2019. január 7., hétfő

Coaching lakoma


Egy coaching folyamat kezdetben mindig olyan, mint üres pénztárcából hétvégi ebédet főzni.  Megnézzük, mi van a kamrában, és abból, amit ott találunk, igyekszünk valami harapnivalót készíteni. Vagyis ez azt jelenti, hogy ügyfelünket problémái megoldásában úgy kell segíteni, hogy az ő személyiségtulajdonságaira, erősségeire és jó megoldási mintáira építünk. Természetesen így nem lehet mindig királyi lakomát összerittyenteni, de ez nem is baj, éppen elég az is, ha képesek vagyunk pozitív választ adni az adott kihívásra.


A fejlődés következő lépcsőfokát leginkább úgy érhetjük el, ha egy számunkra fontos célt tűzünk ki magunk elé. Ez a cél képes figyelmünket fókuszálni és gondolkodásunkat célirányosan működtetni. Ha tudjuk, mit szeretnénk elérni, akkor minden olyan lehetőséget, ami ennek elérését segíti, megragadunk, azokat pedig, amelyek nem elengedjük. Mert, amikor tervet készítünk nem az a fontos, hogy pontosan tudjuk, hogyan jutunk a célba, hanem csak az, hogy tudjuk hová szeretnénk megérkezni. Éppen ezért egyetlen tervnek sem szabad kőbe vésve lenni. A terv csak fókuszt ad és nem végleges megoldásokat. A fókusz nem csak hatékonyságunkat, de személyiség fejlődésünket is a kívánt irányba fejleszti, ami pedig tovább erősíti a sikeres célba érést.

A harmadik lépcsőfok kulcsa félelmeink legyőzésében rejlik. Mindenkinek vannak félelmei, amik gúzsba kötik, és nem engedik szárnyalni, márpedig úgy nehéz sikereket elérni. A járható út itt is gondolkodásmódunk átalakítása. Meg kell tanulni máshogy nézni a problémáinkra. Tudom, hogy ez nem könnyű, mert a legtöbb esetben újra és újra ugyanazokat a gondolati sémáinkat pörgetjük, és nem látjuk, hogyan lehetne másképp. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy segítséget kérünk valaki olyantól, aki külső szemlélőként képes érzelmektől mentesen problémánkat átlátni és új köntösbe bújtatni.  

Ha már van: célunk, fókuszunk, fejlődik a személyiségünk illetve tudásunk és félelmeinket is javarészt legyőztük, akkor még mindig hátra van a környezetünkhöz való sikeres alkalmazkodás. Bár céljaink elérése leginkább rajtunk múlik, de sajnos nem teljesen. Vannak emberek, szituációk, szabályok és egyéb körülmények, melyek nem hagyhatóak figyelmen kívül, és amikhez akár akarjuk, akár nem, de alkalmazkodnunk kell. Alkalmazkodni, pedig csak az tud, aki aktív. Aktivitás és tetterő nélkül nincs siker. Viszont az igazi nagy sikerekhez nem elég az aktivitás, ahhoz már proaktivitás kell.

A proaktivitás a helyzetek feletti irányítás vállalását jelenti, vagyis ahelyett, hogy igazodnánk a helyzethez, vagy várnánk, hogy történjen valami, az eseményeket mi idézzük elő. A proaktivitás mindig meglévő tudásra, ötletszintű kreativitásra és a pozitív lehetőségek megtalálására épül. Ebből kifolyólag tehát, amikor aktívak vagyunk, akkor csakis a nekünk kijelölt (játéktéren) játszunk, míg ha proaktívak, akkor lehetőségünk van a játékszabályok megváltoztatására és a feltételek diktálására is. Amikor pedig már itt tartunk, akkor nincs más dolgunk, mint lubickolni a sikereinkben, élvezni a dagadó bukszánk nyújtotta örömeket és keresni az új kihívásokat.

Vitathatatlan tény, hogy hosszú az út a lapos pénztárcából főzött ebédtől a királyi lakomáig és talán nem is mindenki vágyik ilyen csemegére, de aki igen, annak bizony végig kell kapaszkodnia ezeken a lépcsőfokon, hogy célba is érjen. Mindenki maga választhatja meg, hogy milyen ételt tálal fel a hétvégi asztalára, de vendégeket hívni és másoknak is adni csak az tud, aki morzsáknál többre vágyik és hajlandó ezért sok mindent meg is tenni.

2018. december 16., vasárnap

Szerelmi kötelékek


Sokféle szerelem létezik, vannak olyan szerelmek, melyek gyorsan lángra kapnak és hamvadnak el, vannak olyanok, amelyek lassan bontakoznak ki, de sokáig lobognak, vannak szerelmek, amelyeket sose feledünk és vannak szerelmek, amelyekre már másnap sem emlékszünk.  

De vajon mitől is függ az, hogy kivel milyen szerelmet élünk meg? Lehetséges, hogy mindez csak a két ember közötti kémia függvénye? Vagyis, ha erős a kémia, akkor nagy szerelem lesz, míg ha gyenge, akkor épp az ellenkezője? Nem vitatom, hogy a kémia nagyon is fontos, de azt már igen, hogy a szerelem erejének kérdése ilyen egyszerű lenne.

Bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy a szerelem nem tudatos választás, hanem az ősi ösztönöknek való engedelmeskedés, mégis van egy pillanat, amikor még megakadályozhatnánk, hogy szerelembe essünk. Persze van, hogy észre sem vesszük, mikor jön el ez a pillanat és olyan is van, amikor nagyon is tudatosan engedjük ezt meg. Kíváncsi vagy, hogy mikor is történik mindez meg? Természetesen akkor, amikor beindul vagy beindítod a fantáziádat, hogy elképzeld, milyen jó lenne vele bizonyos dolgokat átélned.

Ha férfi vagy, akkor több, mint valószínű, hogy ezek a gondolatok kezdetben a szexhez kapcsolódóan jelennek meg, ha nő vagy akkor már távolról sem olyan könnyű ezt megmondani, de annyi biztos, hogy minden párkapcsolat három irányból képes életre kelni, mégpedig testi, lelki és szellemi irányból. Vágyhatunk arra, hogy valakivel összefonódva bebarangoljuk az érzékek birodalmát, vágyhatunk arra, hogy valakivel tartalmas beszélgetéseket folytassunk, de vágyhatunk épp arra is, hogy olyan valaki legyen a társunk, aki képes a lelkünket kellemes érzésekkel táplálni.

De bármelyik irányból is induljon be szerelmi fantáziánk, minden bizonnyal hamar kialszik a láng, ha a szerelmesek különböző irányokból közelítenek egymás felé, ha a vágyak nem úgy teljesülnek be, mint ahogy elképzeltük. Szerencsés esetben viszont azt kapjuk, amit elképzeltünk. Igen ám, de ahhoz, hogy egy párkapcsolat stabil legyen, ahhoz egy irány meglovagolása általában nagyon kevés. Ha sikerül további kapcsolódási pontokat kialakítani, akkor a kapcsolat fejlődni fog, míg ha nem, akkor ezekből lesznek az olyan románcok, melyek rövid idő alatt kiüresednek.

Amikor egy újabb irányból is sikerül közös pontokat kialakítani, akkor a szerelem mélyülni kezd és az együtt maradás is egy hosszabb perspektíva elé néz. Minél több az ilyen pont, annál stabilabb lesz a kapcsolat. Viszont a felejthetetlen nagy szerelmekhez elengedhetetlen, hogy minden irányból képesek legyünk közös nevezőket találni. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy mindenben legyünk egyformák és mindenről gondolkodjunk ugyan úgy, mert az unalmas lenne és semmiféle tűzet sem táplálna, hanem sokkal inkább arra, hogy hasonló dolgokról gondolkodjunk, akár teljesen máshogy vagy legyenek hasonló értékeink még, ha máshonnan is közelítjük meg őket.


Amikor az ember még fiatal általában még nem kiforrott személyiség és nincs olyan karakteres elképzelése sem az életről, mint jó pár évvel később, éppen ezért viszonylag könnyen talál olyan párt, akiről úgy gondolja, hogy az képes lesz minden szempontból kielégíteni az igényeit. Aztán ahogy folyamatosan érettebbé válik, úgy lesz egyre világosabb, hogy pontosan mire is van szüksége egy párkapcsolatban, mitől fogja szeretve érezni magát és hogy milyen az ideális társ, akihez hosszútávon is képes szeretettel kapcsolódni. Éppen ezért elvileg érett fejjel könnyebb ideális társat találni, hiszen tudjuk, mit keresünk, gyakorlatilag viszont éppen ettől sokkal nehezebb.

Akár fiatal vagy akár érett, azt azért még mindenképpen szem előtt kell tartanod, hogy szuper dolog, ha megtaláltad azt az embert, akihez testileg, lelkileg és szellemileg is tudsz kapcsolódni, de ahhoz, hogy a kapcsolatotok valóban olajozottan tudjon működni, együttes erővel még jó néhány akadályt kell legyőzni. Mert bizony vannak piszkos anyagiak, amelyek erőteljesen bele tudnak rondítani a hétköznapok idilljébe, ha nincsenek kézben tartva, és emellett még ott van a család, a gyerekek, a barátok, a munka, amik szintén tudnak méretes feladatokat elénk állítani.

A jó hír viszont az, hogyha két ember szereti egymást és képesek közösen gondolkodni illetve együtt működni, akkor ez az ideális társ megtalálásához képest, már lényegesen kisebb falat, mert ilyenkor már csak jó kommunikációra és egymás megértésére van szükségük csupán ahhoz, hogy megoldást találjanak a felmerülő problémákra és kéz a kézben utazzanak tovább a szerelem vonaton.  

2018. december 2., vasárnap

Sikerativ Kamasz Tréning


Bár elviekben az iskola a végtelen tudás tárházát is képviselhetné, mely remek lehetőséget tudna biztosítani a gyermeki tudásvágy szomjának csillapítására, a valóságban viszont a legtöbb gyermek számára az iskola csak egy olyan hely, ahol számos kudarcélményt lehet szerezni, melyeket nem ritkán még stresszes helyzetek is fűszereznek.

Pedig micsoda élmény, amikor valamit tudunk és ezzel a tudással képesek vagyunk másokat ámulatba ejteni, vagy saját problémáinkra és feladatainkra jó válaszokat adni és életünkben egyről a kettőre jutni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen jó az is, amikor olyan témákban fejlődik és mélyül a tudásunk, ami minket igazán izgat, és képesek vagyunk olyan összefüggéseket is észrevenni, amiket esetleg más nem és büszkék lehetünk magunkra.


Szóval bárhonnan is nézem a dolgot a tudás nem csak hatalom, hanem piszok jó érzés is. Akkor vajon miért is nem szeretünk iskolába járni? Természetesen ez csak egy költői kérdés, hiszen aki koptatta már az iskolapadot annak van rá válasza bőven anélkül is, hogy én itt most belemennék az okok kifejtésébe.

Sajnos az iskolarendszerünk olyan, amilyen és nagy valószínűséggel még jó sok időbe telik, hogy megváltozzon. Bár szerencsére már most is vannak olyan gyerekek, akik alternatív oktatásba részesülnek, de messze nem ők képviselik a többséget. Nade, akkor mi lesz a többiekkel? Nekik marad a kudarc és a stressz? Ők sohasem élhetik meg a tudásból fakadó élményeket vagy élhetik meg azt, hogy milyen csodás dolog a képességeiben kiteljesedve élni és dolgozni?

Én nagyon remélem, hogy nem. Éppen ezért kezdtem kidolgozni a Sikerativ Kamasz Tréninget, melynek egyfelől az a célja, hogy korrigálja iskolarendszerünk hiányosságait, másrészről segítse a kamaszok önismeretének fejlődését, mely nemcsak erősségeik felismerését teszi lehetővé, de utat is mutat nekik ahhoz, hogy milyen irányba keressék a boldogulást és a kiteljesedést.

A Sikerativ Kamasz Tréning modul rendszerű. Minden modul egy-egy témakör köré épül fel. Így a modul rendszer egyfelől lehetőséget biztosít arra, hogy mindenki olyan területen fejlődhessen, ami számára épp a legfontosabb, másfelől pedig azt is lehetővé teszi, hogy mindenki olyan tempóba sajátíthasson el új ismereteket, ahogy az az ő számára leginkább komfortosabb.  

A kompetencia szót manapság sok mindenre és sokféle képen használják, pedig jelentése nem több, mint cselekvő képes tudás. Kompetens az a személy, aki egy adott szituációt nem csak elméleti, de gyakorlati szinten is képes megoldani. A Sikerativ Kamasz Tréning minden modulja éppen ezért oly módon ötvözi az elméletet a gyakorlattal, hogy abból minden esetben kompetens tudás szülessen meg.

A Sikerativ Kamasz Tréning moduljai 2019-től lesznek elérhetők, érdeklődni a vidojudit@sikerativ.hu email címen lehet.

2018. november 25., vasárnap

Bárcsak megtaníthatnám...


Bárcsak meg tudnám tanítani mindenkinek, hogy merje szeretni magát minden erősségével illetve árnyoldalával együtt és higgye el, hogy van, aki számára pont úgy szerethető, ahogy épp van. Mert, amint palástolni próbáljuk azt, hogy milyenek vagyunk, ránk kerül egy torz álarc, ami pont lényünk valódiságát/szerethetőségét fedi el. Tökéletes ember nincs, viszont van olyan ember, akit a mi hiányosságaink nem zavarnak, miközben meg az erényeink megdobogtatják a szívét. Lehet ez egy barát, a szerelmünk vagy épp édesanyánk, testvérünk, és ha képesek vagyunk az ilyen érzéseket viszonozni, akkor az mindkét fél számára hatalmas erő nyereség.  Ami pedig az egészben a legcsodálatosabb, hogy önmagunk szeretete nem függ senkitől és semmitől. Csak rajtunk múlik.

Miből tudod, hogy igazán szereted-e önmagadat? Na, ehhez már szükséged van más emberek visszajelzésére is. Nyilván, ha pozitív észrevételeket kapsz külsődre, eszedre, viselkedésedre stb. másoktól, akkor az jól esik és táplálja önszeretetedet, pláne ha azt te is igaznak véled. De mi van olyankor, amikor egy számodra fontos ember, nem tüntet ki figyelmével, vagy esetleg negatív kritikával illet, netán közeledésedet visszautasítja. Ilyenkor is képes vagy magadat szeretni? – mert, ha igen, akkor gratulálok, te tényleg szereted magad és ez SZUPER.

Az elmúlt napokban kristályosodót ki számomra, hogy eddigi munkáim során, ha nem is tudatosan, de mindig az önszeretet megtanítása volt a legfontosabb számomra. Amikor eljönnek a gyerekek hozzám táncolni azt szeretem, ha mosollyal az arcukon mennek ki, ha merik a táncokat és a gyakorlatokat úgy csinálni, ahogy nekik tetszik, ha élénkek és csacsognak, vagyis megélik magukat és őszintén kapcsolódnak társaikhoz és az órai munkához. Természetesen, ha a tánc stúdiómat „versenyistállóként” üzemeltetném, akkor ez nem igen lenne így lehetséges, de mivel nekem a gyermekek boldog lelkülete ennél sokkal fontosabb, így inkább csak megajándékozom őket a táncolás varázslatos élményével.

Az is csodálatos, amikor látom, hogy a NIA edzéseimen kezdenek a hölgyek egyre bátrabban hol nőiesen, hol amazon módjára, míg máskor meg gyermeki lelkesedéssel mozogni, úgy hogy közben engedik, hogy minden mozdulat a lelkükből fakadjon és ezáltal meg is érintse azt. Mert amikor megnyílik a lelkünk, az egyszerre teszi lehetővé, hogy fejlesszük önismeretünket, felfedezzük a bennünk rejlő szépségeket, értékeket és növeljük önbecsülésünket. Aki pedig megbecsüli magát, az egyben szereti is.

Az önszeretet megtanítása vezérel a coaching tanítványaim illetve ügyfeleimmel kapcsolatban is. Az egyéni coaching lényege, hogy minden coach az ügyfele rendszerében dolgozik, vagyis minden problémát úgy kell megoldani, hogy az ügyfél erősségeire építve, bebizonyítja azt, hogy saját rendszerében is milyen komoly sikerélményekre képes. És amint már említettem, aki sikereket ér el, annak az önmagát szerető képessége igen csak megnő. Természetesen egy coaching folyamatban épp úgy, mint az élet számos területén fejlődni nem csak szabad, de kell is, vagyis bármiben is vagyunk képesek fejlődni, az minden bizonnyal elősegíti az önszeretetünket is.

Amikor életre hívtam a Női Fortélyok Kamráját, a két legfontosabb célom az volt, hogy közösséget építsek illetve, hogy teremtsek egy olyan fórumot, ahol a nők megoszthatják egymással tapasztalatikat, jó megoldási mintáikat és, hogy legyen egy hely, ahol tanulhatnak egymástól. Jó pár ilyen rendezvénnyel a hátam mögött elmondhatom, hogy a kezdeti törekvéseimnél lényegesen több cél valósult meg, de ami igazán meglepet, és egyben melegséggel is tölti el a szívemet, hogy milyen sok nőnek tudtam azzal, hogy hittem a nőiességében, eszében, nagyszerűségében, stb. vagy csak azzal, hogy figyeltem rá az életét egy jobb irányba terelni. Egy pici szeretet, figyelem, elfogadás a legtöbb embernek elég ahhoz, hogy elkezdje magát jobban szeretni, persze úgy az igazi, ha mindig van, aki figyel ránk és szeret, na meg, ha mi magunk is teszünk azért, hogy képesek legyünk magunkat szeretni.

A következő nagy dobás az életemben a kamaszoknak kifejlesztett sikerativ tréning lesz. A cél pedig itt nem kevesebb, mint utat mutatni a kamaszoknak ahhoz, hogy miképpen tudnak kiteljesedni, álmaikat megvalósítani és egy olyan kerek életet felépíteni, amiben nem csak érdemes, de jó is leélni egy életet. 

Biztos nem én vagyok az első, akitől azt hallod, hogy milyen fontos az önszeretet, de kérlek, nézz magadba és ha azt találod, hogy lenne még mit fejlődnöd ezen a téren, akkor az én tanácsom az, hogy keresd olyan emberek társaságát, akiről azt gondolod, hogy szeretnek a bőrükben lenni és meglátod majd, hogy az ő önszeretetük sem a tökéletességükből fakad, hanem sokkal inkább az önmagukba vetett hitükből. Ha pedig erre nincs lehetőséged, akkor látogass el valamelyik foglalkozásomra vagy keress meg. :-)

Légy sikeres aktívan és kreatívan, vagyis SIKERATIVan: www.sikerativ.hu  

2018. március 26., hétfő

Csibetündér


Edward de Bono hívta fel figyelmemet a gyermeki kreativitás csodájára. Az ő tanácsa az volt, ha egy problémára nem találjuk a megoldást, akkor kérdezzünk meg egy óvodás gyereket neki biztosan lesz néhány jó ötlete. Persze ő sem arra gondolt, hogy az ovisok a kész megoldást pottyantják az ölünkben, de hogy új perspektívából láthatunk rá a dolgainkra, ami segít a megoldást megtalálni, abban szinte biztosak lehetünk.

Szerencsés helyzetben vagyok, mert óvodás gyermekeket is tanítok táncolni és ebből kifolyólag rendszeresen lehetőségem van a gyermeki kreativitásban megmártózni. Óráimat sokkal inkább a játékos zsivaj, mint sem a vasfegyelem jellemzi, mivel a fejlődésüket szolgáló gyakorlatok alatt és mellett rendszeresen iktatok be meséket illetve játékokat. A sláger játék már hosszú évek óta a cicás játék, ahol a cicák négykézláb közlekedve igyekeznek levadászni a szaladgáló egereket. Amelyik egérkét elkapja a cica, abból az egérből is cica lesz. A játék addig folytatódik, amíg mindenki átváltozik cicává.

Mivel szeretem néha felfrissíteni a dolgokat, az egyik alkalommal úgy döntöttem, hogy egy apró módosítással a cicás játékot új köntösbe öltöztettem, a macskákból gepárdok lesznek, akik szélsebesen futnak, az egerek helyét pedig a gazellák váltják fel. Tetszett is az „új” játék a gyerekeknek és élvezettel bújtak bele az új szerepekbe. Majd jött a nagy meglepetés, amikor az egyik 5 éves lánykám a következő alkalommal, azzal kezdte az órát, hogy ő is kitalált egy új játékot és elmondhatja-e és majd eljátsszuk-e? Igent mondtam, feltételnek csak azt szabtam, hogy akkor igyekezni kell a feladatokat jól csinálni. Az óra végén elhangzott a cicás játék legújabb verziója és mi boldogan el is játszottuk a legújabb játékunkat.


Talán egy csöppet sem meglepő, ennek ellenére engem mégis meglepett, hogy a következő órára már szinte az összes gyermek egy új játékötlettel érkezett meg. Mivel én mindenféle kreativitásnak lelkes fogyasztója vagyok, így egyesével elkezdtem végighallgatni az összes elképzelést. Természetesen szinte mindegyik ötlet a cicajáték valamilyen verziója volt, de azért akadtak, olyanok is, amik már új elemeket próbáltak becsempészni a játékba. Amik könnyen érthetőek voltak, azokat egyből el is játszottuk, de voltak olyanok is, amik még nem voltak erre alkalmasak. Ezekben az esetekben igyekeztem egy kis közös gondolkodással praktikus elemeket beleszőni az ötletgazda jóváhagyásával a játékba,  hogy működő képes legyen, de olyan is volt, amikor azt beszéltük meg, hogy még dolgozik a játékon egyedül, és ha tovább gondolta, akkor majd újra próbálkozunk vele.

Ez a folyamat már több, mint egy éve tart, így már születtek olyan játékok is, amik alig emlékeztetnek a cicajátékra. Erre jó példa az egyik legutóbbi verzió, ahol voltak kukacok, csibék és a csibetündér. A kukacok célja az volt, hogy „felfalják” a csibéket, amit a csibetündér igyekezett megakadályozni. Amikor elhangzott a játék ötlete a többi gyerek boldog csodálkozással kapta fel a fejét a csibetündér elnevezésére. Úgy fest ez nem csak nekem hangzott teljesen újszerűen, mivel azt vettem észre, hogy a többi gyerek fantáziája is egyből életre kelt. Sajnos a játék mégsem volt működő képes, mert a kukacoknak csúszni kellett, míg a csibéknek guggolva szökdelni és így szegény kukacoknak esélye sem volt a csibéket utolérni. De sebaj, talán a következő órára már azt is ki fogják találni, hogy mit változtassunk azon, hogy tudjunk csibetündéreset is játszani.

A másik ötlet, ami aznap elhangzott viszont nagyon is működött. Volt egy gomba, volt egy farkas, a többiek pedig nyuszik voltak. A nyuszi, ha bebújt a gomba alá, akkor nem foghatta meg a farkas. A gomba alatt 5 számolásig lehetett tartózkodni, amit mindig a gomba számolt. Azt a nyuszit, akit elkapott a farkas, abból gomba lett. A játék addig folytatódott, amíg elfogytak a nyuszik. Na és hogy bújtak a nyuszik a gomba alá? - ezt is a gyerekek találták ki, a gomba terpeszbe állt, így a nyuszik be tudtak bújni a két láb közé, amit aztán olyan élvezettel tettek meg, hogy akkor is elbújtak a gomba alá, amikor a farkas egy kicsit sem veszélyeztette őket.

Talán mondanom sem kell, hogy csodás játék kerekedett, és ahol egy csoda létrejön, ott jó esélye van annak, hogy egy újabb is megszületik. Jelenleg úgy alakult, hogy táncos lánykáimnak nincs külön öltőzője, így a táncteremben elhelyezett székeken lehet csak átöltözni. Ez pedig azzal jár, hogy amikor még az egyik csoport órája tart, addig a következő órára érkezők is bejönnek a terembe, hogy át tudjanak öltözni. Az ovisok óráját a felső tagozatos lánykáim órája követi, és még a kicsik figyelmét képes vagyok a nagyok nyüzsgése dacára is lekötni, arra már nincs hatásom, hogy a nagylányok figyelmét is el tudjam az ovisok játékáról terelni.

Természetesen most csak viccelek, mert dehogy akarom a kiskamaszaim figyelmét elterelni a játékról, amikor hatalmas csodaként élem meg, hogy ilyenkor lekerül a kezekből az okos telefon és elkezdenek odasomfordálni mellém azzal a kéréssel, hogy hadd álljanak be ők is játszani. Naná, hogy egy ilyen kérésre nem vagyok képes nemet mondani és a gyermeki lélek csodájától lenyűgözve hagyom, hogy az óra utolsó 5 percében a kicsik és a nagyok együtt élvezzék az önfeledt játékot.

Most, hogy mindezt leírtam, hírtelen az jutott eszembe, hogy vajon a nagylányok is tudnának óráról – órára új játékot kitalálni? Azt hiszem belőlük is elő lehetne hívni ezt a tudást, bár az ő „játékuk” a táncórákon sokkal inkább az, amikor hagyom, hogy a koreográfiák megalkotásában tevékenyen részt vegyenek. Ezt pedig két céllal teszem, egyrészt mert nagyon fontosnak tartom, hogy megjelenjenek a táncainkban azok a mozdulatok is, amik az ő belső lelkivilágukból fakadnak és így meg tanuljanak alkotni, másrészt pedig milyen csodás mankó számomra az ő kreativitásuk, amikor épp elakadok egy koreográfia készítésnél. Ilyenkor nincs más dolgom, mint hogy megkérdezem: Na és után mit csináljunk? Az agyak pedig elkezdenek kattogni, majd záporoznak rám az ötleteik.

Hiszem, hogy a boldogság legfőbb záloga az alkotni tudás, aminek nélkülözhetetlen kelléke az inspiráció. A felnőttek elő tudják segíteni, hogy a gyermeki fantázia valamilyen formában képes legyen testet ölteni, és ha ezt megteszik, akkor ezzel olyan sikerélményt tudnak adni, amitől a gyermekek önmagukba vetett hite megerősödik.  A gyermekek pedig ezt a törődését üdítően friss gondolataikkal hálálják meg, amivel ha jól sáfárkodunk, számtalan esetben hasznosíthatjuk a feladatainkkal való megküzdésünkben.

2018. március 25., vasárnap

Ne majmolj, inkább gondolkodj!


Egyetemi éveim alatt a legnagyobb megerősítése gondolkodásmódomnak az volt, amikor az egyik tanárom a következőket mondta: „Mindig kételkedj! Még akkor is, ha épp egy tudományosan igazolt állításról van szó, mert minden állítás csak addig igaz, amíg valaki azt meg nem cáfolja. Azaz ne higgy el mindent, amit mondok, hanem mindig vizsgáld meg és gondolkodj el rajta!”

Számtalan olyan könyvet olvastam és olvasok most is, melyek arról szólnak, hogy mit és hogyan kell tennem ahhoz, hogy sikereket érjek el az életemben. Szeretem az ilyen típusú könyveket, mert egyfelől betekintést nyújtanak más emberek működési rendszerébe, vagyis megmutatják, hogy ki milyen elvek és technikák segítségével képes magából eredményeket kihozni, másfelől pedig mindig gondolkodásra késztetnek. Élvezettel veszem végig, hogy a leírt eszközökből, mi az, amit már én is alkalmazok vagy mi az, ami ezidáig elkerülte a figyelmemet és érdemes lenne átfuttatni a saját szűrömön, hátha valami kincsre bukkanok.

Nem hiszek abban, hogy vannak olyan tuti módszer együttesek, amiket mindenki egy az egybe képes saját sikereinek elérésére alkalmazni. Inkább azt gondolom, hogy ezek a stratégiák remek alapokat képesek adni ahhoz, hogy mindenki találjon egy kiindulási pontot, amit aztán saját lehetőségeihez illetve személyiségének erősségeire támaszkodva tovább fejleszthet, hogy a számára leginkább megfelelő működési módhoz jusson.


Már csak azért sem véshetünk kőbe egyetlen sikerreceptet sem, mert nem mindenkinek jelenti ugyan azt a dolgot a siker. A siker mindig valamilyen cél eléréséhez kapcsolódik, míg az egyik embernek ez a célja, egy másiknak meg egészen más valami. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy mások jó gyakorlatából csak azt tegyünk magunkévá, ami képes a saját céljainkkal összhangban is működni és dobjunk ki mindent olyat a „kukába”, ami ettől eltérít.

Mondok is erre egy példát. Tegnap azt olvastam az egyik könyvben tanácsként, hogyha szeretnék valamit elérni, akkor kezdjek el úgy viselkedni, mintha már elértem volna. Figyeljem meg azokat az embereket, akik elérték azt, amire én még csak vágyok, hordjak olyan ruhákat, mint ők, csináljak úgy, mint ők, járjak olyan helyekre, ahová ők járnak stb. és a vonzás törvénye, majd segít, hogy valóban olyanná is váljak, amilyenek ők.

Én nem mondom, hogy ebben a tanácsban nincs semmi megszívlelendő, de abban biztos vagyok, hogy számomra csak úgy siker a siker, ha ezt ön azonosan, saját egyediségemre építve érem el, nem pedig mások majmolásával. Persze biztos van olyan, akinek meg nem az ön azonosság, hanem a hatalom vagy a bankszámla nagysága az igazi fokmérő, amivel nincs semmi gond, épp csak arra szeretnék most ezzel rávilágítani, hogy nem mindig előnyös számunkra az, ha minden tanácsot vakon követűnk.
De mondok egy másik példát is. Rengetegszer lehet hallani azt, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha elhagyjuk a komfortzónánkat. Na, ezzel meg az a problémám, hogy az én célom éppenséggel pont az, hogy képes legyek harmonikus és kiegyensúlyozott életet élni, ahol van idő minden számomra fontos dologra, nem kell, azon gondolkodni miből fizetem be a számláimat és a munkám olyan szerves része az életemnek, hogy igazából sosem tudom megmondani, hogy most épp szórakozom vagy dolgozom.  

A fentiekből kifolyólag ezért egyértelmű számomra, hogy nekem eszem ágában sincs elhagyni a komfortzónámat, hiszen akkor pont a sikeremről mondanék le, viszont azt aláírom, hogy a tétlen henyélés, a célok nélküli lét soha senkit sem visz előrébb. Ergo a lustaságot én sem ajánlom senkinek, de azt igen, hogy merjen kerek életet álmodni magának, ahol helye van a számára pihentető élvezeteknek épp úgy, mint a tettre kész cselekvésnek.

Egyik barátom egyszer azt mondta: „Sajnos én túl kritikus vagyok.” Én meg erre azt válaszoltam, hogy szerintem szuper, ha valaki képes a dolgokat kritikus szemmel megvizsgálni. Kritikus gondolkodás nélkül nincs fejlődés, a probléma csak akkor van, ha valaki a kritikai észrevételei után, nem gondolkodik el azon, hogy miképpen lehetne a hibát korrigálni, hogyan lehetne abból a valamiből többet és jobbat kihozni. Természetesen itt most nem arra utalok, hogy mások dolgaiba ártsuk bele magunkat és mondjuk meg nekik mi a tuti, bár ha tudunk segíteni valakinek egy ilyen esetben, az mindenképpen egy nemes gesztus és ha értelmes illetővel van dolgunk, még az is lehet, hogy hálás lesz nekünk az észrevételünkért, hanem inkább arra gondolok, hogyha felfedezünk valamiben valamilyen hibát, akkor tanuljunk belőle, és amikor ezt a tudást hasznosítani tudjuk, akkor alkalmazzuk is fejlődésünk érdekében.

Szóval bárhonnan is nézem, elolvashatunk végtelen mennyiségű könyvet, meghallgathatunk számtalan siker történetet, de mindezek egészen addig hatástalanok lesznek az életünkre, amíg nem vesszük a fáradtságot arra, hogy megvizsgáljuk az ezekből származó információkat, nem szűrjük át magunkon úgy, hogy megtaláljuk mi is az, ami nálunk is működőképes. Így az én sikerreceptem így hangzik: Tanulj meg saját rendszeredben gondolkodni, majd légy aktív és cselekedj gondolataid szerint! Naná, hogy ezt sem kell, hogy készpénznek vedd, nyugodtan kételkedj és vizsgáld meg! :-)  

2018. március 24., szombat

Lelki Társ


Csuda dolog az élet, még a legjobban magukkal harmóniában élő emberek is tudnak olyan helyzetbe kerülni, amikor megrekednek. Valahogy egyszer csak már nem úgy működnek a dolgok, mint korábban és bármivel is próbálkoznak, valahogy mégsem tud igazán semmi sem visszalendülni a megszokott menetébe.

Aztán egyszer csak jön egy új ismeretség, amiből hirtelen valamiféle szorosabb kapcsolat kezd kibontakozni és megtestesül egy barátság, egy szerelem vagy akár egy tanár - diák viszony. Ilyenkor életünkre új impulzusok kezdenek záporozni, és ha kellő nyitottsággal hagyjuk, hogy ezek hatást gyakoroljanak ránk, akkor kis idő múlva azon kaphatjuk magunkat, hogy már nem is kívánkozunk vissza a megszokott kerékvágásba, mert az út kiszélesedett, és kinek kell már a megszokott nyom. Meglévő tudásunk és jövőbeli céljaink az új impulzusok hatására elkezdenek szárnyat bontani és nekünk nincs más dolgunk, mint befogni a szelet és hagyni, hogy magával ragadjon.


Amikor ilyen élményben részesül az ember, akkor biztos lehet abban, hogy valamelyik Lelki Társával találkozott, mert szerencsénkre ilyen társból több is felbukkanhat, és bár különböző minőségekben bontakozhat ki egy ilyen kapcsolódás, az eredménye mindig az, hogy így vagy úgy de fejlődni fogunk. A Lelki Társ olyan tükröt tart elénk, ami visszatükrözni azt, ami bennünk van, ahogyan látjuk magunkat és azt is, amivé válni szeretnénk. Van, amikor a Lelki Társunk forgószélként robban be az életünkben, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik, viszont vannak, akik hosszabban vagy akár örökre ott maradnak mellettünk, de az is előfordul, hogy csak egy beszélgetés erejéig keresztezzük egymás útjait.

Egy Lelki Társ sokféle módon segítheti a kiteljesedésünket, az alábbi felsorolásban pedig összeszedtem, hogy miből ismerhetjük leginkább fel őket:
  • A hirtelen jött Lelki Társ felkavarja a körülöttünk lévő állóvizet, és mindig olyan életszakaszunkban jelenik meg, amikor szükségünk van a nézeteink megváltoztatására, új szempontok észrevételére, és ilyenkor arra kényszerülünk, hogy átgondoljuk céljainkat és elgondolkodjunk jövőnk felől.
  • Az átmeneti lelki társ egy olyan partner, aki segít értékesebb tapasztalatokat gyűjteni. Ő lehet egy titkos affér, vagy csak egy kapcsolat, amely több a barátságnál, de sohasem válik szerelemmé és már az elején sejteni lehet, hogy ez a viszony nem tarthat örökké, bár a barátság megmaradására azért van esély.  
  • Az ismeretlen Lelki Társ olyan személy akit, amikor meglátunk, az az érzésünk támad, mintha már ismernénk. Ezek a találkozások általában nagyon rövidek, de soha sem múlnak el nyom nélkül, mivel ilyenkor olyan dolgokat látunk, érzünk vagy hallunk, amik kimozdítják életünket a megrekedésből.  
  • Az igaz barátok is mindig Lelki Társak, mert amikor velük vagyunk, megélhetjük természetes énünket és ettől feltöltődik a lelkünk.  Bár ez a kötődés általában nem gyakorol akkora hatást a fejlődésünkre, mégis más oldalról vizsgálva, nagyszerű dolog, hogy pozitív érzéseket hoznak az életünkbe.
  • A tanító Lelki Társ épp úgy lehet a szerelmünk, egy barát, egy családtag, vagy akár egy ellenség is, de legyen bármilyen típusú is a viszony, ebben az esetben sohasem tudunk egymásnak egyenrangú partnerei lenni. Az ilyen kapcsolat vagy a legjobbat, vagy a legrosszabbat hozza ki belőlünk, de azt mindenképpen megtanuljuk, hogy mire van szükségünk. Ezek a leckék okozzák oly sok barátság és szerelem végét, de ha képesek vagyunk levonni a tanulságot, jelentős mértékben elősegíthetjük fejlődésünk.
  • A Lelki Társunk lehet az élettársunk is, akivel általában romantikus szálak boronáltak össze minket.  Az ilyen lelkek harmóniában vannak egymással, ugyanazon a hullámhosszon mozognak, és a legtöbb ember számára ez a típusú kapcsolat jelenti a szó szerinti Lelki Társat. Természetesen a fizikai síkon számtalan dolog követeli meg, hogy a két fél egymáshoz csiszolódjon, ami rengeteg energiát igényel, de ha sikerül, az egyben garantálja is, hogy napról – napra gyarapodjunk.  
  • A Lelki Társ legmagasabb szintje, amikor Iker Lelkünket találjuk meg és persze ez az, ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Az Iker Lelkek szavak nélkül is megértik egymást, egységben vannak és örömteli számukra, minden együtt megélt pillanat. Életcéljaik kompatibilisek és kiegészítik egymást, és amikor el kell egymástól válniuk a láthatatlan kötelék köztük, akkor is megmarad. Az Iker Lelkek egymásnak egyenlő partnerei, az ilyen intenzív kapcsolat mellett lehetetlen elsétálni.

Nem mindig tudjuk a Lelki Társunkkal való találkozás kezdetén, hogy milyen szerepet fog betölteni az életünkben és mi milyen szerepet fogunk betölteni az övében, de az idő múlásával előbb vagy utóbb mindig választ kapunk erre a kérdésre. De bármilyen Lelki Társat is sodor elénk az élet, mindig legyünk érte nagyon hálásak és köszönjük meg neki, hogy általa többeké válhattunk és elősegítette fejlődésünk!