Varázspálca

Ha egy varázspálcás jó tündér lennék, akkor minden reményvesztett, megkeseredett és életével elégedetlen embert azzal ajándékoznék meg, hogy pár napra újra 7 éves gyerekké varázsolnék. Lássa úgy a világot, ahogy akkor látta, higgyen úgy, ahogy akkor hit, és fedezze újra fel, hogy egyes dolgokat milyen nagyszerű érzés csak önmagunk szórakoztatására csinálni és belefeledkezni.

A kisgyermekek ösztönösen tudják, hogy mi az, amivel élvezet az idejüket eltölteni, illetve azzal is tisztában vannak, hogy miképpen lehet valamit napról napra jobban csinálni. Hosszú órákat képesek eltölteni rajzolással, ügyességet igénylő torna és más mutatványok begyakorlásával, vagy akár egy labda ütögetésével és rugdosásával. Senki sem mondja nekik, hogy ezt kell tenniük, mint ahogyan jutalmat sem ígér senkis azért, hogy ezt teszik, egyszerűen csak csinálják, mert ez jó nekik.

És miért lenne ezt jó újra megtanulni?

Amikor rajzolunk, a fantáziánk szárnyra kap, és ilyenkor papírra vetjük, ami fogalakoztatja gondolatainka, a körülöttünk zajló dolgokat, de akár megeleveníthetjük terveinket és álmainkat is. Ez pedig nem csak jelenlegi helyzetünk felismerését segíti illetve önismeretünket fejleszti, de lehetőséget teremt számunkra fontos és elérendő célokat is megfogalmazni, kitűzni.

Amikor testünk képességeinek felfedezésével foglalkozunk, például fára mászunk vagy épp erőnket és hajlékonyságunkat igénylő mutatványokat csinálunk, akkor a test és szellem egységbe olvadva segít képességeinket felismerni illetve mutat utat, hogy merre érdemes újabb kihívásokat keresni, hol lehet újabb sikereket bezsebelni.

Amikor labdázunk, nem csak egy eszköz használatát sajátítjuk el, hanem megtanulunk mennyiségi és minőségi célokat is kitűzni, melyeket kitartó és szorgalmas munkával képessé válunk elérni, vagyis a kihívást legyőzni. Az elért sikerek, pedig ösztönzőleg hatnak az újabb és újabb kihívások kereséséhez, nagymértékben növelik önbecsülésünket és segítenek mások tiszteletét is kivívni.  

Mindezeket figyelembe véve, akkor mit is tanulhatunk 7 éves magunktól?

Először is megtanulhatjuk újra a dolgokat saját örömünkre végezni, vagyis másoktól függetlenül autotelikus[1] élményekkel életminőségünket és boldogság szintünket jelentősen emelni. Másodszor képessé válunk helyzetünk felismerése mellett új terveket és célokat megfogalmazni, illetve megtapasztalhatjuk azt is, hogy milyen zamatos tud lenni a kitartó munkával szüretelt gyümölcs.  

Ezért varázspálca híján arra buzdítok minden kedves olvasómat, hogy merüljön el időként a gyermekek világába, figyelje meg őket, amikor játszanak, vagy merüljön el saját gyermekkori emlékei között, és mindent, amit ott talált mentse át és tanítsa meg újra felnőtt énjének.   

---

[1] Öncélú; Olyan tevékenységet jelent, melyet önmagáért csinálunk, amikor nem valamilyen haszon elérése a cél, csupán a tevékenység végzése okoz örömet.  http://idegen-szavak.hu/autotelikus 2017. március 30.

A coaching ősatyja

Volt egyszer egy tizenhat éves fiú, aki hajlamos volt mindent elfelejteni. Többnyire felemás zoknit viselt, és nehezen boldogult a szavakkal. Amikor egy széles körben ismert és általánosan elfogadott IQ-teszt alapján megvizsgálták a mentális képességeit, kiderült róla, hogy minimum az enyhe értelmi fogyatékos kategóriába sorolható. A fiatalembert mellesleg úgy hívták, hogy Albert Einstein.[1]

Ez az Albert Einstein fejleszteni tudta meglévő értelmi képességeit, s a későbbiekben elért páratlan hírnevét elsősorban annak köszönhette, hogy a lehető legtöbbet hozta ki abból, ami neki adatott. És vajon mi lehetet Einstein sikerének titka?

Talán az, hogy ő volt az első coach, aki a self-coaching eszközeit alkalmazva kérdéseket tett fel magának, majd tudatosan megkereste rájuk a választ. Mert mit is mondott Einstein: „Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”

A coaching folyamatban olyan kérdések feltétel a cél, melyek gondolkodásra késztetik az agyat, előhívják a mélyen megbújó tudást és új információk megszerzésére inspirálnak. És amikor egy kérdésre megszületik a válasz, akkor világossá válik, mit akarunk elérni, és további kérdések feltételével megtalálhatjuk a hogyanra is a választ.

Einstein másik híres mondása is jól példázza, hogy ő volt a coaching gondolkodás ősatyja: „Ha egy órám lenne egy probléma megoldására, amitől az életem függne, az első 55 percet a megfelelő kérdés megfogalmazására fordítanám, mert amint meghatároznám a megfelelő kérdést, 5 perc alatt meg tudnám oldani a problémát”

---

[1] Ted W. Engstrom & Robert C. Larson: Seizing the Torch

Varázsszőnyeg

Motiváció nélkül roppant fárasztó dolog aktívnak lenni, így ha szeretnénk a mindennapjaink folyamán eredményeket elérni, akkor nagyon fontos, hogy megkeressük azokat a dolgokat, amik képesek minket motiválttá tenni, vagyis cselekvésre bírni.

Amikor a motivációnk forrását keressük, érdemes azt a kérdést feltenni: Hogy, mi az, ami számunkra értékkel bír. És ha megszületik a válsz, hogy mit tartunk éréknek és értékesnek, máris tudjuk, hogy merre szeretnénk, ha az életünk tartana.

Ugyan ilyen fontos kérdés az is, hogy mi az, amire vágyunk. Biztos vannak olyan vágyak, amit nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet elérni, de az is biztos, hogy számtalan olyan vágy is akad, aminek a megvalósulása csak a tetteinken és az aktivitásunkon fog múlni.

Ha megtaláljuk azokat a vágyakat, amik értékrendünkkel jól összecsengenek, kirajzolódik egy olyan út, amin nem csak érdemes végig menni, hanem szükséges is ahhoz, hogy sikereket és sok örömöt élhessünk meg.

Minden út egy kihívás, és minden út más-más buktatókat rejt, így fontos, hogy amikor elindulunk egy úton, számba vegyük, milyen képességek vannak a tarsolyunkban és ezek közül melyek azok, amikre leginkább építhetünk.  

Amikor olyan tevékenységet végzünk, amihez tehetségünk van, akkor nem a feladat súlya alatt görnyedezünk, hanem a motivációnk „varázsszőnyegén” repülünk a magasba és éppen ezért nagyon fontos, hogy a számunkra értékes dolgokat és vágyakat egyéni erősségeinkkel illetve tehetségünkkel tudatosan egységbe kovácsoljuk.