Az esélyegyenlőségről

             Nem tudom, hogy a vége hajrája a kurzusnak vagy a az esélyegyenlőség témájának köszönhető volt az az aktivitás, ami az első blogok megszületése után végbement a konnektivista csoport munkájában, de talán még egyetlen téma sem indított el ilyen heves diskurzusokat, mint a mostani esélyegyenlőség körül zajlott. Hogy a téma nem könnyű azt mindnyájan tudtuk, hogy jó lenne megoldást találni a jelenlegi rossz vagy éppenséggel még ki sem alakult gyakorlatra ebben is biztosak voltunk, de hogy mi lenne az üdvözítő megoldás abban nem sikerült egyértelmű állást foglalnunk. De talán ez nem is olyan meglepő, hiszen ha csak a fogyatékkal élők illetve hátrányos helyzetűek integrációját vizsgáljuk az oktatással kapcsolatban, máris háromféle szemszögből vizsgálódhatunk. Egyfelől szem előtt tarthatjuk azok érdekeit és nézeteit, akik közé szeretnénk beintegrálni, nézhetjük, az integráció által felmerült új helyzeteket és kihívásokat a tanárok szemszögéből, és egy újabb látásmód szükséges az integrálandóak tekintetében is. A helyzetet tovább bonyolítja az is, hogy egyértelmű álláspont abban sem alakult ki, hogy a hátrányos helyzetűek valójában akarják-e ezt az integrációt, vagy csak elsősorban életkörülményeik javítása a cél. Bár a kérdésekre igazi válaszok nem születtek, de legalább elindult egy folyamat az erről való gondolkodásról. A gondolkodás pedig azért nagyon jó, ha megindul, mert ez képes idővel eredményeket is szülni, hiszen a történelem számtalan példát mutat arra, hogy ha egy gondolat kibontakozik, az előbb vagy utóbb teret, hódit. Nem volt ez másképp magával az emberi jogok kialakulásával sem, melynek történetét, most röviden ismertetem.

Az emberi jogok története röviden

(Dr. Kövér Ágnes: Esélyegyenlőség– Jogok – Közoktatás című írása alapján)

Az emberi jogok eszméje a természetjogi gondolkodásban és a társadalmi szerződéses elméletekben jelenik meg. Az a gondolat, hogy létezik egy, az emberi természetből származtatható ’isteni’ jog, és hogy ennek elsőbbsége van az ember által alkotott joggal szemben, már az ókori görög és római gondolkodóknál felmerült. A szerződéses elméletek gyökerei is messzire nyúlnak vissza. Ezen elméletek jellemzője, hogy az állam az azt megelőző természetes állapotból egy képzelt vagy valós szerződés megkötésével határozza meg az ember státusát. A modern kori elképzelés annyiban jelent újítást, hogy az államot és a szerződést, valamint a természetjogi gondolkodást e világi keretek közé helyezi. Jean-Jacques Rousseau felfogása szerint: az emberek bár lemondanak természetes jogaikról az állam javára, de azokat állampolgári jogok formájában vissza is kapják.

Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) az ember elidegeníthetetlen jogait magától értetődőnek tekinti. A kifejezés a 18. század második felében terjedt el Franciaországból. A Francia Forradalom Alkotmányozó Nemzetgyűlése fogadta el az Ember és Polgári Jogainak Nyilatkozatát (1789). A XIX. század második felében a magántulajdonra épülő polgári társadalom óriási feszültségei, a szegényebb rétegek munkanélkülisége szükségessé tették újfajta jogok elismerését. Így jöttek létre a második generációs jogok, a gazdasági, szociális, kulturális jogok. Érvényesülésükhöz szükség van az állam aktív tevékenységére. Eleinte csak a jogalkotásban jelentek meg, majd az első világháború után bekerültek az alkotmányokba, alkotmányos alapjogokká váltak.

Az emberi jogok nemzetközi jogi elismerésére, a II. Világháború embertelenségeinek, a totalitariánus barbarizmusnak az elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában került sor (ENSZ Közgyűlés, 1948. december 10. Azóta ezt a téli napot az emberi jogok napjaként ünneplik a világban. A nyilatkozat jelentőségét egyetemessége adja, az emberi jogok ezáltal kikerültek a nemzeti szuverenitás alól.), melyet az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktált. A szabadságjogok listáját a gazdasági és szociális jogok egészítik ki. Jogilag kötelezővé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányai tették. 1950-ben az Európa Tanács elfogadta az Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről című konvenciót, majd egy sor kiegészítő jegyzőkönyvet. Az emberi jogok szabályozása és kikényszeríthetősége egyre inkább nemzetközivé válik, hiszen ha egy ország nemzetközi szervezet része akar maradni, nem határolódhat el az emberi jogok érvényesítésétől.

Az alapjogok legújabb generációja a hetvenes évek végén jelent meg. Ide tartozik a fejlődéshez, a békéhez, az egészséges környezethez és az emberiség közös örökségéből való részesedéshez való jog.

Néhány fontosabb definíció:

Az emberi jogok fogalma:

Az emberi jogok azoknak a kinyilatkoztatott emberi értékeknek a védelmét jelentik, amelyek az embertől elidegeníthetetlenek, születésétől fogva megilletik, s amelyek megvalósulását a jog biztosítja, mind nemzetközi, mind nemzeti jogi szabályozás, valamint az ahhoz kötődő intézményrendszer útján.

Az emberi jogok alanyai:

Az emberi jogok alanya mindenki, minden ember.

Szabályok megsértése túlkapások:

Túlkapás alatt olyan aktív cselekvéseket értünk, amelyek egy konkrét személy ellen irányulnak, és különösen jellemzi őket:

• a személyi integritás megsértése, zaklatás,
• támadás, fenyegetés, ellenségesség, szidalmazás,
• megsértés, megalázás, lenézés,
• gyámkodás, lekezelés

Ezen cselekedetek akkor valósítanak meg diszkriminációt, amikor e cselekvések a társadalmilag meghatározott szisztematikus aszimmetria mentén valósulnak meg, vagy „mobbing” helyzetben, vagy hierarchikusan fölérendelt pozícióban kerülnek alkalmazásra.

Diszkrimináció:

Diszkriminációról olyan tényleges hátrányos helyzetek létrejöttekor beszélünk (amely kialakulhat mind egyenlőtlen bánásmód, mind túlkapások révén), amelyek a hatalmi aszimmetriára épülnek fel, és magukba foglalják a közvetlen és a közvetett diszkriminációt. Diszkriminációra való felhívás maga is diszkriminációnak minősül.

Egyenlőtlen bánásmód:

Személyekkel szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmód akkor diszkriminatív, ha ezek a társadalmilag meghatározott szisztematikus aszimmetria mentén valósulnak meg, vagy mobbing helyzetben, vagy hierarchikusan fölérendelt pozícióban kerülnek alkalmazásra, kivéve ha:

-         egy adott személy speciális (esetenként önmaga által meghatározott) szükségletei alapján és/vagy

-         olyan személyek pozíciójának javítására szolgáló intézkedések formájában jelenik meg, akik társadalmilag szisztematikusan diszkriminált helyzetben vannak.

Az egyenlő bánásmód fogalma:

Az egyenlő bánásmód elve a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. A diszkrimináció ésszerűtlen különbségtétel az érintett jogok élvezetével összefüggésben: 

–        a diszkriminatív intézkedés negatív hatással van az érintett személyre, 

–        ez a negatív hatás a különbségtételből ered,

–        és a különbségtétel ésszerűtlen, azaz objektíve nem indokolható.

Az egyenlő bánásmód elve azt követeli meg a jogalkotótól és jogalkalmazótól, hogy a hasonló helyzetben lévő személyeket azonos módon kezelje, és az eltérő helyzeteket pedig különbözőképpen szabályozza, értékelje.

Esélyegyenlőség fogalma:

Az egyenlő esélyek politikája nem egyenlő az egyenlő bánásmód biztosításával, annál több, mindazon jogi és nem jogi eszközök összességét jelenti, amelyek azt a végső célt szolgálják, hogy a nők a férfiakkal egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az élet legkülönbözőbb területein - oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. -, de legalábbis csökkenjenek az őket érő hátrányok.

Az esélyegyenlőség meglehetősen új fogalom, amely megjelenése az elmúlt évtizedekben végbemenő jelentős szemléletváltást tükrözi. Korábban rokkantaknak nevezték a fogyatékos embereket és elsősorban egészségügyi kérdésként kezelték a sorsukat: pusztán társadalombiztosítási aspektusból, különféle pénzbeli támogatások, ellátások formájában foglalkoztak velük. De már viszonylag korán, a hetvenes évek végén megfogalmazódott az igény, hogy a vakokat, mozgássérülteket elsősorban az önálló, saját élet éléséhez kell hozzásegíteni. Ahhoz pedig, hogy ennek a segítési folyamatnak eredménye is legyen, pozitív diszkriminációra van szükség. A fogyatékkal élők általában nem betegek, hanem hátrányos helyzetbe került emberek, akik bizonyos dolgokban - például a munkaerőpiacra való bejutás tekintetében - segítségre szorulnak, de akik kellő segítség mellett képesek hasznos tagjai lenni a társadalomnak.

Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalmát gyakran használják szinonimaként, ami azt sugallja, hogy egy és ugyanazon dologról van szó. Valójában azonban az egyenlő bánásmód elve (másként a diszkrimináció tilalma) és az esélyegyenlőségi politika ugyanannak az elvárásnak két eltérő filozófiájú megközelítése. Az esélyegyenlőség érvényesítése tehát többet, mást kíván meg, mint pusztán a diszkriminációmentes működés biztosítása, hiszen a hátrányos helyzetben lévőket többet és jobban kell segíteni, mert az egyenlő feltételek biztosítása különböző képességű és társadalmi csoportokban élő emberek számára az a tudatos esélyegyenlőtlenség megteremtése. Mert ha ugyan azon a lépcsősoron kell felmennie az egészséges lábú embernek és a kerekes széken közlekedő embernek, akkor az utóbbi hátrányban szenved. A hátrányban szenvedő embernek jobb feltételeket kell biztosítani, nem egyenlő feltételeket és még így sem lesz esélyegyenlőség. Akadálymentesítés esetén sem az esélyegyenlőséget teremtjük meg, csak a lépcsőn feljutást könnyítjük meg. Ebből kifolyólag az én következtetésem az esélyegyenlőség témáját illetően: Esélyegyenlőség nincs, nem is lehet, mivel vagyon-, adottság-, tehetség-, és szorgalom egyenlőség sincsen.  

Felhasznált irodalom:

-          http://www.pfa.org.hu/pfauserfiles/File/7d_Eselyegyenlosegi_Media_Anyag_GVOP_1_1_3.pdf?PHPSESSID=a43f33d9321c5077d5813cba010f6b8c

-          Dr. Kövér Ágnes:Esélyegyenlőség– Jogok – Közoktatás – emberi jogi oktatás, a jogismeret és a jogi tudatosság fejlesztése – Equal A/44 Esélyegyenlőségi szakemberek képzése és foglalkoztatása equal.nfu.hu/download.php?docID=259 2012-05-13

-          Matiscsákné dr. Lizák Marianna: Emberi erőforrás gazdálkodás

www.minoies.hu/.../12_ea_eselyegyenloseg_nok_a_munkaeropiacon

Esélyegyenlő(tlen)ség a digitális társadalomban

            Ismételten egy nehéz kérdést került ezen a héten a konnektivista csoport fókuszába. Témánk az esélyegyenlőség illetve esélyegyenlőtlenség kérdésének megvitatása köré csoportosult. A konnekt csoportban pergő eszmecsere alakult ki a témával kapcsolatosan, és bár a nézőpontok sok esetben ellentétesnek bizonyultak, abban mindenki egyet értett, hogy ennek a témának a körbejárása nem könnyű feladat. Legalábbis abból a szempontból, hogy miképpen lehetne a legjobban és leghatékonyabban ezt a problémát orvosolni.

            Nem könnyű a fogyatékkal élő emberek sorsa, hiszen életvezetésük során számtalan olyan akadállyal kell szembesülniük, amely egészséges embertársaiknak szinte természetes, míg nekik komoly kihívásként jelenik meg a mindennapjaikban. De a fogyatékos embereket sem lehet egy csoportba besorolni, így a különböző fogyatékossággal élők, más-más módon és más-más problémákkal találják szembe magukat. A mi nézőpontunk a másságukkal kapcsolatban az volt, hogy az információs társadalom, milyen kihívások elé állítja őket az online élet illetve az ehhez kapcsolódó tudásszerzésben illetve oktatásban. Ahhoz, hogy ezt a témát alaposabban végig lehessen járni, nézzük meg milyen csoportok nevezhetők a digitális írással kapcsolatosan fogyatékosnak.

Fogyatékosnak tekinthető csoportok az információs technológia használatában:

-         fogyatékossággal élő emberek (látásukban-, mozgásukban-, hallásukban korlátozottak, magatartási és figyelmi problémákkal küzdő tanulók, diszlexiások, diszgráfiások)

-         romák (rossz anyagi körülmények, eltérő kulturális szokásaik miatt kirekesztődnek)

-         speciális helyzetű csoportok (idősek, alacsony képzettségű emberek, elavult technikát használók)

Mint a felsorolt csoportok különbözősége is mutatja, itt a problémára nem lehet egyféle választ adni, hanem csak csoportonként lehet megpróbálni az esélyeket javítani. Szándékosan nem használom azt a szót, hogy esélyegyenlőség, mert véleményem szerint nem lehet esélyegyenlőségről beszélni egy fogyatékkal élő ember esetében. Talán keményen hangzik részemről, de úgy gondolom, hogy egy egészséges jó képességekkel rendelkező ember soha sem lesz egy szinten, vagyis „egyenlő” egy fogyatékossággal élővel. Nem lehet mivel neki nincsenek fogyatékosságai, amit kompenzálnia kellene, így az ő teljesítménye alaphelyzetből, külön energia befektetés nélkül is jobb. Természetesen egy-egy dologban a fogyatékkal élők is felvehetik az egészséges emberekkel a versenyt, sőt nyújthatnak kiemelkedő teljesítményt is, ami messze felülmúlja az egészséges emberek teljesítményét, de holisztikus megközelítésből nézzük magát az életet, akkor sajnos nincs esélyük versenyzésre.

            Ennek ellenére azt gondolom, hogy egyes fogyatékkal élő emberek számára, még ha nincs meg az esélyük arra, hogy minden olyan elvárásnak megfeleljenek, aminek egy egészséges ember képes megfelelni, mégis a digitálisvilág képes számukra új lehetőségeket és utakat megnyitni egy élhetőbb élet felé. Gondolok itt például arra, hogy egy mozgásában korlátozott személynek mekkora segítséget jelent már önmagában az is, hogy az ügyintézések jó részét képes kényelmes otthonából elintézni, arról nem is szólva, hogy akár távmunkát is tud végezni számítógép segítségével vagy akár tanulni is tud így, ami szintén jelentősen javíthatja esélyeit a boldogulásban. Vagy nézzük egy diszlexiás esetét, aki ha számítógépet használ, akárcsak úgy, mint a látássérültek képessé válik olyan információk megszerzésére az internet segítségével, melyre e technika nélkül nem lenne képes. De a diszgráfiások esetében is nagy segítséget jelent az online környezet, mert egyfelől a billentyűzet megkönnyíti az írást, míg a helyesírást ellenőrző program további lehetőséget nyújt fogyatékosságuk leküzdésére.

            Bár a fentiekben a diszlexiásokat és a vakokat együtt említettem, a látássérültek számára a számítógép használat közel sem olyan egyszerű, mint a másik csoport esetében. Míg az olvasási zavarokkal küzdő ember számára a képernyőn megjelenő ábrák, jelek könnyen láthatók és kezelhetők, addig azok számára, akik nem látják a monitort ez már sokkal komplikáltabb helyzetet teremt a használat során. Szerencsére már léteznek olyan programok, melynek lehetővé teszik számukra is az online világba való közlekedést, és volt idő, amikor kifejezetten fókuszpontba került, hogy a honlapok alkalmazhatóságát akadály mentessen alakítsák ki a fogyatékkal élők számára is, de sajnos erre jelenleg nagyon kevés példát lehet találni, ha egyáltalán lehet ilyet hazai viszonylatban találni.

            A digitális világban nem csak a fogyatékkal élőknek kell egyre jobban helytállni a sikeres életvezetés érdekében, hanem azoknak időseknek is, akik életkorúkból fakadóan túl későn találkoztak a computerizált világ lehetőségeivel, és számukra ennek az újfajta tudásnak az elsajátítása túl nagy kihívásként jelenik meg, amivel nem tudnak, vagy nem is akarnak élni. Ugyan ilyen rossz a helyzet a romák, az elavult technikát használok, illetve szegények körében. Márpedig, aki nem képes a technika fejlődésével együtt fejlődni az óhatatlanul is hátrányba kerül, és nem lesz versenyképes.

            Nincs saját tapasztalatom viszont arról, hogy a technika miképpen képes hatni, a figyelem- és magatartás- zavaros gyermekek viselkedésére, de azt el tudom képzelni, hogy az oktatás során a számítógép bevonása a tanulási folyamatban akársegíthet. Ezt az álláspontomat pedig abból merítem, hogy legyen szó gyermekről vagy felnőttről végső soron szinte mindegy melyikről beszélünk, a tanulás akkor fog számukra a legjobb hatékonysággal működni, ha az alkalmazott oktatási módszer habitusuknak leginkább megfelelő. A számítógéppel segített, online környezetben végbemenő tanulás, ami akár lehet egy távoktatási kurzus is, vagy akár egy blendid learning módszerével dolgozó képzés, képes a tanuló igényeihez, figyelméhez, mozgásszükségletéhez, idejéhez alkalmazkodni, mely jelentős mértékben elősegítheti őt egy kimeneti cél elérésében. Szóval bár nincs tapasztalatom erről, mégis elképzelhetőnek tartom, hogy a képzésben ez komoly segítséget jelenthet.

            Az esélyegyenlőség kapcsán egy másik fogalom is rendszeresen felbukkan, mégpedig az integráció fogalma. Érdekes jelenség volt a blog bejegyzések kapcsán kialakult diskurzus, ami bár tőlünk, mint andragógus hallgatóktól elvárhatóan a fogyatékkal élő felnőttek integrációs lehetőségeiről kellett volna, hogy szóljon, ennek ellenére sokkal inkább a fogyatékkal élő gyermekek integrációjáról szólt. Felmerült bennem, hogy vajon mi lehetet az oka annak, hogy a gyermekek kérdésköre sokkal jobban megmozgatta a fantáziánkat, mint a felnőttekről való gondolkodás. Talán az egyik válasz erre az, hogy ha gyermekkorban nem történik meg a helyes oktatási mód megtalálása a fogyatékkal élők esetében, akkor egy andragógus helyzete, miszerint képezzen, és második esélyt biztosítson az ilyen ember számára, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Egy másik válasz lehetne az is, hogy bár fontos, hogy a fogyatékkal élő felnőtteket segítsük az integrációban, ebben az életszakaszban már magán az adott felnőtt akaratán és szándékán is sok múlik, így az integráció gyakorlatilag csak közös együttműködésen alapulhat, ellentétben a gyermekekkel, ahol igen is egy külső környezeti hatás, nevezzük ezt a hatást a felnőttek világának, aki meghatározza, hogy valójában mi is jó egy ilyen gyerek számára.

            Visszakanyarodva a fogyatékkal élők fentebb felsorolt csoportjaira, azért van bőven lehetőség andragógusként az integrációs folyamatok elősegítésére. Hiszen csak, ha arra gondolunk, hogy idősek számára lehet olyan képzési programokat indítani, ahol meg lehet szerezni a szükséges informatikai ismereteket, vagy rossz szociális helyzetben lévőknél, akik elavult technikákat használnak, esetleg anyagi forrás hiányában nem tudnak online környezethez jutni ott is nagyon fontos, hogy mindnél több eszköz alkalmazásával az andragógus megpróbálja elősegíteni az online környezetből való kirekesztődést.

            Napjainkban talán még nem is olyan rossz a helyzet, annak tekintetében, hogy az aki eddig nem volt jelen és nem tudta az online eszközöket használni ezt a hiányosságát, akár pár év alatt bepótolja. Ennek ellenére félő, hogy eltelik még húsz év, és tételezzük fel, hogy a technika fejlődése ugyan ilyen gyors marad, mint most, akkor bizony azoknak a gyermekeknek, akik nem megfelelő képzésben részesültek az információs technológiával kapcsolatban akár egészségesek vagy fogyatékkal élők, szinte biztosan állíthatjuk, hogy az ő integrációjuk a digitális társadalom világába, szinte esélytelenné válik majd. Hát talán leginkább ez lehetet az oka annak, hogy a csoport fantáziáját a gyermekek sorsa sokkal inkább megmozgatta, mint a felnőttek világa.  

Ergonómia

Heti témánk középpontjában most az ergonómia van. Az ergonómia legtömörebben megfogalmazva nem más, mint az ember és a tárgyi világ közötti harmónia megteremtésének alkalmazott tudománya. A szó eredeti jelentése (ergosz + nomosz: munka törvénye) jelentősen átalakult. Az "ember - gép - környezet rendszer fejlesztésének tudománya és gyakorlata" megfogalmazás napjainkban már átfogja a tervezésben felhasználható emberi alapadatok, sajátosságok feltárását, különféle módszerek kidolgozását, rendszerezését, és az ismeretek gyakorlati alkalmazását is pl. a munkahelyek, eszközök, tömegcikkek tervezésére.

A Nemzetközi Ergonómiai Társaság előzetes meghatározásai alapján az ergonómia definíciója a Magyar Ergonómiai Társaság fordításában:

„Ergonómiai (vagy emberi tényezők) = az a tudomány, amely az emberek és egy rendszer más elemei közötti interakciók tanulmányozásával foglalkozik, és az a mesterség, amely elméleti alapelveket, adatokat és módszereket alkalmaz a tervezésben, annak érdekébe, hogy optimalizálja az emberi jólétet és az egész rendszer teljesítményét.”

„Az ergonómusok hozzájárulnak a munkafeladatok, munkakörök, termékek, környezet és rendszerek megtervezéséhez és értékeléséhez azzal a céllal, hogy kompatibilissé tegyék az embere szükségleteivel, képességeivel s korlátival.”

Az ergonómia rendszerorientált tudomány, mely napjainkban terjed ki az emberi tevékenység valamennyi területére. Holisztikus megközelítést alkalmaz, amelyben fizikai, kognitív, szociális, szervezeti, környezeti és más releváns tényezőket vesz figyelembe. Az ergonómia fő szakterületei a következők:

·         Fizikai ergonómia: az emberi anatómiai, antropometriai, fiziológiai és biomechanikai jellemzőinek fizikai tevékenységhez való kapcsolatával foglalkozik (munkapozíciók, anyagmozgatás, ismétlődő mozdulatok, munkához kapcsolódó izom- és csontrendszeri rendellenességek, munkahely kivitelezése, biztonság és egészség).

·         Kognitív ergonómia: a mentális folyamatokkal foglalkozik, mint az észlelés, memória, érvelés és motorikus válaszok, hogyan befolyásolják ezek az emberek közötti interakciót és a rendszer más elemeit. (mentális munkaterhelés, döntéshozatal, teljesítmény, ember-számítógép kölcsönhatás, emberi megbízhatóság, munkahelyi stressz és tréning, amennyiben ezek kapcsolódnak az emberi rendszer tervezéséhez).

·         Szervezeti ergonómia: a szocio-technikai rendszerek optimalizálásával foglalkozik, beleértve a szervezeti felépítést, politikákat és folyamatokat (kommunikáció, személyzeti (vagy csapat - "crew") erőforrás menedzsment, munkatervezés, a munkaidő megtervezése, csapatmunka, részvétel, közösségi ergonómia, együttműködés, új munkaparadigmák, virtuális szervezetek, távmunka, minőségmenedzsment.)[1]

Az ergonómia tudománya mára már az oktatás minden területében helyet követel magának, megjelenik a munkakörnyezet kialakításában, mint padok, székek, megvilágítás, a tankönyvek, íróeszközök és a többi munkaeszköz használhatóságában, és egyre fontosabb szerepet tölt be az elektronikus tananyagok létrehozásában is. Az ergonomikus tervezés 5 legfontosabb szempontja, szakterülettől függetlenül: az anatómia, biomechanika, antropometria, fiziológia, pszichológia. Egy tárgya csak akkor tud maradéktalanul megfelelni az ergonómiai elvárásoknak, ha az ember anatómia adottságainak megfelel, vagyis az ember mozgató rendszerének működését, azaz az ízületekben végrehajtható mozgások terjedelmét és irányát figyelembe veszi, miközben ügyel arra is, hogy a szervezet számára a legkisebb terhelést és megerőltetést hozza létre. A jó bicomechanikai tervezésnél nem csak az anatómia szempontok, de az antropometriás adatok figyelembe vétele is nagyon fontos szempont. Ennek oka az, hogy bár anatómiailag szinte minden ember egyformának tekinthető, antropometriás méreteikben jelentős eltérések vannak. Bár létezi egy átlagos érték az antropometriás méretek tekintetében, de ha csak azt nézzük, hogy egy ez már a férfiak és nők esetében is más-más értéket mutat, akkor látjuk igazán milyen fontos szempont ez az ergonómiai tervezés esetében. A tárgyak használata pedig fiziológiás hatásokat vált ki az emberi szervezetben, így fontos, hogy e hatások is szempontként megjelenjenek a tervezésben. Az ergonómiában a pszichológia is fontos szerephez jut, hiszen egyfelől érdemes szem előtt tartani, hogy adott tárgy miképpen hat az érzékrendszereinkre, másrészt sokszor ez a hatás nem is a tudatban, hanem a tudat alattiban jelenik meg, mely jelentős mértékben képes a munka milyenségében visszatükröződni. Tehát mindezek szellemében nagyon fontos, hogy a tervezés során figyelembe legyen véve Human Factor, vagyis az emberi tényező, vagyis „A tervezés során figyelembe veendő emberi képességek, korlátok és más sajátosságok ismeretanyaga”.  Most nézzük meg ezeket a tényezőket egy kicsit bővebben.

Az antropometria célja a hatékony, biztonságos és kényelmes termékhasználat. Ennek eléréséhez a következő lehetőségek állnak rendelkezésre a tervezési folyamatban:

• Szabványok (előírások, alapelvek, ajánlások, módszerek, adattáblázatok)
• Szakirodalmi adatok (nyomtatott és elektronikus források)
• Kutatás (mérés, megfigyelés, kérdőív)[2]

Az antropometriai elvek alkalmazását a gyakorlatban jelentősen befolyásolja még, hogy a terméket egy vagy több felhasználó is használni fogja, milyen populáció számára tervezünk és ez miként korlátozza a tervezhetőséget. Fontos, hogy az eszközhasználatban milyen formában ölt testet az ember és a termék kapcsolata, illetve mekkora erőkifejtés a kívánatos vagy még megengedett ebben az interakcióban.

            A fiziológia két irányból is befolyásolja a tervezést. Egyfelől magát a munka fiziológiáját, másrészről pedig a környezet fiziológiáját is szem előtt kell tartani. A munka fiziológiájában jelenik meg: az emberi energiaszükséglet, az elfogadható terhelés, a táplálkozási szükséglet, míg a környezet fiziológiájában: a fizikai munka környezet (klíma, zaj, rezgés, fény, színek, stb.) illetve ezek optimalizálására való törekvések. A munkahely (és munkamódszer) kialakításánál két célt kell figyelembe venni:

1. A dolgozótól megkövetelt teljesítmény ne okozzon fizikai és pszichológiai károsodást „egészséges határok közé” kerüljön,

2. A dolgozó a képességeit a munkája során a hatásfokkal fejthesse ki.

Ebből következik, hogy a munkahely kialakítás feladata bármelyik a tevékenységhez szükséges tárgyi és emberi feltételek optimális biztosítása. A tárgyi tényezők a tervezés során a munkaeszközök helyes kialakítása, munkahely belső elrendezése, mikrokörnyezet.[3]

            A pszichológia szintén két irányból hat a tevékenységre. Egyfelől fontos jelentősége van magának a munka környezetének, illetve ugyan ilyen fontos szempont maga az eszköz használata által kiváltott pszichikai tényezők. A pszichológiai szempontok figyelembevételének a célja, hogy segítse az emberi információfeldolgozás és döntéshozás képességét. Javítsa a termék és a felhasználó közötti kognitív megfelelhetőséget, illetve fontos szerepe van elektronikus úton megjelenő termékek esetében a felhasználói felületek megjelenésében is.

            Mint a fentiekben ismertettem egy termék ergonómiai szempontok szerinti megtervezése nem kis feladat lévén, hogy számtalan követelménynek és elvárásnak kell megfelelnie. Nincs ez másképpen az elektronikusan megjelenő számítógépes oktatóanyagok tervezésénél sem. A következőkben az elektronikus tananyag tervezésének ergonómiai szempontjait próbálom meg felvázolni.

1.      Első lépés az információgyűjtés. Fel kell mérni, hogy a tanulók, akiknek az oktatási anyag készül, milyen pszichoszociális jellemzőkkel rendelkeznek,milyenek a tanulási szokásaik, milyen informatikai ismeretekkel rendelkeznek, milyen a téma iránti érdeklődésük, milyen a számítógép irányába tanúsított beállítódásuk.

2.      Az általános célok és követelmények tisztázásakor a tartalomelemzés alapján el kell dönteni, hogy milyen tudásszerkezetet kívánunk megvalósítani.

3.      A tananyag tanulási egységekre bontás. A tananyagelemzés során le kell bontani a tartalmat kis egységekre (nóduszokra), amelyekből felépül a modul. Ügyelni kell az arányosságra, azaz ne bontsuk fel túl apró részletekre a tananyagot, ugyanakkor ne legyen túlságosan terjedelmes sem egy-egy modul, illetve nódus.

4.      Médiaanalízis, médiakiválasztás. Tágabb értelemben a médiakiválasztás az elektronikus megjelenítés változatai közüli választási lehetőséget jelenti (hipertext, hipermédia, prezentáció, multimédia). Ezt médiaanalízisnek nevezzük.

A médiakiválasztás meghatározó általános tanulás lélektani szempontok:

·        Az emberi tanulás, ismeretszerzés egyik alapvető mozzanata a szelektív észlelés. Ezért a készítőnek azokat a lényeges jegyeket kell kiemelnie, amelyek elegendőek ahhoz, hogy az észlelés megtörténjen.

·        Az emlékezetben tárolás során a vizuális benyomások egy másodlagos kiegészítő emléktárolást tesznek lehetővé.

·        Az új tanulást eredményesen befolyásolhatják a régebben tanult ismeretek.

·        Az ismeretszerzés hatékonyságát jelentősen befolyásolja az, ha a tanuló tisztában van saját tanulási mechanizmusával.

·        A tanulás során motiváció a hajtóerő. Motiváció nélkül csak nehezen megy végbe a tanulás.

5.      Az egységek részletes kidolgozása során fel kell dolgozni a fogalmakat és magyarázatukat

6.      Az ellenőrzési és visszacsatolási technikák kidolgozása során célszerű úgy felépíteni multimédiás alkalmazásunkat, hogy a tanuló bármelyik pillanatban beépített példákon keresztül gyakorolhassa azt, amit azelőtt megtanult. Ez egyben önellenőrzési lehetőség is. Jó feladatmegoldás esetén fontos a dicséret, ami motiváló tényező lehet a további tanulásban.

7.      Kipróbálás. Miután elkészült a munkánk, ki kell próbálnunk.

8.      Módosítások során a folyamatos minőség-ellenőrzés eredményeként a tesztelő szakemberek véleménye alapján elvégezzük a fejlesztés közbeni változtatásokat.

9.      Végső változat. A végső változatnak mind stilisztikailag, műfajilag és futtatás szempontjából kifogástalannak, hibátlannak kell lennie.

A programstruktúra megtervezésének fő szempontjai és elemei:

·        Bejelentkező kép (címkép)

·        Nyitókép (welcome)

·        Főmenü (start)

·        Menüpontok

·        Alfejezet

·        Modulok/ nódusok/ epizódok

·        További lehetőségek: súgó, demo funkció, tutor, névjegy.

Fontos, hogy a legfontosabb információk, amiket adott lap során közölni akarunk, mindig a képernyő közepére kerüljenek, mert a felhasználó tekintete ide fókuszál leginkább, illetve a menüpontok és alfejezetek lehetőleg a képernyő baloldalán jelenjenek meg. A jó használhatóságot segíti elő a lapok közti gyors átjárhatóság, a megfelelő szín és betűméret, az esetleges piktogramok használata, illetve a képek. Egy jól funkcionáló elektronikus tananyagot tehát nem csak tartalmát tekintve nem könnyű jól elkészíteni, hanem ergonómiai kihívásainak sem könnyű megfelelni.

---

[1] http://erg.bme.hu/emania/2002/bajtayt/Alapf.htm 2012-05-10

[2] http://erg.bme.hu/oktatas/tleir/GT521514_fs/GM_M2.pdf 2012-05-10

[3] http://leancenter.hu/publikaciok/tag_publikacio/ergonomia_hardy.pdf 2012-05-10

Hallgatói tanulásmódszertan segédlet - Kommunikáció -

A legújabb oktatási módszerekben, mint távoktatás, e-learnig, blendid learning az IKT eszközök jelentős szerephez jutnak, így a hagyományos kontak kapcsolatra építő módszerektől eltérően a kommunikációs csatornák is megváltoznak. De nem csak maga a kommunikációs csatorna milyensége változik meg, hanem egyben magának a kommunikációnak a szerepe is jelentős eltéréseket hordoz, éppen ezért fontos, hogy rávilágítsunk ezekre az eltérésekre. Egy IKT eszközökkel támogatott kurzus esetén beszélhetünk általános, csoporttagok közti illetve oktató és hallgató közti kommunikációról egyaránt. Mindhárom kommunikációnak fontos szerepe van az ilyen típusú kurzusok sikeres elvégzéséhez, így nagyon fontos, hogy egyből a kurzus kezdetén jó tanácsokkal lássuk a hallgatókat a jó kommunikáció stratégiák kialakításával kapcsolatosan.

Tanácsok a jó kommunikációs stratégia kialakításához!

Általános kommunikáció

• Ne ijedjünk meg a személyes kontakt “hiányától”! Hiszen számos más kommunikációs lehetőség áll rendelkezésünkre, ami pótolhatja a személyes kommunikációt.

• Akik nem vagy nehezen tudják feldolgozni a nonverbális kommunikáció hiányát, azoknak figyelmébe ajánljuk az élőhang és élő videó lehetőséget támogató eszközöket. Így láthatják a mimikát, a gesztusokat. Ilyen programok például a skype, gTalk, facebook, videóhívás. Ezek segítségével egyszerűen és hatékonyan kommunikálhatunk!

• Ne feledjük, hogy a blogírás is egyfajta kommunikáció! Nem kell tartani tőle, ha elsőre nehéznek is tűnik, számos oldal nyújt segítséget ebben az ügyben is!

Csoporttagok közötti kommunikáció

• Ne felejtsük el, hogy amit on-line kommunikálunk, az elmenthető, később visszakereshető! Gondoljunk erre minden alkalommal, mikor így teszünk!

• Használjunk bátran googleDocs-ot! Amellett, hogy egyszerre többen szerkeszthetjük, megvan az az előnye, hogy kommenteket fűzhetünk a közös irományokhoz, és chat funkció is elérhető a szolgáltatáson belül, így (ha mindenki jelen tud lenne azonos időben) egyszerűen megbeszélhetjük, mi kerüljön a közös dokumentumba!

Oktató és hallgató közötti kommunikáció

• Érdemes tájékozódni az e-etikettről, rengeteg jó tanács található a kommunikációval kapcsolatban is!

• Használjuk ki a “konzultációs lehetőségeket”! Ha új eszköz vagy program kapcsán kérdés merülne fel, egész nyugodtan kérdezzük akár csoporttársainkat, akár szakértőnket, akár oktatónkat! Segíteni fognak!

• Vedd fel skype-on az oktatódat! Sokkal jobb, mint az e-mail! Így azonnali választ kapunk, és nem kell azon aggódni, vajon időben megkapja-e, és időben
  válaszol-e.

Kommunikációs szolgáltatások

• Merjünk elszakadni a jól bevált eszközöktől! Nem kell véglegesen, csak kísérleti jelleggel! Próbáljunk ki minél több alkalmazást, programot, kommunikációs formát és platformot, hátha valamelyik sokkal testhezállóbb, mint amit jelenleg/leggyakrabban használunk!

• A Second Life jó! A kezdeti ellenállást és a humorfaktort egyszerűen meg lehet szüntetni, ha tudatosak vagyunk, és oktatási környezetként, kommunikációs lehetőségként tekintünk rá!

• Second Life-ban mindeig ellenőrizzük, hogy be van-e kapcsolva mikrofonunk!
  Egyrészt mert zavarhatjuk vele a többieket, másrészt mert adódhatnak
  olyan helyzetek, amit jobb, ha nem hallanak a többiek!

Mint a fentiekben olvashattuk a távoktatás, e-learning, blendid learning esetében számtalan kommunikációs csatorna közül választhatunk, amik nem csak helyettesíteni képesek a személyes kommunikációt, hanem számos esetben lehetőséget teremtenek arra is, hogy jobb és intenzívebb, akár nevezhetnénk hatékonyabbnak is kommunikációt valósítsunk meg, mind az oktató és tanulótársaink irányában egyaránt. 

Ma még ezeknél a kurzusoknál fontos, hogy segítsük kialakítani a helyes kommunikációs csatornákat, de a technika fejlődésével ezeknek az eszközöknek a használata egyre elterjedtebb és általánosabb lesz, aminek köszönhetően az oktatásban való alkalmazása is egyre elfogadottabbá és általánosabbá fog válni. És azzal, hogy ezek az eszközök egyre hétköznapibbá válnak, fontos, hogy a tanárok is lépést tartsanak oktatási tevékenységük gyakorlatában, mint kommunikációs eszközzel is, hiszen az IKT eszközök használata nem csak az IKT eszközökre épített tanulási folyamatokban láthatnak el fontos feladatokat, de a hagyományos képzések tükrében is képesek a jó kommunikációt elősegíteni.

Napjaink kulcskérdése az információ megszerzés, és a tudás megosztás. Ennek pedig a legfontosabb eleme maga a jó kommunikáció, így a különböző oktatási folyamatokban erre ma már komoly hangsúlyt kell fektetni, nem csak a távoktatás, e-learnig és blenind learnig esetében, hanem az oktatás minden szegmensében.

Járható utak a belső képzésben

Egy vállalt életében nagyon fontos szerepet kap a belső képzés, melynek célja egyfelől a munkavállalók tudásának korszerűsítése, másrészről a szervezeti tudás gyarapítása. Csak az a vállalat tud versenyképesen fellépni a piacon, aki képes innovatív új válaszokat adni a piaci környezeti változásaira, aki képes folyamatosan új tudást teremteni, melynek segítségével képes új lehetőségeket teremteni és találni. A belső képzéseknek számtalan útja és módja létezik a gyakorlatban írásomban most ebből kettőt a távoktatási és a konnektivista kurzusok előnyeit és hátrányait mutatom be egy konkrét példa segítségével illetve a vállalti belső képzés szemszögéből.

Oktatási menedzserként azt a feladatot kaptuk, hogy a cégünk vezetői számára bemutassuk a távoktatási és a konnektivista kurzusban rejlő lehetőségeket, annak érdekében, hogy a cég jövőbeli belső képzései során a számára leginkább megfelelő formát tudja kiválasztani.

A kérdés tehát:

Távoktatás vagy konnektivizmus?

	Távoktatási kurzus	Konnektivista kurzus
Motiválás	Önirányító tanulás, belső motiváció, a tanár segítheti a tanulási folyamatot, de a tanulási folyamatban a tananyag és a tanuló van fókuszpontban, a tanár szerepe nem jelentős	Elsősorban a belső motiváció a döntő, de facilitálással külső motiváció is megjelenhet, illetve a csoporttársak visszajelzései is jelentősen befolyásolják a folyamat sikerességét
Aktivizálás	Elsősorban maga a tananyag tölti be az aktivizáló szerepet, a tanuló maga osztja be az idejét, hogy mikor milyen gyorsan halad az anyaggal	A csoportmunka erősen aktivizáló hatású, hiszen aki nem vesz részt a folyamatban, az elveszíti a fonalat és kiesik a csoport tevékenységéből.
Megerősítés	A tananyag folymatosan ellenőrzi a megszerzett tudást, és addig nem engedi tovább a tanulási folyamatot, amíg a tudás elsajátításáról nem győződött meg.	A megerősítés elsősorban a csoport többi tagjától érkezik, de ha van facilitátor, akkor onnan is jöhet megerősítés
Tevékenységelemek	IKT eszközre épít, de nem igényel magas fokú informatikai ismereteket, a cél egy adott ismeretanyag elsajátítása	IKT eszközökre web2 alkalmazásokra épít, de nem igényel magas fokú informatikai ismereteket. A cél egy közös csoport tudás létrehozása, információ megosztással, diskurzusok és megvitatások segítségével, egymás gondolatainak megismerésével
Feladatrendszerek	Sok módszertani alap és kidolgozott minta létezik.  Hatékonysága biztonsággal megjósolható.	Innovatív, folyton alakuló, formálódó, kevés a működő példa, viszonyítási pont

Mint a fenti táblázatból kitűnik a vizsgálat során az motiváció, aktivizálás, megerősítés hármasa fontos szempontot jelentett a két kurzus különbségének feltárásában, mint ahogy a tavékenységelemek és feladatrenszerek megjelenése a képzésekben is segítette a kurzusok megismerését.  A vizsgálat jól megmutatta, hogy bár mindkét kurzus hatékony lehet a belső szervezeti képzésben a két tanulási út jelentős különbségeket mutat, így a képzés kiválasztásánál érdemes további szempontokat is figyelembe venni.

A konektivista kurzus

előnyei:

• csoport tudás jön létre

• a csoport munkáján túl az egyéni teljesítmény is értékelhető

• új tudás születik

• a csoporttagjai tudnak egymástól tanulni

• egymás gondolatainak megismerésére nyújt lehetőséget (brainstorming)

• költséghatékony

hátrányai:

• időigényes

• andragógus, facilitátor, inspirátor hiányában nem működik

• magas belső motivációt igényel

• nem garantál konkrétumot

• nagy arányú lemorzsolódás

• 40-50 aktív főt igényel

Távoktatási kurzus

előnyei:

• rövid idő alatt lehet jártasságot kialakítani a módszerben

• gyorsabban hatékony

• jobban differenciálható

• kisebb csoportoknál is alkalmazható

• idősebbeknél jobban alkalmazható (dvd, video kiegészítés, nyomtatott segédanyag)

• offline  kiegészítő, - segédanyagok esetén több költséggel jár

hátrányai:

• nincs csoportmunka

• nincs kialakult közös tudás (jelen esetben a szervezet javára)

• nagyobb költséggel jár, mint a konnekt tevékenység

• nem élénkíti a csoportközi kommunikációt és folyamatoka

A két kurzus előnyeinek és hátrányainak feltérképezése után, a vállalt vezetőségének a belső képzés célját kell meghatároznia, annak érdekében, hogy a cél eléréséhez a legmegfelelőbb képzést tudja kiválasztani.

Mi a szervezet célja?

• Munkavállalóinak egyéni tudását fejleszteni, vagy vállalati tudást létrehozni?

• Egy adott ismeret elsajátítása, vagy innovációra törekvés, új ismeretek megszerzése?

• Fontos figyelembe venni a képzésre rendelkezésre álló időt, mert a konnektivista kurzus alapjainak kialakítása és a közös tudás létrehozása jóval időigényesebb feladat.

• Érdemes felmérni a bemeneti IKT kompetenciákat.

A vállalt vezetősége miután kitűzte a szervezeti célját a belső képzésnek, figyelembe véve a rendelkezésre álló erőforrásokat, mind anyagi források, időgazdálkodás, emberi erőforrás tekintetében, gyakorlatilag ezen válaszok tükrében már viszonylag könnyedén tud választani a két kurzus közül, mely döntésfolyamatot az alábbi összegzés képes tovább segíteni.

Összegzés

A konnektivista kurzus mellett szóló érvek:

• költséghatékony
• a csoportmunka elősegíti a szervezeten belül folyó más munkák hatékonyságát is
• új tudás, innováció lehetősége
• felszínre hozhatja a munkatársak olyan előzetes tudását is, ami ezidáig nem volt ismert

A távoktatási kurzus mellett szóló érvek:

• konkrét tudás átadására kiváló
• jól lehet a munkatársakat egyénileg fejleszteni
• időgazdálkodás szempontjából hatékony
• hatékonysága jól garantálható

Példánkban a szervezet célja új szervezeti tudás megteremtése mellett, a vállalton belüli kommunikációs csatornák működésének javítása volt, viszonylagosan kevés anyagi ráfordítás mellett, így a vállalat vezetői a konnektivista kurzus tanulási útját választották a belső képzéshez.

Ez a példa is jól mutatja, hogy a különböző oktatási módszereknek mind-mind helye van a különböző képzésekben, a fontos csak az, hogy adott cél elérése érdekében egy adott környezetben a tudás elsajátításának leghatékonyabb módját találjuk meg lehetőségeink figyelembe vételével.

A csoportmunka jéghegye a konnekt 2.

            Az előző blog bejegyzésemben elkezdtem összehasonlítani a konnek csoportmunkát a hagyományos csoportmunkával. Megvizsgáltam, hogy a hagyományos csoportmunka miben mutat egyezést illetve eltérést egy konnektivista csoportmunkától jellemzőit, célját, kialakításának szempontjait, szervezési és irányítási elveit, előnyeit figyelembe véve. A mostani bejegyzésemben ezt az elemzést kívánom folytatni a következő szempontok alapján: a csoportok irányítási elvei, csoportmunka kiértékelése, a moderátori feladatok, illetve a hagyományos csoportmunkák, mint projektmódszer, kooperatív oktatási módszer, tréning módszer tükrében.

A csoport irányítás irányelvei:

A csoportmunka folyamán, de különösen a kezdetén:

• Hagyjuk a csoportot önállóan dolgozni!
• Tartsuk szemmel a csoportot anélkül, hogy befolyásolnánk!
• Ha nem muszáj, ne avatkozzunk be; a csoportnak időre és zavartalanságra van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon.
• Különösen arra figyeljünk:
• Ki lesz a hallgatólagos vezető
• Ki az, aki nem igazán dolgozik
• Kit nem fogadnak be a többiek

Összevetve a hagyományos csoportmunka irányítási elveivel a konnektivista csoport munkáját, jó néhány eltérést találunk. Bár az első pont miszerint hagyjuk a csoportot önállóan dolgozni ebben az esetben is teljesen helytálló, ugyan úgy mint az az állítás is, hogy tartsuk szemmel a csoportot anélkül, hogy befolyásolnánk, de míg egy hagyományos csoportmunkába a tanárnak, moderátornak viszonylag korlátozott a csoport munkájába való belelátási lehetősége anélkül, hogy túlságosan zavaróvá ne válna a jelenléte, addig a konnekt munka esetében, a tanárnak vagy moderátornak lehetősége nyílik itt úgy megfigyelni a csoport minden egyes megmozdulását, hogy közben teljesen észrevétlen tud maradni. Ez véleményem szerint egyfelől nagyon jó, hiszen könnyebben alakul ki fesztelen munka légkör, másfelől viszont egy intézményi keretek között mozgó konnekt csoportmunka esetében a tanár láthatóbb jelenléte akkor motiváló jelleggel is tud bírni.  Természetesen, ha az intézményi kereteken kívül működő konnekt csoport szempontjából vizsgálnánk ezt a kérdést, ott a tanárnak illetve a moderátornak semmiféle funkciója sincs, hiszen abban az esetben mindenki saját motivációjával és érdeklődésének függvényében vesz részt a munkába, és ennek megfelelően ott a külső irányításnak semmilyen formában sincs helye, mivel az önirányító tanulásnak pontosan az a lényege, hogy nem kívülről vezérelt.

Ha azt vizsgáljuk, hogy egy konnekt csoportba be kell-e illetve be szabad-e avatkozni, akkor megint érdemes külön választani, hogy a konnekt csoportmunka intézményi keretek között működik-e vagy spontán érdeklődés alapján dolgozik. Az utóbbi tekintetében egyértelmű a válasz, hogy beavatkozásnak semmilyen formában nincs helye, de a másik esetben erre a kérdésre már korántsem ilyen egyértelmű a válasz. Mivel nem tudok egyértelmű választ adni, hogy szükséges-e, illetve jó-e a munkába beavatkozni, így mindkét esetet megpróbálom saját elképzeléseim alapján felvázolni.

1. A konnekt csoportmunkába való beavatkozás esetében:

Előny lehet:

• A kezdő konnekt csoport esetében, segíthet eligazodni a feladat megoldási lehetőségeiben
• Segíthet a kétségek és kezdeti bizonytalanságok áthidalásában
• Plusz motivációt jelenhet segítő, támogató magatartásával
• Képes visszaigazolást adni arról, ha elégedett a csoportban folyó munkával
• Aktivizálhatja a csoport kevésbé aktívan működő tagjait
• A csoportból való kirekesztést - értem ez alatt, ha mondjuk valaki blogját rendszeresen a csoport nem olvass és nem kommenteli - képes kompenzálni, aminek hatására elkerülhető az esetleges ebből fakadó lemorzsolódás veszélye

Hátrány lehet:

·        A csoport nem saját motivációjára építve dolgozik, hanem sokkal inkább egy megfelelési kényszertől vezérelve

·        A tanár saját elképzeléseit egy konnektivista csoport munkáról ráerőltetheti a csoporttagokra, így nem tudnának egyéni megoldások kialakulni és megszületni.

·        A külső motiváció rossz hatással lehet a belső motivációra

·        A csoport elveszíteni spontaneitását, önszabályzó működésének lehetőségét

2. A konnekt csoportmunkába való beavatkozás nélkül:

Előnye:

·        A csoport saját motivációjára építve dolgozik

·        A tanár nem tudja saját elképzeléseit a csoport munkájára ráerőltetni, így lehetőség nyílik egyéni megoldások kialakulására és megszületésére.

·        Nincs megfelelési kényszer

·        A csoport saját önszabályozó tevékenysége alapján működik

Hátránya:

·        A kezdő konnekt csoport esetében, nincs aki segítene eligazodni a feladat megoldási lehetőségeiben

·        Nincs, aki segítene a kétségek és kezdeti bizonytalanságok áthidalásában

·        Amennyiben a munka elején nincs meg a kellő belső motiváció, egy külső motiváció segíthet azt a munka folyamán kialakítani

·        A csoportban folyó munkáról nincs megerősítés, visszaigazolás, ennek hatására a csoport elbizonytalanodhat

·        A kevésbé aktív csoporttagokat nincs, aki aktivizálja, így nagy valószínűséggel a csoport ki fogja őket zárni

Esetünkben a tanár nem vesz részt a csoportmunkájában, aminek a fentiekben felvázoltak szerint van előnye és hátránya is. Ugyanakkor megfigyelőként nagyon is jelen van, és így nyílván már kialakult benne az a kép, hogy a csoportban van-e hallgatólagos vezető, ki az, aki többet illetve kevésbé dolgozik, mint ahogyan azt is figyelemmel kísérhette, hogy ki mikor morzsolódott le a csapatból és mit kell ahhoz tenni, hogy valaki a csoportnak képes legyen teljes értékű tagja lenni.

Csoportmunka kiértékelése:

·        Dicsérettel kezdjünk! - de csak azt, aki valóban megérdemli

·        Kerüljük a tekintélyelvű kioktatást, alkalmazzuk a partneri együttműködést!

·        Kerüljük a destruktív kritikát a hibáknál!

·        Hagyjunk lehetőséget a hibák javítására!

·        A gyengébb csoporttagokat bátorítsuk, kérdésekkel, segítsük őket megnyilvánulni!

·        Bizonyosodjunk meg arról, minden csoporttag rendelkezik-e a szükséges készségekkel és információkkal!

·        Ha szükséges, adjunk pótlólag célirányos tanácsokat!

·        Motiváljunk!

A konnektivista csoport esetében ugyan ezeket a szempontokat kell figyelembe venni és alkalmazni, a különbség csupán annyi, hogy még a hagyományos csoportmunkában az értékelés általában a munkafolyamat befejezése után van, addig ez egy intézményi keretek között működő, facilitátorral segített konnekt munkacsoportnál egy folyamatos tevékenység, és itt inkább a munkafolyamat kezdeti szakaszában van fontos szerepe az értékelésnek, nem pedig a végén.

Moderátor feladatai:

·        A csoportot irányítani, kiindulási alapot adni, informálni és szervezni

·        Lehetőség megteremtése a visszajelzésekre, közbeavatkozásra, résztvevők megfigyelésére

·        Könnyed (facilitáló) légkört teremteni, ez segíti a kommunikációt a csoportban, megkönnyíti a tanulási folyamatok elindítását

·        Direkt vezetői szereptől mentesen segíteni a csoport önirányító tevékenységének kifejlődését

·        Gyakran dicsérni, megerősíteni, hogy a résztvevők egymásnak is képesek legyenek pozitív visszajelzést adni

·        A kívül rekedteket  besegíteni a csoportmunkába

·        Megfigyelni a csoport hangulatát és arra ösztönözni őket, hogy reflektáljanak egymásra

·        Motiválás

Konnekt esetében a következő moderátori feladatok jelennek meg. A csoportot kezdetben irányítani kell megadva a kiindulási alapot, informálni a feladatról, meghatározni a kommunikációs csatornákat, a közös munkához létrehozni a munkafelületet. Itt is meg kell teremteni a lehetőséget a visszajelzésekre, közbeavatkozásra, résztvevők megfigyelésére. Adott esetben, ha van facilitátor, akkor a könnyed légkört megteremteni, direkt vezetői szereptől mentesen segíteni a csoport önirányító tevékenységének kifejlődését, a jó munkát dicsérettel megerősíteni, motiválni, ösztönözni. A moderátori feladatok ezen felül a konnekt csoportban arra is kiterjednek, hogy igyekeznek a konnekt csoportban az új tudás létrejöttét felfedezni, ami itt nem egyértelműen előre meghatározott tudás elérését jelenti, mint egy hagyományos csoportmunka esetében, hanem sokkal inkább csak egy várakozással teli lehetőség, ahol vagy létrejön az elvártaknak megfelelően új tudás vagy nem.

A következőekben a hagyományos csoportmunka három fő fajtáját, a projektmódszert, a kooperatív oktatási módszert és a trénin módszert hasonlítom össze legfőbb jellemzőik alapján.

Kooperatív oktatási módszer:

• A csoportos/kooperatív tanulás sajátossága, hogy a résztvevők együtt sajátítják el az ismerteket, segítik egymást a nehézségek megértésében.
• Munkájuk eredményességét nem csak a csoport együttes, hanem a tagok egyéni teljesítményének ellenőrzésével vizsgálhatjuk.
• A kooperatív tanulásnál pozitív kölcsönös egymásrautaltság (interdependencia) jön létre a csoporttagok között.
• A folyamat során azt élik meg, hogy a célt, a tanulmányi eredményeket csak a többiekkel együtt tudják elérni.
• A feldolgozandó tananyagot egymással megbeszélik, segítik egymást a megértésben, és ösztönzik egymást a siker elérésében.

A konnekt csoportmunkában is megjelenik a kooperatív oktatási módszer bizonyos elemei ezek pedig a következőek:

• A résztvevők együtt sajátítják el az ismerteket, segítik egymást a nehézségek megértésében.
• Munkájuk eredményességét nem csak a csoport együttes, hanem a tagok egyéni teljesítményének ellenőrzésével vizsgálhatjuk.
• A kooperatív tanulásnál pozitív kölcsönös egymásrautaltság (interdependencia) jön létre a csoporttagok között.
• A folyamat során azt élik meg, hogy a célt, a tanulmányi eredményeket csak a többiekkel együtt tudják elérni.
• A feldolgozandó tananyagot egymással megbeszélik, segítik egymást a megértésben, és ösztönzik egymást a siker elérésében.

Összességében elmondhatjuk, hogy a kooperatív oktatási módszer minden pozitív tulajdonsága megjeleni a konnektivista csoportmunkában is, de lássuk mi a helyzet a projektmódszerrel szemben:

Projektmódszer:

• A projekt olyan egyedi folyamat rendszer, amely kezdési és befejezési időpontokkal megjelölt, specifikus követelményeknek  - határidő, költség, erőforrás – megfelelő célkitűzés elérése érdekében vállalt, koordinált és kontrolált tevékenységek csoportja.
• A projekt meghatározott cél elérésére irányuló, egyszeri nem ismétlődő tevékenységsorozat.

A konnektivista csoportmunka szinte teljesen ellentétes módon működik, mint a projektmunka. Bár minden konnektivista csoport munkája egyedi, még akkor is, ha ugyan azt a témát dolgozza fel, amit már egy előtte való csoport is feldolgozott, mégis szinte biztosra vehető, hogy eredményeiben más utat és végpontot fog elérni. Tehát ebben találunk azonosságot. Egy intézményi keretek között működő konnekt csoportnál beszélhetünk befejezési határidőről, bár a csoport további működését semmi sem gátolja, vagy is egyáltalán nem kötelező befejezési határidőről beszélni, de egy spontán szerveződött konnekt csoport működésénél nincs ilyen. Ez mindenképpen jelentős különbség a két csoportmunka között. Míg a projekt módszer konkrét célt tűz ki maga elé, addig a konnekt csoportban nincs végcél, csak egy várakozó álláspont egy új tudás megszületésére, amiről viszont senki sem tudhatja előre miképpen és mikor fog megjelenni. Azonban van egy két hasonlóság is két csoportmunka folyamatban, melyek a következők:

• Közösen végzett tevékenységek sorozata.
• Egy probléma vagy téma komplex  módon való feldolgozása.
• Mindenki saját képességei, egyéni tapasztalatai alapján segíti a csoport munkáját, melyet nagyfokú szabadság és önállóság jellemez.
• Kilépnek a hagyományos időbeosztásból és a tantárgyi keretekből.
• Nem a pedagógus adja át az ismereteket, hanem a tanulók szerzik meg azokat a tevékenységek során.

A tréning módszer:

• A tréning egyfajta probléma megoldási helyzetgyakorlat, amelyben a résztvevők maguk dolgozzák ki a megoldási lehetőségeket, több szempont alapján, egyre komplexebb megoldási stratégiák mentén.
• A tréning lényege, hogy a résztvevők az új ismereteket, problémahelyzeteket nem elméletben, hagyományos úton sajátítják el, hanem nagyrészt csoportmunkában tevékenykedve, modellezve a valósághoz hasonlatos körülményeket.

A konnektivizmus módszere abban mutat azonosságot a trénin módszerrel, hogy itt is a résztvevők dolgozzák ki, a megoldási lehetőségeket, több szempont alapján, ami egyre komplexebb megoldási stratégiákat eredményez. Itt is akárcsak a tréningnél fontos, hogy a csoporttagok, új ismeretekkel gyarapodjanak a csoportmunkának köszönhetően, de míg a tréning gyakorlati helyzetekből fakadó problémákra keresi a választ, addig a konnekt munka sokkal inkább elméleti kérdések megvitatásának helyszíne.

Összefoglalva a csoportmunka és a konnektivista csoportmunka összehasonlításából származó tapasztalataimat, elmondhatom, hogy valóban a jéghegy csúcsa maga a konnektivista munkamódszer, amiben szinte minden csoportmunkából származó előny egyszerre jelenik meg, miközben lehetőséget teremt mindenki számára, hogy egyéniségét megőrizve, mások rátelepedésétől viszonylag mentesen tudjon együttműködve tudja tudását kibontakozni és fejlődni.