2015. október 23., péntek

Konstruktivizmus



A mai bejegyzésemben szeretném bemutatni kedvenc oktatási módszerem, a konstruktivizmus elméletét. :-)

Az információ felvételét, a tapasztalatot kognitív sémáink irányítják, azaz csak azt tudjuk igazán megtapasztalni, amiről megfelelő sémákkal rendelkezünk. Másfelől viszont az új információ mintegy beépül a sémába: gazdagítja, árnyalja azt, vagy éppen felbomlasztja, és új sémát hoz létre. Így kognitív sémáink a tapasztalatban gyökereznek.

A konstruktivizmus szerint a tanulás során nem az történik, hogy elménket, mint üres papírlapot teleírja a tapasztalat, sokkal inkább meglévő sémáink határozzák meg, hogy egyáltalán milyen információkat veszünk fel, és azokból milyen belső modelleket építünk fel. Ezek a belső modellek tehát nem passzív lenyomatai a külvilágnak, hanem személyes konstrukciók. Ha segítik a környezethez való alkalmazkodást, tehát adaptívak, akkor megerősödnek, ellenkező esetben új konstrukcióknak kell átadni a helyüket.

Pedagógiai szemszögből – Például, amikor én elmagyarázom hallgatóimnak a coaching gondolkodási stratégiáját, nagyon valószínű, hogy a teremben mindenki más-más módon fogja személyes tudásként újrakonstruálni a hallottakat. Eleve különbözni fognak abban, hogy mely információkra fognak odafigyelni, és melyeket eresztik el a fülük mellett. Lesz, aki semmit nem képes felfogni a hallottakból, mert nem tudja hová lehorgonyozni az új ismereteket, és különbözni fognak abban is, hogy a felvett információt milyen módon építik be meglévő sémáik rendszerébe. Döntő fontosságúvá válik tehát a megelőző tudás, az, hogy milyen sémákkal rendelkeznek a tanulók az adott tananyaggal kapcsolatban. Ebből azután az is következik, hogy a tananyag megértése nem – vagy nemcsak – valamiféle általános értelmi képességeken múlik, hanem az adott területhez kapcsolódó konkrét tudás mennyiségén és szervezettségén. Értelmi képességeink tehát jórészt tudásterület-specifikusak.

A konstruktivizmus elvei:

  • A diagnózis elve. Az adott területről való tudás és az iránta tanúsított érdeklődés felmérése.
  • A tanítás: hídépítés. A tanítás során közvetítéseket (hidakat) dolgozunk ki a kialakítandó tudás és a tanulók meglévő kognitív sémái között. (A meglévő tudásra kell építeni) Először a sémák aktiválása, a megelőző tudás felszínre hozása, utána következhet a magyarázat vagy az információbevitel, majd természetesen az új tudás alkalmazása, gyakorlása, illetve a sémák átalakulásának monitorozása.
  • A differenciálás elve. A tanulók megelőző tudása a legritkább esetben egyforma. Ha a tanítás hídépítés, akkor nem egy híd, hanem hídrendszerek kiépítéséről van szó, hiszen a különböző tanulók elméje felé különböző hidak vezetnek.
  • A módszertani sokrétűség elve. A különböző tanulók különféle pedagógiai “hullámhosszokra” érzékenyek. Akkor adunk mindenkinek esélyt, ha nem ragadunk le egyetlen tipikus módszernél, hanem váltogatjuk a módszereket.
  • Az aktivitás elve. A sémák mozgósítása és a személyes konstrukciók létrehozása csak akkor képzelhető el, ha a tanuló tevékeny, azaz az új tudást alkalmazza is valamely problémaszituációban. Ezért különösen fontosak az ún. tevékenység-központú tanítási stratégiák, illetve módszerek.
  • A relevancia elve. A tanulók sémái mindennapi életük során alakultak ki. Nagymértékben előmozdíthatja az elsajátítást, ha explicitté tesszük a mindennapi élet és az iskolai tudás közötti kapcsolatokat, és így esélyt adunk arra, hogy a tanuló szembesítse meglévő kognitív sémáit az új ismeretekkel.
  • A kreativitás elve. A konstruktivista pedagógia elismeri a reproduktív feladatok létjogosultságát, hiszen a tudás gyakran arra szolgál, hogy rutinműveleteket végezzünk el a segítségével. Mégis többre becsüli az olyan feladatokat, amelyek nagy önállóságot, eredetiséget, a képzelőerő mozgósítását, merész hipotézisek felállítását kívánják meg. Az ilyen fel¬adatok révén jobban szervesül és személyesebbé válik a konstrukció.
  • A szociális tanulás elve. A személyes konstrukciók kialakulásában mással nem pótolható szerepe van annak a facilitáló (segítő) közegnek, amit a tanulói munkacsoport (team) jelent. Különösen fontos lehet, hogy a kérdést különböző szinteken értő tanulók sémái közelebb állnak egymáshoz, mint a tanár és a tanulók sémái, így a kortárs képes észrevétlenül átlendíteni a tanulót a legközelebbi fejlődési zónába, hiszen adott esetben egy-egy odavetett megjegyzés is elég lehet ahhoz, hogy a tanuló ráérezzen arra, miről is van szó.


Objektivizmus és konstruktivizmus
Objektív tudás

Konstruktív tudás
1. Egy adott időben létezik egy általánosan érvényes (objektív) tudás, amellyel a világ és a világban végbemenő történések messzemenően magyarázhatók. Ez a tudás gondosan, tudományos standardok szerint értékelt és rendszerezett.
1. A tudás objektivitása megkérdőjelezhető. A tudományos tudás is konstruált (társadalmi konstrukció), amely befejezetlen, viszonylagos és korrigálható.
2. Ez a relatív tudás úgy strukturálandó, hogy a tanulóknak továbbadható legyen.
2. A tudást nem lehet „átadni”, csak az egyénileg felépített, és a saját struktúrába integrált tudás alkalmas a cselekvés megalapozására.
3. A tanulók átveszik ezt a tudást az oktatótól illetve a tananyagból, és úgy értelmezik, mint az oktatók, mert ez a tudás a valóság leképződése.
3. Az oktatók és a tananyag nem feltétlenül az objektív tudás letéteményesei. A tanulás aktív konstruálás, nem leképezés.
4. A tanulási folyamatban  a tanulók a tudást számukra és velük együtt kialakított gondolkodási folyamatokon keresztül asszimilálják. Ezért a tanulási folyamat a valóságos világ átvételét és belsővé tételét foglalja magába.
4. Kívülről, mások számára nem tudjuk meghatározni a gondolkodást. Struktúra-
determináltság; a lineáris tanítás – tanulás koncepcióval való szakítás; biográfiai szintézis; autópoézis; a „meg nem értés” normalitása.
5. A nevelés és az oktatás feladata az, hogy segítse a tanulókat abban, hogy a világra vonatkozó objektív tudás tartalmát gondolkodási struktúráikba átvegyék.
5. A nevelés és oktatás az egyéni konstruálás támogatása. Megtanító didaktika helyett: a lehetőségek didaktikája.
(DUBS, R. 1997 nyomán)

Csak akkor fog kreatív gondolkodás kialakulni, ha megtanulsz konstruktivista módon tudást gyarapítani!

Vidó Judit

2015. október 10., szombat

Önismeret



Számtalan helyen futhatunk össze azzal, hogy milyen fontos az önismeret. De vajon miért is olyan fontos tisztában lenni belső tulajdonságainkkal? Miben is tud nekünk ez az ismeret segíteni?
Fiatalabb koromban gyakran szembesültem olyan megjegyzésekkel, amikkel nem tudtam azonosulni, sőt mi több az sem volt ritka, hogy megbántódtam. Ilyenkor egy darabig hurcoltam a sebet, majd egyszerűen a sutba dugtam és tovább léptem rajta. Bár az igazat megvallva, nyílván minden fájó vélemény, amit a környezetemtől kaptam valahol beépült az éntudatomba és valamiféle bizonyítási vágyat hozott belőlem elő. Vágytam arra, hogy az emberek szeressenek és nagyszerűnek lássanak. Nem akartam rossz kritikákat kapni, így akár azt is mondhatnám, hogy egyfajta megfelelési kényszer alakult ki bennem.
Később már felismertem, hogy úgy sem tudok minden elvárásnak megfelelni és elkezdtem kényszerességemet levetkőzni és saját elvárási rendszerembe működni. Ez nem egy tudatos önismereten alapuló dolog volt, egyszerűen csak próbáltam úgy viselkedni, ahogy azt én jónak gondoltam és olyan tevékenységeket végezni, amik számomra örömet okoztak. Ennek az lett a következménye, hogy egyre több dologba vágtam bele és figyeltem vajon milyen élményekkel fogok gazdagodni. Érdekes volt megtapasztalni mennyi mindenben tudom kedvemet lelni.
Majd elértem életemnek annak a szakaszában, ahol már elkezdtem magamat tudatosan keresni. Mit tudok? Milyen tulajdonságok segítik munkámat és társas kapcsolataimat?  Mik az én egyedi erősségeim? Hol tudom ezeket megélni és kihasználni? Bújtam a pszichológiai témájú könyveket annak reményében, hogy a különböző irományok segítsenek nekem értékeim felismerésében. Szeretem volna magamat megismerni és rájönni arra, hogy hol is van az én helyem a világban. Közben számtalan komoly és kevésbé komoly önismereti tesztet töltöttem ki, melyekkel hol képes voltam azonosulni, hol meg nem. 


Útkeresésem első katartikus élménye az volt, amikor elmentem Color Genetics terápiára. Ez egy ezoterikus alapon működő rendszer, mely a családállítás és az aura színeink lenyomatára alapozva segíti életünket kiteljesíteni. Gyakorlatilag nem történik más, mint kérdéseket tesznek fel, melyekre színes üvegek kiválasztásával kell válaszolni és a terapeuta ennek alapján határozza meg belső világunkat és kapcsolatainkat. Vagyis nem volt más dolgom, mint üvegcséket választani és mégis valami olyan csoda történt ott, ami alapjaiban változtatta meg önmagamhoz való viszonyulásomat. Életembe először történt meg velem az, hogy valaki olyannak látott, amilyennek én saját magamat. Meglátta bennem, azt akit már lassan én sem hittem el, hogy ott van még. És, ami még ennél is felemelőbb volt, arra bátorított, hogy ne rejtegessem tovább a valós énemet, hanem merjem megmutatni.
És ez az élmény elég volt nekem ahhoz, hogy végre tudjam ki is vagyok. Innentől kezdve a különböző pszichológusok megállapításai is jól tudtak kapcsolódni énazonosságomhoz, képesek voltak önismereti tudásomat alátámasztani. Amikor pedig elkezdtem coachinggal foglalkozni, akkor már nem csak erősségeimet ismertem, hanem azok hatékony felhasználását is megtanultam a coaching kreatív gondolkodásának köszönhetően sikeresen alkalmazni.  
Önismeretemre pedig a koronát Csíkszentmihályi Mihály pszichológus kreatív személyek tulajdonságainak meghatározása tette fel, mely a következő:

  1. A kreatív személyeknek sok energiájuk van, tevékenyek és aktívak, de tudnak lazítani, pihenni is.
  2. Egyszerre okosak és naivak.
  3. Játékosság és fegyelem, felelősség és felelőtlenség kombinációja jellemzi őket.
  4. Gyakran a képzelet és fantázia, valamint a realitás, a földhözragadtság kettőssége jellemző.
  5. Az extrovertált-introvertált dimenzió mindkét pólusát magukban hordozzák. 
  6. Megfigyelhető a szerénység és a büszkeség együttese.
  7. Képesek egyszerre agresszívek és gondoskodók, érzékenyek és ridegek, dominánsak és önalávetők lenni ugyanabban a kapcsolatban.
  8. Jellemzőjük a tekintélytisztelet és a lázadás.
  9. A munka szenvedélyes szeretete és az objektivitás.
  10. A szenvedés és öröm kettőse.
Természetesen a fentiek tükrében nem is olyan nagy csoda, hogy sok időbe tellett, hogy megismerjem önmagam. De szerencsére mára kitisztult a kép és tudom ki vagyok, sőt azt is, hogy hova tartok. És miért is olyan fontos az önismeret? Hát azért, mert ha tudod ki vagy és ismered mi motivál téged, akkor sokkal könnyebb az élet akadályait leküzdeni és bezsebelni a sikereket, az elismeréseket. Hosszú volt az út mire idáig eljutottam, de megérte és ez az élmény késztet arra, hogy amikor tanítok megpróbáljam tanítványaimat a pozitív önismeret irányába terelgetni és személyiségüket a saját rendszerükben a kiteljesedés felé terelgetni.

Aki időt szán önmaga felfedésére, annak jó esélye van arra, 
hogy életét kevés kerülőúttal vigye a sikeres és boldog élet felé. 

Vidó Judit


2015. október 3., szombat

Belső béke



Napok óta gondolkodom, hogy mi legyen az új bejegyzésemnek a témája, de valahogy nem igazán akar sehogy sem körvonalazódni. Pedig hát az emberre jellemző, hogy valami téma folyamatosan ott kattog a fejébe és újara meg újra felszínre akar törni, és nem hagyja nyugodni. Ez számtalan esetben történt meg már velem is, de most olyan, mintha csak egy nagy légüres tér lenne a gondolataim helyén. Lehet, hogy nem kellene annyit meditálnom? Talán túlságosan is le vagyok lazulva? Nem tudom a választ, mindenesetre számomra ez most nagyon furcsa. Bár ha jobban bele gondolok ebbe, lehet, hogy most vagyok igazán jól. Nem akar a tudatalattimból semmi sem előbújni, és egyszerűen minden klappol. 
Szeretek magam elé célokat kitűzni és küzdeni annak érdekébe, hogy képes legyek el is érni azt, de mintha most ez a belső hajtóerő is szabadságon lenne, így ő sem ébreszt bennem új gondolatokat, illetve tettekre sem sarkall. Szerencsére azért attól nem tartok, hogy kiüresedtem volna és a mostani helyzetembe leragadok, csak furcsa dolog ez számomra, mert ilyen még nem volt. Azt hiszem, az ilyen pillanatokban kell megállni és visszanézni. Honnan indultunk és hová érkeztünk. Mi az, amit elértünk és miért érdemes magunkat vállon veregetni. Lehet, hogy a sok erőfeszítésért az ember ilyenkor jutalomként kapja ezt a fajta belső csendet és nincs más dolga, mint megbecsülni és kiélvezni?
Így bármilyen szokatlan is számomra ez a belső béke, megpróbálok elmerülni benne és minden cseppjéből töltekezni. Éppen ezért ez a blog bejegyzés, most ilyen rövidke lett, ugyanakkor hálás vagyok a sorsnak, hogy ezzel a tapasztalással is gazdagabbá vált az életem. 

„Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha fölismered, 
hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten.” Eckhart Tolle

Vidó Judit