a sikeres  vizsgát igazoló irat.
A képzésről elvégzéséről szóló igazolás kiadásának feltételei
A sikeres vizsgáról a résztvevő számára a képző intézmény tanúsítványt állít ki.
Kiadásának feltételei:
-      a résztvevő a képzés értékelési rendszerében rögzített elvárásokat teljesítette, és
-      a résztvevő a felnőttképzési szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesítette
A képzési program végrehajtásához szükséges személyi és tárgyi feltételek, ezek biztosításának módja
Oktatói végzettség:
Szakirányú felsőfokú végzettség és minimum 3 éves munkavégzés az oktatott szakterületen.
Az oktató(k) alkalmazottként, vagy foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony keretében végzi(k) tevékenységüket.
Tárgyi feltételek: Számítógép, Internet.
Az előzetes tudásszint felmérés módja
Az előzetes tudásszint felmérés e képzési program része.
Az IKT ismeretek felmérése a következő területekre terjedt ki:
  • Általános felhasználói ismeretek feltérképezésére ( world, excel, web2-es alkalmazások, e-mail, skype stb… )
  • Oktatási folyamatban használt-e már számítástechnikai eszközöket?
  • Ha igen, akkor hol és miképpen?
  • Ha nem, akkor mi volt ennek az oka?
  • Milyen elektronikus eszközöket használ kommunikációra, és milyen gyakran?
  • Mi a véleménye az internet szerepéről az oktatási folyamatban?

Előzetes tudásfelmérés a távoktatás didaktikai ismereteiről:
  • Változik-e a tanári szerep a távoktatási folyamatban, és ha igen miben látja a változást?
  • Milyen elektronikus eszközöket illetve alkalmazásokat használna egy távoktatási nyelvképzés során?

A hagyományos és távoktatási környezetről való előzetes gondolkodás felmérése:
  • Milyen különbségeket lát a távoktatási és a hagyományos oktatási környezetben?
  • Mit gondol mely tanári kompetenciák dominálnak jobban egyik illetve a másik esetében?
  • Melyik környezetben érezi magát jobban és miért?
Az alkalmazott tananyagok, segédanyagok és azok biztosításának módja
A képzés megkezdésekor a képző digitálisan, adja át a jegyzetanyagokat, mely tartalmazza az ajánlott irodalmat és a tanulást elősegítő segédanyagokat.