Lovaglás a múltba?

Nem mondhatnám, hogy gyakorlott lovas vagyok, sőt szinte lovagolni alig tanultam, mégis már több esetben pattantam nyeregbe és merészkedtem ki egyedül a szabadba. Hogy miből merítettem ehhez a bátorságot? Bármilyen furcsának hangzik is, de mindig megbíztam alattam a lóban. Na, nem mindegyikben csak néhány kiválasztottban. Az első ilyen lovat Vadvirágnak hívták. Gyönyörű szép és hatalmas sötétpej (barna) színű kanca volt. Akaratos egy ló volt, rajtam kívül mindenkinek meggyűlt vele a baja és sokakat le is dobott a hátáról. De mi jól kijöttünk egymással… bár azt mondják a szakértők, hogy uralkodni kell a lovon, hogy tudja ki a főnök én mégis inkább egy másik utat választottam és inkább megpróbáltam ráhangolódni úgy, hogy mind a ketten ugyan azt akarjuk. Mert hát miért ne érezhetnénk mindketten jól magunkat? És a dolog működött. Ő elnézte nekem, ha épp technikailag nem a legtökéletesebben ültem rajta vagy jeleztem szándékaimat én meg elnéztem neki, ha néha egy kicsit makacskodott. Kettőnk barátságának egy csúnya betegség vetett véget, amiben az állat legnagyobb bánatomra elpusztult.  

Sokáig nem ültem lóra, majd Vadvirág egyik „lányának” Virgoncnak szavaztam újra bizalmat. Testfelépítésében ő még anyjánál is nagyobb volt, mely sokakat megijesztett, de én élveztem, hogy egy ilyen hatalmas állaton lovagolhatok. Hihetetlen, hogy mennyire figyelt rám a ló, szinte olvasott a gondolataimban. Mindig mindent úgy csinált, mint ahogyan én szerettem volna, pedig egyáltalán nem lettem jobb lovas. Legnagyobb bánatomra pár hónap múlva egy csúnya fertőzés miatt őt is elveszítettem. Ekkor azt gondoltam talán jobb is, ha nem ülők többet nyeregbe.

Tegnap mégis újra próbálkoztam. Pozitív tapasztalatimra hagyatkozva bizalommal telve veselkedtem neki a feladatnak. Sajnos gyorsan kiderült, hogy most nincs meg az a szinkron, melyre én alapoztam, és így mind a ketten egyre nyugtalanabbak, és stresszesebbek kezdtünk lenni. Magabiztosságom egy pillanat alatt szertefoszlott és egyszer csak úgy éreztem magam, mint kisiskolás koromban, amikor nem tudtam az iskolai elvárásoknak megfelelni.

Virradat hátán – így hívják a lovat, aki kifogott rajtam – egyre csak törtek fel bennem azok a görcsök és gátak, melyeket már azt hittem régóta tova hagytam. Újra megszólalt a fejemben a kis ördög nem vagy rá képes, ad fel, ez nem neked való, mint amikor gyermekkoromban néhány hiányosságom miatt nem tartottak bizonyos dolgokhoz elég okosnak. Nagy volt a kísértés arra, hogy leszálljak az állatról és feladjam, de szerencsére mára már sokkal, több élettapasztalattal rendelkezem, mint egykor, így bár kedvem lett volna egyből megfutamodni igyekeztem kitartani.  De továbbra sem bíztam a lóban, ahogy ő sem bennem, miközben jól tudom, hogy bizalom nélkül a dolgok nyögvenyelősek, és messze elkerülik az ideális állapotot, vagyis a szinkront. Az ilyen bizalom nélküli légkörben jelenik meg az a fajta teljesítménykényszer, ami csak stresszt képes szülni, és bár egy bizonyos szintig a stressz képes javítani az eredményességet, túlzott mértékű jelenléte egyértelműen negatív irányba viszi a folyamatot.

Ekkor arra gondolta, hogy most megállítsam ezt a lefele húzó folyamatot, hiszen én egy tanár vagyok, akinek az a feladat, hogy a diákjait átlendítse a kezdeti akadályokon és segítse a bennük rejlő lehetőség kibontakoztatására, akkor hogyan is engedhetném meg magamnak, hogy már is itt az első akadálynál feladja azt, ami nekem eddig olyan sok szép élményt adott. Hányan vannak, akik az első problémánál elmenekülnek és feladják az álmaikat vagy arról nem is beszélve, hogy gyermekkori tanulásuk kudarcából kiindulva felnőttként nem merik tudásukat gyarapítani, pedig ők is jól tudják, hogy ez lenne a módja életminőségük javulásához. Félnek, feladják, és nem nyernek ezzel semmit, csak veszítenek.

Én már régóta elhatároztam, hogy nem leszek vesztes, győzni akarok. Vágyom a sikerekben gazdag harmonikus életvitelre, ahol bár vannak, kisebb-nagyobb akadályok engem hosszabb távon nem tarthatnak vissza elhatározásomtól és céljaimtól. Ha kell, új ismereteket szerzek vagy új megoldási stratégiákat dolgozok ki, ha nem megy a megszokott úton, majd megy kerülő úton. Bárhogy is legyen én előre tartok és úgy teljes számomra ez az élet, ha ezt a felfogásomat másoknak is megtanítom és jó példával elől járva meg is mutatom.  Így 2 hét múlva újra fel fogok ülni Virradat hátára, hogy megtaláljam a módját annak, hogy ne a stressz jellemezze kapcsolatunkat, hanem az öröm.

Higgyél te is magadba!

Vidó Judit

Ovis tánc

A mai bejegyzésemmel egy kicsit könnyedebb hangvételre szeretnék váltani. A mai témát a tanévkezdés ihlette. Szerencsére napjainkban egyre több szülő ismeri fel, hogy milyen fontos a gyermekek készségeinek célirányos fejlesztése. Ez az óvodás korúaknál leginkább a mozgáskészség fejlesztésében mutatkozik meg. Bár legtöbbször nem is annyira a tudatos mozgásfejlesztés a fő cél, hanem sokkal inkább csak az, hogy a gyermek hatalmas mozgásigényéből fakadó energiáját le tudja vezetni. Ennek ellenére szerencsére vannak olyan szülők is, akik határozottabb elképzelésekkel és célokkal keresik csemetéjük számára az ideális mozgásformát. Én nekik szeretnék egy kis segítséget nyújtani.

Az óvódás korú gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztésére a kínálat hatalmas. Lehet találkozni hastánccal, modern tánccal, klasszikus balettal, jazz balettal, hiphop tánccal, versenytánccal és még sorolhatnám a különböző megnevezéseket… Lényegre törően a lehetőségek tárháza óriási, de vajon melyik lehet a gyermek számára legideálisabb? Bár úgy festhet, hogy ezt a kérdést nehéz megválaszolni, szerencsére mégsem akkora ördöngösség dűlőre jutni.

Egy jó tánctanár tisztában van vele, hogy egy óvodás korú gyermek koordinációs készsége még fejletlen, így ilyenkor a legfontosabb feladat leginkább az, hogy a gyermek megismerhesse és felfedezhesse saját kis testének mozdulatait, lehetőségeit és határait. Ez a felfedező út akkor a legérdekesebb, ha minél többféle irányból közelíthető meg. Ehhez viszont szükség van a különböző mozgásstílusok variálására. Ha csak egyfajta stílusú táncot tanítunk, akkor bár bizonyos mozgáselemek nagyon látványosan képesek fejlődni, mások viszont felfedezetlenül maradnak. Olyan ez, mintha valaki csak mindig ceruzával rajzolna, és soha sem tapasztalná meg, hogy milyen lehetőségek vannak, mondjuk a pasztellkrétában vagy az olajfestékben és bár rajzkészsége fejlődne, de igazán soha sem teljesedne ki.

Akkor lehet jó táncosokat, mozogni szerető embereket nevelni, ha segítünk feltárni nekik a mozdulatainkban rejlő szépséget és technikai lehetőséget, ha kezdeti próbálkozásaikat nem szorítjuk merev stíluselemek közé. Hagyni kell a kibontakozást és majd az így kialakult erősségek és érdeklődési kör szellemében tovább lépni, stílust választani. Ennek szellemében kis korban nagyon fontos az esztétikus és kontrollált mozdulatok mellett, a könnyedebb és játékosabb mozdulatok oktatása, épp úgy, mint a torna-és hajlékonyságot fokozó mozdulatoké. De nemcsak a mozgáskoordináció fejlesztése miatt szerencsés a mozdulatok milyenségét és dinamikáját variálni, hanem a gyermekek figyelmének fenntartása miatt is. Az óvodás korú gyermekek nehezen figyelnek huzamosabban egy dologra, viszont ha folyamatosan új stílusokkal és kihívásokkal találkoznak, akkor sokkal könnyebben tudnak egy 45 perces órát végig dolgozni.

Kedves szülő, gyakorlatilag mindegy, hogy óvodás gyermeke számára milyen megnevezésű táncórát választ, ha jó szakemberre talál. Hívják bárhogy is az adott táncórát, a mozgáskoordinációt minden táncstílusnál ugyan olyan fontos megalapozni és az ehhez vezető út adott, nem igazán variálható. Ha azt látja, hogy az órán sokféle mozgáselem, különböző dinamikájú feladatok és játékos mozgás mind egyszerre van jelen, akkor joggal feltételezheti azt, hogy gyermeke olyan tudást sajátít el, mely a későbbiekben jó alapot szolgál majd bármilyen táncstílushoz vagy sporthoz.  

Kívánom, hogy a neked legszimpatikusabb tanárt találd meg és élj meg szép pillanatokat! 

 Vidó Judit

A mozgás szerepe az élethosszig tartó személyiségfejlesztésben

Kulcsszavak: hatékonyabb tanulás, közösségi élmény, kompetenciafejlesztés, kreativitás, egészségmegőrzés, versenyképesség, non-verbális kommunikáció

A Life Long Learning filozófiája az ember egész életét végigkíséri, a kérdés csak az, hogy lehetségese ez a folyamatos fejlődés és tanulás a test fizikai karbantartása nélkül is, fejlődhet-e megfelelő mértékben a szellem miközben a test, ami magában hordozza ezt, elhanyagolásra kerül. Számít-e a munkákban illetve az álláskeresés alkalmával fizikális megjelenésünk abba, hogy sikereket érjünk el. A válasz egyértelműen igen, hiszen a test már önmagában is üzen látványával, megjelenésével a helytelen testtartás, a görcsös izomzat nem kecsegtet a nagy teherbírás és a rugalmas hozzáállás ígéretével. A test karbantartása nem csak azért fontos, hogy megjelenésünkkel megnyerő képet tudjunk kialakítani, hanem azért is, mert a rendszeres edzés hatására számos egyéb pozitív hatás is végbemegy a szervezetben. Ha végig nézzük azokat az élettani hatásokat, melyek a rendszeres testedzés által alakulnak ki, akkor látni fogjuk, hogy a Life Long Learning filozófiájának szorosan össze kell kapcsolódnia a testkarbantartás kultúrájával is.

A mozgáskultúra hatása kiterjed az ember társadalomban elfoglalt helyére és szerepére is, mely kultúra egyaránt megjelenik viselkedésben, magatartásban, jellemben, a mentálhigiénében és az egészségben is. A mozgás az emberi létezés egyetemes és alapvető törvénye; mozgás nélkül nincs élet. Az ember mozdulatvilágában létezési funkciói működnek. A tánckultúra abban különbözik a többi művészettől, hogy képes funkcionálisan is hozzá járulni az emberi test és lélek békéjéhez, harmóniájához, úgy is, mint a „leginkább emberszabású” művészet.[1]

A fizikai terhelés minden formája pozitívan befolyásolja a tanulást. Charles Hillmann az Illionis-i Egyetemen nemrég arra lett figyelmes, hogy a helybeli női tájfutó csapat tagjai feltűnően jó vizsgaeredményeket érnek el társaikhoz képest. Ezután Hillmann azt is kimutatta, hogy a hagyományos testnevelés oktatás beiktatása a tanmenetbe szignifikánsan javította a matematikai és olvasási készségeket a nyolc és tízéves gyereke körében. Ezt a figyelemreméltó hatást a jelek szerint alapvetően az váltja ki, hogy a testmozgás hatására megélénkül az agy vérkeringése. A Salk Intézet híres neurobiológusa, Fred H. Gage és munkatársa ki is mutatták, hogy a mozgásos tevékenység során új idegsejtek képződnek, melyek hatására fokozódik a vérátáramlás az agyon, mely pozitív hatását az agy memóriával összefüggő egyik agyterületén fejti ki. Továbbá állatkíséretek alkalmazásával azt is megállapították, hogy a testmozgás révén legalábbis részben visszafordíthatjuk az idő kerekét a hippocampusszal kapcsolatba hozható kognitív készségeket illetően, így gondolkodásunkban akkor vagyunk a csúcson, amikor az agyműködésünket a testmozgás eredményeképpen sok oxigén segíti.[2]

A mozgás szerepe az élethosszig tartó személyiségfejlesztésben számos területen fejti ki jótékony hatását. Ezek a területek egymással összefüggve, egymást kiegészítve jelenek meg az ember személyiségében és tudatában, vagyis kompetenciájában. A kulcskompetenciák közül a fizikai tevékenység hatására javul a kommunikáció, a csoportmunka, a tanulás és teljesítmény mértéke egyaránt, míg a munkakompetenciák keretén belül nő a kreativitás, magabiztosság, cselekvőképesség. A jó kommunikáció az egyik legfontosabb előfeltétele a hatékony munkavégzésnek. Ahhoz, hogy valaki birtokába kerülhessen ennek a kompetenciának legelőször is saját személyiségét kell megismernie és elfogadni. A jó kommunikáció csak társas közegben sajátítható el, ezért az, aki ezen a területen fejlődést kíván elérni, annak e kompetencia megszerzéséhez csoportos tevékenységben kell részt vennie.  A közösségben végzett csoportos mozgásformák az ő számukra nyújtnak lehetőséget. A sportolás ilyen formájára számtalan lehetőség nyílik napjainkban, ami lehet akár egy küzdő sport, torna vagy túrázás is. Az aerobik, torna és tánc foglalkozások száma végelláthatatlan, mely mozgásformák a nők igényeihez igazodva, az ő elvárásainak megfelelően kialakított programokat kínálnak és ennek megfelelően ezeket a szolgáltatásokat a nők is veszik elsősorban igényben. Sajnos jelenleg a férfiak számára kevés lehetőség nyílik a csoportos testmozgásra, bár vannak köztük, akik baráti társaságukkal rendszeresen fociznak vagy kosárlabdáznak, de ide kívülről ritkán lehet bekapcsolódni, ezért ez csak zártkörben és ez szélesebb rétegben nem működik. A férfiak számára a küzdő sportok jelenthetnének megoldást a társas sportolásra, de a legtöbb esetben ezek az edzések már a gyermekkorban elsajátított tudásra építenek, így az újonnan csatlakozni vágyót ez könnyen elijesztheti.  Jelenleg a nők helyzete nem csak azért könnyebb ebben a szituációban, mert számukra sokféle mozgásforma kínálkozik, amiből mindenki megtalálhatja alkatának és habitusának a megfelelőt, hanem azért is mert a női kommunikációs képesség amúgy is fejlettebb általában, mint férfiaké, ami megkönnyíti egy csoportba való beilleszkedést.

A felnőttoktatás elméleti irányvonalai között továbbra is meghatározó szerepet játszik a lifelong learning koncepciója, amely szerint az ember számára a túlélést, a változásokhoz való alkalmazkodást az egész életen át tartó, és az élet minden területére kiterjedő tanulás biztosítja. A konstruktivizmus segítségit a mozgásos tevékenység során megismert pozitív élményeket az élet más területein is beépíteni a személyiségbe. Feketéné Szakos Éva a konstrukció elméletével foglalkozó könyvében erről így ír: „A konstruktivista elmélet megmutatja élettörténeti tapasztalataink alapján, hogyan építjük, konstruáljuk meg a valóságainkat, hiszen a szubjektumon kívüli világ a maga teljességében, úgy, ahogyan objektíve adott, nem ismerhető meg, mert elménk a külső tőlünk független realitást nem tudja „visszatükrözni”.[3] Tehát a megismerés funkciója adaptív, mely összefügg a környezethez való kognitív adaptációval. A megismerő szubjektum kognitív sémákat hoz létre, hogy azok cselekedeteit irányítsák és tapasztalatait reprezentálják. Ezeket a reprezentációkat a szubjektum állandóan teszteli, hogy mennyire felelnek meg az aktuális tapasztalati világnak, azaz mennyire adaptívak. A felnőtt ember megújulási fejlődési törekvését nagyban befolyásolja a személyes életút, az énkép, önismeret, és a személyes kompetenciák. Az európai oktatási rendszerek aktuális trendjei között az egyik legmeghatározóbb törekvés a személyes kompetenciák fejlesztése. Ennek megvalósításához sok esetben a felnőtteket meg kell tanítani újra tanulni, fel kell velük ismertetni az elsajátítandó ismeretek hasznosságát és segítséget kell nyújtani számukra, hogy a már meglévő és az új tudást összekapcsolhassák. A felnőtteknek nem lehet semmit sem megtanítani, ha nem akarják. Az előíró, utasító oktatás a felnőtteket inkább irritálja, mint sem tanulásra ösztönözné. A konstruktivizmus szerint az emberi elme a valóságról modelleket épít fel magában, azaz nem leképezi a valóságot, hanem konstruálja. A tanuló felnőtt relatíve önalkotó, önépítő (autopoetikus) rendszer, tanulása önszervező jellegű, nem tanítható akarata ellenére. A felnőttet azok a felkínált tudástartalmak motiválják részvételre, melyeket tájékozódása, tervei és cselekvése szempontjából hasznosnak tart, másként fogalmazva: életben maradását, túlélését biztosítják.[4]

Azok, akik sporttevékenységüket egy közösségben végzik egyfelől megtapasztalják, hogy az edzés által eléjük gördített akadályokat sokkal könnyebben lesznek képesek leküzdeni, másfelől a legtöbb esetben részesei lesznek egy olyan közösségi élménynek is, ahol a sport kihozza az emberek előnyös oldalát. Természetesen ez nem igaz olyan sportágak esetében, ahol a verseny vesztes és győztes képében jelenik meg, amikor a játék célja az, hogy az egyik csapat elbukjon. Az a csapat amelyik nem tudott nyerni, a másik csapat fölé kerekedni, annak számára a veszteség egyértelműen nem pozitív hanem éppen ellenkezőleg negatív és romboló hatású élmény lesz. A felnőttek lelke sokkal sérülékenyebb, mint a gyermekeké, ezért olyan sporttevékenységek a legmegfelelőbbek számukra, mely leginkább arra motiválja őket, hogy önmagukat legyenek képesek legyőzni az edzések alkalmával és csak szubjektív módon, saját szemszögükből nézve vethessék teljesítményüket össze mások eredményeivel. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a csoportos edzések alkalmával barátságos légkör alakuljon ki a sportoló közösségben, a fizikai munka hatására eközben csökkenjen a mindennapok feszültsége és a sportoló teste és lelke egyaránt regenerálódjon, miközben képes megtapasztalni a közös élmény és a közös siker érzését.

A jó kommunikáció nem csak verbálisan, hanem nonverbálisan is végbemegy, mely a gesztikulációban a testtartásban a test összképében is formát nyer. A kommunikációval a körülöttünk zajló történéseket egy rendszer segítségével képesek vagyunk közölni egymással. A kommunikáció több csatorna igénybevételével történik. Eszerint elkülönítünk verbális, vokális és non-verbális kommunikációt. A teljes közlésrendszer mintegy 7%-a verbális, 38%-a vokális, 55%-a non-verbális. A non-verbális kommunikáció a nem szavakkal való közlés, általában nem szándékos és nem tudatos közlésmód, de használata tanulható. A szavak az információ átadását szolgálják, a mimika, a testtartás, a gesztusok pedig a beszélő érzelmeit fejezik ki. Mivel minden ember érzelmi lény, és a döntéseit a legtöbbször érzelmi alapon hozza, ezért belátható, mennyire fontos, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk a beszélgető partnerünk úgynevezett metakommunikációját (nem szóbeli közléseit).

Mozdulataink három csoportba oszthatók 1. akaratlagos mozdulatok, 2. akaratlan mozdulatok, 3. reflexmozgások. Csak akaratlagos mozdulatainkat irányíthatjuk tudatosan, azonban valamennyire az akaratlan mozgásunk is ellenőrizhető. A természetes gesztusok mindig megelőzik egy kicsit azt a szót, amit kísérnek. A gesztikulálás a beszédet kísérő fej-, váll-, kar és kézmozgás. Legfontosabb szerepe a beszédbeli közlés árnyalásában van. Általában elmondható, hogy a hatásos gesztikuláció a csípőtől a vállig érvényesül, s csak nagyon ritkán, - erős érzelmi feszültség esetén - terjed a váll fölötti részekre. A mimika az arcizmok mozgása révén közöl információkat. Ezek részben a beszéd árnyalását szolgálják, részben önálló jelentéshordozók. Jellemzik magát a beszélőt, sőt a beszédpartnerek közötti viszonyt is. Az arckifejezésnek mindig alkalmazkodnia kell az elmondottakhoz. Az élénk beszédet, gyors gondolatokat általában élénkebb mimika, a jellegtelen beszédet kifejezéstelenebb mimika kíséri. Az arc elsősorban az érzelmek kifejezésének színtere. A szem, a szemöldök, a száj segítségével vagyunk képesek különböző érzelmek kifejezésére. Ez alapján megalkották a piktografikus eljárást, mely az arcon csak három pontot vesz figyelembe, s ezek egyszerű rajzi megjelenésével ábrázolják az érzelmeket. Ez a hét érzelem az öröm, harag, félelem, undor, meglepetés, érdeklődés, figyelem. Az arckifejezések nemcsak pillanatnyi hangulatunkról, hanem tartós lelki tulajdonságainkról is árulkodnak. A tekintet az egyik legősibb kommunikációs eszköz. A személyes viszony alakításában fontos csatorna. Partnerünk tekintetéből nagyon sok információ szerezhető. A ránézések, a pillantás időtartamának, a szem behunyásának, a tekintet elfordításának egyaránt jelentése van. Ha valakivel kapcsolatba akarunk kerülni, hosszabban rátekintünk. Miután a tekintet a bensőséges emberi kapcsolatok kialakításának eszköze, helytelen használatával könnyen kerülhetünk kényelmetlen helyzetekbe. Az, hogy beszélgetés közben mennyire nézzük partnerünket, az függ az illető nemétől, státusától, kapcsolatuk intimitásától, a szimpátiától. Aki szimpatikus nekünk, annak arcán hosszabb ideig áll meg tekintetünk, ha valaki számunkra ismeretlen, akkor kicsi a szemkontaktus.

Az akciós kommunikáció feltűnőbb, mint a mimika, itt a mozgás az egész testre kiterjedhet. Amikor valakivel beszélünk vagy valakit hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük, hanem az egész embert. Ha összhang van a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs összhang, alakoskodónak. Gyakran nem is vagyunk tudatában annak, miért is érezzük meggyőzőnek a beszélőt. A testtartásból sok mindent megtudhatunk. Partnerünket érdekli-e a téma, ekkor egész testével a beszélőhöz fordul. Milyen az érzelmi állapota, ha boldog, dicséretet kapott, akkor kihúzza magát, ha szomorú, akkor összehúzza magát. Akik nagy odaadással, teljesen egymásra figyelve beszélnek, azok egy idő után felveszik egymás testhelyzetét.[5]

Mindenki ismeri azokat a közmondásokat, amelyek során az ember fizikális megjelenésére asszociálunk, ilyen például amikor azt mondjuk valakire, hogy egyenes ember, derék ember, olyan merev vagy éppen milyen rugalmas. A test fizikai megjelenése és a személyiségjegyek megnyilvánulásai között erős kapcsolat van. Ha sikeresen fejlesztem az egyiket, akkor automatikusan a másik is fejlődni fog, míg az egyik elhanyagolása a másik hanyatlását is elő fogja idézni. Az állításnak az sem mond ellent, ha a konditerem „kigyúrt” nagymenőire illetve „cicababáira” gondolunk, hiszen az edzések által, ők is személyiségük erősségeit képesek így kidomborítani. Az emberi test nonverbális kommunikációs képességét valószínűleg a katonáknál ismerték fel először, és éppen ezért nem véletlen, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetnek a katonaságnál egykor is és ma is a megfelelő fizikai erőnlét kialakítására. Ennek szerepe nem csak abban rejlik, hogy adott időben a katona képes legyen a fizikai helyt állásra, hanem emellett nagyon fontos szempont az is, hogy a fizikai megjelenés már önmagában is erőt sugározzon.

A kötelező katonaság eltörlésével, a fiatal férfiak többsége nem ismerkedik meg a gimnasztika alapjaival, fizikai erőnléte nem kerül kihívás elé, melynek következtében egyre gyakoribb a testsúlynövekedés és a mozgásszegény életmód, melyet egyre többen igyekeznek piperkőc külsővel palástolni. A megvásárolható termékekkel kompenzáló férfiak egyre több női vonást mutatnak, mely nem csak a személyiségükre, de az egész társadalmi berendezettségre is kihat. Ezzel párhuzamosan viszont, mint már a fentiekben megállapítottuk a nők lényegesen nagyobb számban tartják karban testüket, mint korábban bármikor, melynek nem csak a társadalmi elvárások a női szépség irányába az oka, hanem egyben az a felismerés is, hogy a mozgás segítségével az életük számos területen válnak versenyképessé.

Jól megfigyelhető, hogy jelenleg azok a felnőtt férfiak sportolnak rendszeresen, akik magas pozícióban végeznek munkát. Természetesen itt is elsősorban azok a fiatalabb férfiak, akik egyfelől még család nélkül élnek és így több szabadidejük jut az aktív kikapcsolódásra, illetve azok, akik ilyen úton is igyekeznek kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani. Ahogy haladunk egyre lejjebb a ranglétrán és csökkenek a keresetek, úgy fogy a rendszeresen mozgó férfiak száma. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a magas jövedelemmel rendelkezők számára sokkal fontosabb, hogy képesek legyenek mindennapi munkájukat a lehető legjobb egészségben és aktivitással elvégezni, míg a szerényebb jövedelemmel rendelkezők nem csak nem érzik munkájuk fontosságának súlyát, de általában a gyermekkorukban sem ismerték meg a rendszeres testmozgással járó pozitív hatásokat. A nőknél sokkal kevésbé válnak el a munkahelyi pozíciójuk és keresetük alapján a sportolók és a nem sportolók. Ennek egyik oka, hogy napjainkban a nőkkel szemben támasztott esztétikai megjelenés mértéke igen magas, amit rendszeres testedzés nélkül igen nehéz elérni. A másik fontos ok, ami miatt a nők szívesen járnak el rendszeresen csoportos edzésekre, hogy ki tudjanak kapcsolni feladataikból, miközben nem csak kellemes beszélgetést folytathatnak az öltőzőben, de ilyenkor nyílik lehetőség számukra arra is, hogy a családtól távol önmagukra fordítsák figyelmüket. A magunkra figyelés mindig magában hordozza a személyiség fejlődését is.

A 21. század csupa ígéret és csupa fenyegetés. Olyan világban illetve korszakban élünk, ahol és amikor semmi másban nem lehetünk biztosak, csak abban, hogy hatalmas változások vannak készülőben. Ennek ellenére mégis korunkat sokkal jobban jellemzi a külső környezetre való figyelés helyett a magunkra figyelés, milyennek látjuk magunkat és mit gondolunk arról, hogy mások milyennek látnak minket. Az ember képes csak egyedül a földön arra, hogy mindennapi létének közvetlen tapasztalatait a születéstől a halálig tartó egyéni utazás eseménysorában, a tudatos énre vetített élettörténetbe helyezze be, mely emberi mivoltunk nélkülözhetetlen része. Az ember személyisége a pillanatnyi körülményektől függően változhat, hiszen legtöbben vágyunk arra, hogy embertársaink csodáljanak, tiszteljenek minket, de mindenekfelett arra, hogy elfogadjanak bennünket. Minden emberi lénynek van énképe, éntudata, melynek identitásérzésünk létrejöttében a testünk is közreműködik. A testtudat megnyilvánulásának a legfontosabb oldala az azt kísérő öntudat.[6]

Az elmúlt közel két évtizedben a piacgazdaság kialakulásával a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek növekedtek. Nőtt a nyugdíjasok száma, és megjelent a munkanélküliség. A társadalmi polarizálódás a szabadidő mennyiségében és felhasználásában is egyre jobban megjelenik. A KSH prognózisa szerint[7] „a szabadidő-eltöltésben meglévő munkapiaci/ foglalkozási egyenlőtlenségek a közeljövőben sem fognak mérséklődni. Amíg a magas kvalifikációt igénylő, kreatív szellemi foglalkozásúak szabadideje feltehetően növekedni, és összetételében gazdagodni fog, addig a kvalifikálatlan szolgáltatási és ipari munkát végzők, a munkapiac peremén mozgók szabadon felhasználható idejének aránya nem fog lényegesen változni, és egysíkú (televízió-orientált) marad.” A széles értelemben vett életvitel, szabadidő-eltöltés viszonylatában is nyílik az „olló”. Az olvasási szokás visszaesése mellett, a televíziózás térhódítása a társas együttlétek rovására történt. Visszaesett a családdal, barátokkal, ismerősökkel folytatott tevékenység csakúgy, mint az „eljárós” kulturális aktivitás (színházba, moziba, rendezvényekre látogatás). Európában nálunk az egyik legalacsonyabb a társas tevékenységekre fordított idő. Valamelyest emelkedett a testmozgás, a kirándulás, sportolás súlya a szabadidő-szerkezetben, - elsősorban az értelmiségiek körében - ami az egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretek bővülésével és versenyképességhez szükséges jó fizikai kondíció megtartásával magyarázható. Bár kétségtelen, hogy a szabadidő és a szabadidő-eltöltési lehetőségek folyamatosan bővülnek a 90-es évek óta, de önmagában a lehetőségek nagyságrendi növekedése nem hozta a szervezett, tudatos szabadidő-eltöltésben résztvevők számának nagyarányú emelkedését. Napjainkban növekszik a szabadidő nagysága, és presztízse és ezzel növekszik a hatóereje is. Már nemcsak a munka kiegészítő vagy kompenzáló eleme, hanem életvitelünk egyik meghatározó tényezője is. Összetett kapcsolatok alakulnak ki munka és szabadidő között. A szabadidő eltöltése hat az emberre, alakítja személyiségét. A szabadidő mennyiségi és minőségi vonatkoztatásban is egyaránt különféle tényezőktől függ. Függ a munkaidőtől, a rendelkezésre álló szabadidőtől, és az elvégzett munka jellege is befolyásolja az igényeket. A lakóhely, a nem, az életkor, az iskolai végzettség, és a jövedelem szintén hat a szabadidős tevékenységekre. Joffry Dumazdier szerint a szabadidő funkciói: a lazítás, a szórakozás, és a fejlődés. Az iparosítás, az urbanizáció és a környezeti ártalmak az ember fizikumára káros hatást gyakorolnak, melyet tovább erősít még a mozgás szegény életmód és az ételek és italok túlzott fogyasztása. A tömeges elhízás, a stressz, a káros szenvedélyek civilizációs betegségek sorához vezetnek. Az egészséges életmód szükségességét először a két világháború közti időszakban ismerték fel. Ekkor jelent meg a tömegsport. Később a tömegsport évtizedekig jellemezte a szocialista országok politikáját, mára már viszont gyakorlatilag eltűnt. A XX.- XXI. század életmódbeli változásainak káros hatásait ellensúlyozó, az egészség megtartására irányuló tudatos életmód kialakításában az élethosszig gyakorolható testmozgáshoz kötődő sportok születnek meg, vagy lesznek újra felfedezve. A kialakult életmód meghatározza az egyes emberek egészségi (biológiai, pszichológiai, erkölcsi) állapotát. Egy kialakult életmód (szokásrendszer) csak tudatosan változtatható meg. Egyre többen ismerik fel az egészség fontosságát és a testi-lelki harmónia jelentőségét az életben, mely az egészségtudatos életmód a táplálkozás mellett, a fizikai rekreáció területére is kiterjed.

A csoportos edzés számos hasonlatosságot mutat a munka területén való együtt dolgozáshoz. Legjobb példáját a labdajátékok mutatják, ahol bár két csapat küzd egymás ellen, ugyan akkor az azonos csapathoz tartozó játékosoknak az eredményesség érdekében egymást segítenie kell, ki kell választani az irányítot, a feladatokat meg kell osztani, illetve a labda célba juttatásához a legjobb pozícióban lévő játékost kell játékba hozniuk. Azok a munkatársak, akik képesek úgy együtt dolgozni, mint egy bajnokcsapat nem csak élvezetet fognak találni munkájukba, hanem rendkívüli eredményeket is képesek lesznek elérni. A munkából tartósan kiesett emberek a legritkább esetben csapatjátékosak, melynek több oka is van. A tartósan munkanélküliek az esetek többségében a kudarcélményből fakadóan befelé fordulnak, nehezen nyílnak meg és nem szívesen barátkoznak. A lelki sérelmek és frusztrációk mely a társadalomban való elhelyezkedésükből fakad, gátat emel számukra a megfelelő érvényesüléshez. Számos program és tanfolyam igyekszik ezeknek az embereknek segítséget nyújtani és visszajuttatni őket a munka világába, de ez a tevékenység valószínűleg sokkal eredményesebb volna, ha rendszeres testmozgást is beépítenék a programokba.

A kompetenciák jéghegy modelljében jól elválik egymástól a könnyen és nehezen fejleszthető terület. A jéghegy csúcsán elhelyezkedő könnyen fejleszthető kompetenciák, mint a készség és ismeret jól láthatóak és mérhetőek, ellentétben a jéghegy alapjait képező nehezen fejleszthető láthatatlan énképpel, adottsággal és motivációs kompetenciákkal. Ezekre a láthatatlan kompetenciák fejlesztésére nyújt megoldást a felnőttek képzésében, illetve munkaerőpiaci versenyképességének megőrzésében a mozgás.

A mozgás jótékony hatása az egészségre ma már mindenki számára ismert, de talán még kevesen ismerték fel azt a tényt miszerint az egészséges énkép kialakulásában is milyen fontos szerepe van a mozgásnak.

A rendszeres testmozgás egyszerre javítja az énképét, a testi és szellemi egészséget, a teherbírást mely képes elősegíteni a motiváció kialakulását. A fizikai terhelés minden formája, minden életkorban pozitívan befolyásolja a tanulást. A testmozgás hatására megélénkül az agy vérkeringése, új idegsejtek képződnek, melyek hatására fokozódik a vérátáramlás az agyon, melynek előnyös hatásait a memóriával összefüggő agyterületen fejti ki. Gondolkodásunkban akkor vagyunk a csúcson, amikor az agyműködésünket a testmozgás eredményeként sok oxigén segíti, így az egészséges ember munkabírása, terhelhetősége megnő, ami által tovább javul munkaerőpiaci versenyképesség is.  De nemcsak a belső fizikális adottságok változnak meg, hanem előnyős irányba változik meg a testkép is. A fizikai tevékenység során kialakul a rugalmas szép tónusú izomzat, a helyes testtartás és testtudat. A külső pozitív változása visszahat az ember belső személyiségjegyeire, miközben a környezetből is előnyős reakciókat vált ki. A helyes testtartás és a testtudat kialakítása nagyban befolyásolja az ember non-verbális kommunikációját is, mely a teljes közlésrendszer nem csekély 55%-át teszi ki.

Az animátor segítségével testfejlesztésbe bevont egyének illetve csoportok képesek elsajátítani egy aktívabb és kreatívabb életmódot, melyet a kommunikáció és az alkalmazkodóképesség javulása mellett a részvétel fontosságának kialakulása is jellemez. A mozgás képes az alkotókészség serkentésére, mely társadalmi síkon a kezdeményezésekben és a felelősségérzetben nyilvánul meg, ami egyben létrehozza a tanulást és megújulást. A magas kvalifikációt igénylő, kreatív szellemi foglalkozásúak szabadidejének felhasználása összetételében gazdag, melyben mind a fizikai aktivitást illetve a szellemi kulturálódást elősegítő programok egyaránt megtalálhatók. A kvalifikálatlan szolgáltatási és ipari munkát végzők, a munkapiac peremén mozgók szabadidős tevékenysége ezzel ellentétben egysíkúan televízió orientált. Míg az értelmiségiek körében növekedett a kirándulás, sportolás súlya a szabadidő-szerkezetben, felismerve a jó fizikai kondíció előnyős tulajdonságát, addig a társadalom más területein a mozgásos tevékenységben részvevők száma csökkent. Fontos hogy a csökkenést, a növekedés váltsa fel, mert az életminőség jelentős mértékben függ, a fizikai aktivitástól melynek pozitív hatásai egy életen keresztül elkísérik az embert, az egészség, a munkavállalás és személyiség fejlődésének területén egyaránt.

Szabadidő

Az elmúlt közel két évtizedben a piacgazdaság kialakulásával a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek növekedtek. Nőtt a nyugdíjasok száma, és megjelent a munkanélküliség. A társadalmi polarizálódás a szabadidő mennyiségében és felhasználásában is egyre jobban megjelenik. A KSH prognózisa szerint[8] „a szabadidő-eltöltésben meglévő munkapiaci/ foglalkozási egyenlőtlenségek a közeljövőben sem fognak mérséklődni. Amíg a magas kvalifikációt igénylő, kreatív szellemi foglalkozásúak szabadideje feltehetően növekedni, és összetételében gazdagodni fog, addig a kvalifikálatlan szolgáltatási és ipari munkát végzők, a munkapiac peremén mozgók szabadon felhasználható idejének aránya nem fog lényegesen változni, és egysíkú (televízió-orientált) marad.” A széles értelemben vett életvitel, szabadidő-eltöltés viszonylatában is nyílik az „olló”. Az olvasási szokás visszaesése mellett, a televíziózás térhódítása a társas együttlétek rovására történt. Visszaesett a családdal, barátokkal, ismerősökkel folytatott tevékenység csakúgy, mint az „eljárós” kulturális aktivitás (színházba, moziba, rendezvényekre látogatás). Európában nálunk az egyik legalacsonyabb a társas tevékenységekre fordított idő. Valamelyest emelkedett a testmozgás, a kirándulás, sportolás súlya a szabadidő-szerkezetben, - elsősorban az értelmiségiek körében - ami az egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretek bővülésével és versenyképességhez szükséges jó fizikai kondíció megtartásával magyarázható. Bár kétségtelen, hogy a szabadidő és a szabadidő-eltöltési lehetőségek folyamatosan bővülnek a 90-es évek óta, de önmagában a lehetőségek nagyságrendi növekedése nem hozta a szervezett, tudatos szabadidő-eltöltésben résztvevők számának nagyarányú emelkedését. Napjainkban növekszik a szabadidő nagysága, és presztízse és ezzel növekszik a hatóereje is. Már nemcsak a munka kiegészítő vagy kompenzáló eleme, hanem életvitelünk egyik meghatározó tényezője is. Összetett kapcsolatok alakulnak ki munka és szabadidő között. A szabadidő eltöltése hat az emberre, alakítja személyiségét. A szabadidő mennyiségi és minőségi vonatkoztatásban is egyaránt különféle tényezőktől függ. Függ a munkaidőtől, a rendelkezésre álló szabadidőtől, és az elvégzett munka jellege is befolyásolja az igényeket. A lakóhely, a nem, az életkor, az iskolai végzettség, és a jövedelem szintén hat a szabadidős tevékenységekre. Joffry Dumazdier szerint a szabadidő funkciói: a lazítás, a szórakozás, és a fejlődés. Az iparosítás, az urbanizáció és a környezeti ártalmak az ember fizikumára káros hatást gyakorolnak, melyet tovább erősít még a mozgás szegény életmód és az ételek és italok túlzott fogyasztása. A tömeges elhízás, a stressz, a káros szenvedélyek civilizációs betegségek sorához vezetnek. Az egészséges életmód szükségességét először a két világháború közti időszakban ismerték fel. Ekkor jelent meg a tömegsport. Később a tömegsport évtizedekig jellemezte a szocialista országok politikáját, mára már viszont gyakorlatilag eltűnt. A XX.- XXI. század életmódbeli változásainak káros hatásait ellensúlyozó, az egészség megtartására irányuló tudatos életmód kialakításában az élethosszig gyakorolható testmozgáshoz kötődő sportok születnek meg, vagy lesznek újra felfedezve. A kialakult életmód meghatározza az egyes emberek egészségi (biológiai, pszichológiai, erkölcsi) állapotát. Egy kialakult életmód (szokásrendszer) csak tudatosan változtatható meg. Egyre többen ismerik fel az egészség fontosságát és a testi-lelki harmónia jelentőségét az életben, mely az egészségtudatos életmód a táplálkozás mellett, a fizikai rekreáció területére is kiterjed.

A tánc egyszerre szórakoztató, biztosít kellemes közérzetet, pihenteti a szellemet, nyugtatja a lelket illetve a pszichoanalitikus lélekgyógyászat hívei szerint a tánc kitűnően oldja a feszültséget. A tánc nagyszerű alkalom a különféle érzelmek kinyilvánítására, s többek közt ebben is rejlik kiváló stressz oldó hatása. Mozgósítja a lappangó energiákat, miközben „kisimítja a lelket", anélkül, hogy a táncolónak a mozgás közben koncentrálnia kéne arra, hogy ellazuljon. Mindenki megtalálhatja a táncban azt, amire szüksége van. Számos kultúrában a tánc mind a mai napig központi helyet tölt be – gondoljunk csak a Rio-i karneválra. Lehetővé teszi, hogy a táncoló ösztönös, mélyen megbújó erőknek engedjen, hogy olyan érzelmeket fejezzen ki a jelenben, amelyeket már rég tudattalanjába űzött. A táncnak a fiataloknál is komoly gyakorlati előnye van. Felszabadítóan hat rájuk, segít levezetni a feszültséget, hasznos módon vezeti le az a mérhetetlenül sok energiát, amely kizárólag a tinédzserek sajátja. A tánc testre, lélekre, szellemre egyaránt jótékony hatású – egyes kutatások szerint például azok a fiatalok, akik afrikai vagy brazil táncot tanulnak, javítanak tanulmányi eredményeiken.[9]

A kormány támogatja és segíti az ambíciók megvalósulását a tánckultúra területén, mivel az szerves részét képezik a nemzeti érzések művészetben való kifejeződésének. Az Angol kormány a táncot, mint egy ünnep fogalmazza meg, melynek befogadásakor egy kommunikáció valósul meg. Ez mozgatja át a képzeletünket és a testünket, miközben hozzájárul az egészséges életmódhoz, az individuumhoz.  A népesség 20%-a táncol. A fiatalok között a második legnépszerűbb fizikai aktivitás a labdarúgás után. Használják a hirdetésekben, televízióban, filmekben és divatban, fontossággal bíró energiáját és aspirációját. A táncszakemberek feladat, hogy a hagyományos színterek mellett új lehetőségeket keressenek, amelyek serkentően hatnak a közönségre, és amivel építik környezetüket. A kormány további célja, hogy mindenki képes legyen a tánc pozitív hatásaiba részesülni, ami fizikai, érzelmi, mentális és szociális hasznot is hajt egyszerre. A kormány nem csak egy jó táncintézmény rendszert kíván fenntartani, hanem nemzetközi hírnévre is igyekszik szert tenni általa. Ennek érdekében minden lehetőséget megpróbál kihasználni illetve minden lehetőséget megkíván teremteni a táncszektor számára. A professzionális táncosokat segítik karrierjük kiteljesedésébe, ezért a legtehetségesebb fiataloknak a legmagasabb támogatást nyújtja az állam, melyet egyben tudatosít is velük. 2006-ban a Művészeti Minisztérium és a BBC együtt ünnepelte a táncot az egész országban. A programsorozat egyik célja volt, hogy a legkülönbözőbb helyszínekre is elvigyék a táncélményt illetve általa elősegítsék a közösségi kapcsolatteremtést. A tánc összekapcsolja az embereket és a generációkat. Ez támogatja az empátiát és az érzetet a közösség felé. Az egyénnek és a közösségeknek a megbízhatóságát építi a tánc, önbecsülést szerez és elősegíti kreativitásának kibontakozását.  A táncban a fizikális teljesítmény a kreativitással karöltve bontakozik ki.

A leghétköznapibb életben felmerülő probléma megoldása is könnyen sikerélményt teremt, de egy új felismerésen vagy gondolaton keresztül is átélhetjük egyediségünk csodálatos érzését. Ilyenkor különlegesnek érezzük magunkat. A kreativitás kétségkívül az egyéniség legjobb kifejezése, mely tevékenység mélyen kielégíti magát az egyént, aki végzi, és mellesleg hoz valamilyen hasznot a tágabb közösség, a társadalom számára is. Tágabb értelemben a kreativitás képes megjelenni az alkotótevékenység és az önkifejezés formájában is, mely nem biztos, hogy a társadalmi előnyökkel kecsegtet, ugyanakkor örömforrást jelent a tevékenységben résztvevőnek.

Ha a kompetenciákat a munkaerőpiac által igényelt olyan személyes tulajdonságokként fogjuk fel, melyek elsődlegesen az oktatási rendszerben eltöltött idő során alakulnak ki az egyénekben, akkor a kompetenciáknak ebben a meglehetősen gyakori értelmezésében két oldal különül el: az egyiken az egyén áll, a maga munkavégző képességével (tudástőkéjével), a másikon a munkaadó, a maga elvárásaival. A két fél sikeres (azaz gazdasági hasznot hozó) találkozásának alapfeltétele az egyén megfelelő kompetencia szintje - azaz, hogy az egyén azt tudja, amit a munka során elvárnak tőle.

Kompetencia meghatározások

Személyiségvonások

motiváltság és pozitív hozzáállás a feladatokhoz

tanulási képesség, fejleszthetőség

problémamegoldó képesség (probléma felvetése, meghatározása, megoldási alternatívák áttekintése és a legjobb megoldás kiválasztása)

hatékony kommunikáció a kollégákkal és az ügyfelekkel

elemzési készség

Kulcskompetenciák

_ kommunikáció _ számszerűsítési készség _ csoportmunka _ problémamegoldó készség _ tanulás és teljesítmény fejlesztése

Munkakompetenciák

_ rugalmasság _ kreativitás _ kezdeti önálló döntéshozatal _ idegen nyelv ismerete _ magabiztosság _ kritikus szemlélet _ lehetőségek feltárása _ felelősségtudat _ cselekvőképesség

A kompetencia-modellek magyarországi használatának lehetőségei

A nem formális képzésben szerzett kompetenciák értékelését és elismerését szolgáló eljárások hazai alkalmazását három tényező is indokolttá teszi. Mindenekelőtt az alacsony iskolázottságú felnőttek felzárkóztató képzésének növekvő igénye. Hasonlóan fontosnak ítélhető a munkaidő kímélő képzési programok iránti igény. A harmadik tényező, hogy az iskolázást követő képzésbe jelentkezők egyre inkább sokszínű előképzettsége indokolttá teszi, hogy a képzés szervezése alkalmazkodjon ehhez a helyzethez.

Andragógia Funkciói:

1.      Munkaképesség megtartása

2.      Második esély biztosítása

Politikai nevelő hatás

Kulturális asszimilációs szerep

3.      Személyiség fejlesztés, tanulási képesség fejlesztés, szabadidő eltöltés, kompenzáció, kríziskezelés

Emberi erőforrás: az ember képességgel, tudással, fizikai erővel

Emberi erőforrás fejlesztése

·         egész éven át tartó tanulás, képzés

·         egészség megtartása, egészséges életmód

·         sport

·         szociális biztonság, ellátás stb..

LLL=emberi erőforrás megtartásának, finanszírozásának a folyamata.

Demográfiai változások (munkaerő piac ki van téve)

·         egyre tovább élünk

·         egyre kevesebben születnek

·         aktivitási ráta csökken vagy stagnál

Andragógiában fontos a K+F, nálunk a hátrányos helyzetűek élveznek prioritást a K+F szemben.

Szociokulturális animáció általános jellemzői:

·         nevelő jellegű tevékenység munkaidőn kívül

·         önkéntes részvétel

·         nyitott bárki számára

·         csoportban valósul meg

·         animátor segítségével zajlik, aki formailag tagja a csoportnak

Cél: az önkifejezés által az élet minőség állandó emelése minden ember számára. Szükséges egyéni célok kitűzése is, egymás elfogadása és tiszteletbe tartása, saját vonatkoztatási keret kiterjesztése (pl: negatív tanulási tapasztalat, van mód a folyamat átértékelésére)

Animáció munkaterületei

·         szociális munkás

·         egyénekkel foglalkozó specialista (lakótelep, munkanélküliek körében)

·         különböző életkorú csoportokkal foglalkozó animátor (szabadidő központokban, művelődési intézményekben)

·         családokkal foglalkozó animátor

Legfontosabb animátor szerepek:

·         technikai

·         sporttal foglalkozó

·         kulturális

·         társadalmi nevelő

·         intézményi

A felnőttek kulturális csoportjainak animálása. Cél erőgyűjtés, stressz oldás, kompenzáció, személyes kiteljesedés, családi együttlét

---

[2] Susan Greenfield: Identitás a XXI. században. HVG Press Kft. Budapest, 2009.

[3] Feketéné Szakos Éva: A felnőttek tanulása és oktatása – új felfogásban. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2002. 14.p.

[4]Feketéné Szakos Éva: A felnőttek tanulása és oktatása – új felfogásban. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2002.

[5] Birkenbihl, Vera F.: Test beszéd. 2007. Trivium. pp. 203-207

[6] Susan Greenfield: Identitás a XXI. században. HVG Press Kft. Budapest, 2009.

[7] Bukodi Erzsébet PhD (KSH) : Időfelhasználás és szabadidő 2005 - idézet

[8] Bukodi Erzsébet PhD (KSH) : Időfelhasználás és szabadidő 2005 - idézet

[9] [forrás: Galenus] http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=6599