Meglehetősen zűrzavaros
világban élünk, amiben kevés a stabil pont és talán még kevesebb a jól
követhető értékrend. Ember legyen a talpán, aki tudja, hogyan kell manapság a
dolgokat jól csinálni és ez épp úgy igaz a társas kapcsolatokra, mint a
mindennapi megélhetésre. Kevés a jól követhető szabály, pedig aztán szabályok
dögivel van, csak hát az a baj, hogy ezek a szabályok nem értéket teremtenek,
hanem csak birka módjára terelik és korlátozzák a mindennapjainkat. Persze a
korlátokat nem csak a szabályok állítják elénk, hanem a médiából ránk áradó
trendek is, ahol megmondják mi a menő és mi nem. Gyakorlatilag gondolkodásra
nincs is szükségünk, csak követni kell az ukázokat és menni a tömeggel az
önmagunkban rejlő lehetőségek megélése nélkül.
Na jó, nem leszek ilyen
szigorú mindenkivel, mert szerencsére még most is vannak, akik használják a
fejüket és szeretnének értékek mentén élni, egy élhetőbb világot teremteni.
Persze ebben a multi érdekek mentén szerveződött rendszerben ez egyáltalán nem
könnyű, de szerencsére azért most is vannak a tengerben olyan cseppek, akik képesek
az árral szemben menni és az egykor jól bevált értékeket visszahozni és újra
közkinccsé tenni.
Ezek a közkincsek
leginkább az egészséges táplálkozás illetve a természetgyógyászati kezelések
elterjedésében fedezhetőek fel, amik visszanyúlnak az évezredek során
felhalmozott tapasztalatokra épülő tudásokhoz és segítenek kikerülni a mai
gyógyszer- és élelmiszeripar nem igazán emberbarát, viszont annál inkább
profitorientált törekvéseit.
Sajnos az oktatás és a
kultúra területén már sokkal kevesebb ilyen cseppet fedezhetünk fel kis
hazánkban. Kultúra alatt most leginkább a művészeti értékekre gondolok, melyek
a zene a tánc és a képzőművészetekben testesülnek meg. Bár az előadó művészek
technikai profizmusa soha még nem látott magaslatokban száll, de pont ebből a
profizmusból adódóan valahogy a teljesítmények mögül már nem látszik az ember.
Nincs egyediség, nincs egyéni mondanivaló. Jó bevált sablonok uralják a
művészeti szférát, amik biztos profitit termelnek ugyan, csak éppen egyáltalán
nem mozgatják meg a lelkeket. Pedig a művészetnek a legfontosabb dolga az
lenne, hogy táplálja a lelkeket, érzelmeket keltsen és érzéseket segítsen
megérteni és feldolgozni.
Míg a művészeti válság
világ szinten zajlik, addig az oktatás politikában már láthatunk számos jó
külföldi gyakorlatot, kár hogy bár szavak szintjén hozzánk is eljut, a
gyakorlatban szinte semmi sem valósul meg belőle. Oktatásrendszerünknek a legnagyobb
problémája pedig nem az, hogy kevés pénzből gazdálkodik, hanem az, hogy ahelyett,
hogy megmutatná, ki mit tud, miben képes fejlődni, sokkal inkább azt mutatja
meg mi az, amit nem tud, ez pedig a legtöbb esetben csak kudarcélményt szül,
ami egyáltalán nem fejlődésre ösztönző.
Éppen ezért nagyon fontos
lenne, hogy a tanárok, szülők és minden olyan ember, aki mások fejlődését elősegítheti,
képes legyen ezt a rossz tendenciát a maga lehetőségei mentén korrigálni. Ehhez
a korrigáláshoz nincs szükség anyagi javakra, csupán csak annyit kell tenni,
hogy más szemlélettel kell a gyermekek és a felnőttek próbálkozásaira
tekinteni. Hinni kell abban, hogy mindenki képes fejődni, egyre jobban és jobban
teljesíteni, de ehhez sokszor szükség van ahhoz, hogy valaki segítsen a próbálkozásainkban
az értéket észre venni. Nem minden feladatot vagyunk képesek egyből sikerrel
elvégezni, de ha energiát és időt szántunk annak megoldására mindenképpen
lehetőségünk van belőle tanulni. Márpedig aki valami újat tanul az fejlődik is,
és aki fejlődik az mindig egyre többre illetve jobbra lesz képes.
Zűrzavaros világban
élünk, de hiszem, hogy minden emberben ott van az érték. Néhányan ezt tudják
magukról, sőt van, aki használja is, de a többségnek szüksége lenne arra, hogy
valaki segítsen a bennük rejlő kincset felfedezni. Lássuk meg másokban a jót,
az erőfeszítéseket, karoljuk fel próbálkozásaikat és tanítsuk meg őket így
mindennap egy kicsit többnek és jobbnak lenni! És ha már világunkat ennyire a
profit mozgatja, ne felejtsük el azt sem, hogy minél több értékes ember van a
földön a bolygónk annál gazdagabb!
„Úgy
érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben.
Anélkül a csepp nélkül
azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya)
