2017. március 23., csütörtök

A coaching ősatyja

Volt egyszer egy tizenhat éves fiú, aki hajlamos volt mindent elfelejteni. Többnyire felemás zoknit viselt, és nehezen boldogult a szavakkal. Amikor egy széles körben ismert és általánosan elfogadott IQ-teszt alapján megvizsgálták a mentális képességeit, kiderült róla, hogy minimum az enyhe értelmi fogyatékos kategóriába sorolható. A fiatalembert mellesleg úgy hívták, hogy Albert Einstein.[1]

Ez az Albert Einstein fejleszteni tudta meglévő értelmi képességeit, s a későbbiekben elért páratlan hírnevét elsősorban annak köszönhette, hogy a lehető legtöbbet hozta ki abból, ami neki adatott. És vajon mi lehetet Einstein sikerének titka?


Talán az, hogy ő volt az első coach, aki a self-coaching eszközeit alkalmazva kérdéseket tett fel magának, majd tudatosan megkereste rájuk a választ. Mert mit is mondott Einstein: „Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”

A coaching folyamatban olyan kérdések feltétel a cél, melyek gondolkodásra késztetik az agyat, előhívják a mélyen megbújó tudást és új információk megszerzésére inspirálnak. És amikor egy kérdésre megszületik a válasz, akkor világossá válik, mit akarunk elérni, és további kérdések feltételével megtalálhatjuk a hogyanra is a választ.

Einstein másik híres mondása is jól példázza, hogy ő volt a coaching gondolkodás ősatyja: „Ha egy órám lenne egy probléma megoldására, amitől az életem függne, az első 55 percet a megfelelő kérdés megfogalmazására fordítanám, mert amint meghatároznám a megfelelő kérdést, 5 perc alatt meg tudnám oldani a problémát”



[1] Ted W. Engstrom & Robert C. Larson: Seizing the Torch

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése