2017. december 28., csütörtök

Egy csepp a tengerben

Meglehetősen zűrzavaros világban élünk, amiben kevés a stabil pont és talán még kevesebb a jól követhető értékrend. Ember legyen a talpán, aki tudja, hogyan kell manapság a dolgokat jól csinálni és ez épp úgy igaz a társas kapcsolatokra, mint a mindennapi megélhetésre. Kevés a jól követhető szabály, pedig aztán szabályok dögivel van, csak hát az a baj, hogy ezek a szabályok nem értéket teremtenek, hanem csak birka módjára terelik és korlátozzák a mindennapjainkat. Persze a korlátokat nem csak a szabályok állítják elénk, hanem a médiából ránk áradó trendek is, ahol megmondják mi a menő és mi nem. Gyakorlatilag gondolkodásra nincs is szükségünk, csak követni kell az ukázokat és menni a tömeggel az önmagunkban rejlő lehetőségek megélése nélkül.

Na jó, nem leszek ilyen szigorú mindenkivel, mert szerencsére még most is vannak, akik használják a fejüket és szeretnének értékek mentén élni, egy élhetőbb világot teremteni. Persze ebben a multi érdekek mentén szerveződött rendszerben ez egyáltalán nem könnyű, de szerencsére azért most is vannak a tengerben olyan cseppek, akik képesek az árral szemben menni és az egykor jól bevált értékeket visszahozni és újra közkinccsé tenni.

Ezek a közkincsek leginkább az egészséges táplálkozás illetve a természetgyógyászati kezelések elterjedésében fedezhetőek fel, amik visszanyúlnak az évezredek során felhalmozott tapasztalatokra épülő tudásokhoz és segítenek kikerülni a mai gyógyszer- és élelmiszeripar nem igazán emberbarát, viszont annál inkább profitorientált törekvéseit.

Sajnos az oktatás és a kultúra területén már sokkal kevesebb ilyen cseppet fedezhetünk fel kis hazánkban. Kultúra alatt most leginkább a művészeti értékekre gondolok, melyek a zene a tánc és a képzőművészetekben testesülnek meg. Bár az előadó művészek technikai profizmusa soha még nem látott magaslatokban száll, de pont ebből a profizmusból adódóan valahogy a teljesítmények mögül már nem látszik az ember. Nincs egyediség, nincs egyéni mondanivaló. Jó bevált sablonok uralják a művészeti szférát, amik biztos profitit termelnek ugyan, csak éppen egyáltalán nem mozgatják meg a lelkeket. Pedig a művészetnek a legfontosabb dolga az lenne, hogy táplálja a lelkeket, érzelmeket keltsen és érzéseket segítsen megérteni és feldolgozni.

Míg a művészeti válság világ szinten zajlik, addig az oktatás politikában már láthatunk számos jó külföldi gyakorlatot, kár hogy bár szavak szintjén hozzánk is eljut, a gyakorlatban szinte semmi sem valósul meg belőle. Oktatásrendszerünknek a legnagyobb problémája pedig nem az, hogy kevés pénzből gazdálkodik, hanem az, hogy ahelyett, hogy megmutatná, ki mit tud, miben képes fejlődni, sokkal inkább azt mutatja meg mi az, amit nem tud, ez pedig a legtöbb esetben csak kudarcélményt szül, ami egyáltalán nem fejlődésre ösztönző.

Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy a tanárok, szülők és minden olyan ember, aki mások fejlődését elősegítheti, képes legyen ezt a rossz tendenciát a maga lehetőségei mentén korrigálni. Ehhez a korrigáláshoz nincs szükség anyagi javakra, csupán csak annyit kell tenni, hogy más szemlélettel kell a gyermekek és a felnőttek próbálkozásaira tekinteni. Hinni kell abban, hogy mindenki képes fejődni, egyre jobban és jobban teljesíteni, de ehhez sokszor szükség van ahhoz, hogy valaki segítsen a próbálkozásainkban az értéket észre venni. Nem minden feladatot vagyunk képesek egyből sikerrel elvégezni, de ha energiát és időt szántunk annak megoldására mindenképpen lehetőségünk van belőle tanulni. Márpedig aki valami újat tanul az fejlődik is, és aki fejlődik az mindig egyre többre illetve jobbra lesz képes.

Zűrzavaros világban élünk, de hiszem, hogy minden emberben ott van az érték. Néhányan ezt tudják magukról, sőt van, aki használja is, de a többségnek szüksége lenne arra, hogy valaki segítsen a bennük rejlő kincset felfedezni. Lássuk meg másokban a jót, az erőfeszítéseket, karoljuk fel próbálkozásaikat és tanítsuk meg őket így mindennap egy kicsit többnek és jobbnak lenni! És ha már világunkat ennyire a profit mozgatja, ne felejtsük el azt sem, hogy minél több értékes ember van a földön a bolygónk annál gazdagabb!


„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. 
Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya) 

Az IQ Teszt problematikája

Napjainkban az IQ teszteknek az a legfőbb funkciója, hogy segítségével megmérjék ki milyen okos, mekkora az intelligencia hányadosa. Az így kapott érték pedig elménk minőségét értékeli és így vagy úgy, de beskatulyázza. Szerencsés helyzetben magas szám, hurrá okos vagyok, míg ellenkező esetben egy erős béklyóval „gazdagodunk”. Pedig a francia származású Alfred Binet, aki az IQ teszt megalkotója egyáltalán nem ilyen szándékkal alkotta meg ezt a tesztet. Az ő célja az volt, hogy a teszt segítségével kiszűrje azokat a gyerekeket, akik a hagyományos oktatási formában nem voltak képesek megfelelően fejlődni, vagyis tesztjük eredménye alacsony lett és új oktatási programok segítségével vizsgálta, hogy milyen módszertan kell ahhoz, hogy a teszt eredményeik magasabb pontot érjenek el.

Bár Binet sem tagadta soha, hogy a gyermekek szellemi képességei között egyéni különbségek vannak, hitt abban, hogy a tanulás és a gyakorlás alapvető változásokat eredményezhet az intelligencia területén. Napjainkban egyre több tudós ismeri fel, hogy sokkal nagyobb mértékben vagyunk képesek egész életünk során fejleszteni elménket és tanulni, mint ahogyan korábban sejtettük. Genetikai állományunk természetesen egyedi. Temperamentumunk és adottságaink is eltérnek, ám a tapasztalás, a gyakorlás és az egyéni erőfeszítések jelentősen befolyásolják, milyen utat járunk be.


forrás: Carol S. Dweck: Szemléletváltás a siker új pszichológiája