2017. március 30., csütörtök

Varázspálca

Ha egy varázspálcás jó tündér lennék, akkor minden reményvesztett, megkeseredett és életével elégedetlen embert azzal ajándékoznék meg, hogy pár napra újra 7 éves gyerekké varázsolnék. Lássa úgy a világot, ahogy akkor látta, higgyen úgy, ahogy akkor hit, és fedezze újra fel, hogy egyes dolgokat milyen nagyszerű érzés csak önmagunk szórakoztatására csinálni és belefeledkezni.

A kisgyermekek ösztönösen tudják, hogy mi az, amivel élvezet az idejüket eltölteni, illetve azzal is tisztában vannak, hogy miképpen lehet valamit napról napra jobban csinálni. Hosszú órákat képesek eltölteni rajzolással, ügyességet igénylő torna és más mutatványok begyakorlásával, vagy akár egy labda ütögetésével és rugdosásával. Senki sem mondja nekik, hogy ezt kell tenniük, mint ahogyan jutalmat sem ígér senkis azért, hogy ezt teszik, egyszerűen csak csinálják, mert ez jó nekik.

És miért lenne ezt jó újra megtanulni?



Amikor rajzolunk, a fantáziánk szárnyra kap, és ilyenkor papírra vetjük, ami fogalakoztatja gondolatainka, a körülöttünk zajló dolgokat, de akár megeleveníthetjük terveinket és álmainkat is. Ez pedig nem csak jelenlegi helyzetünk felismerését segíti illetve önismeretünket fejleszti, de lehetőséget teremt számunkra fontos és elérendő célokat is megfogalmazni, kitűzni.

Amikor testünk képességeinek felfedezésével foglalkozunk, például fára mászunk vagy épp erőnket és hajlékonyságunkat igénylő mutatványokat csinálunk, akkor a test és szellem egységbe olvadva segít képességeinket felismerni illetve mutat utat, hogy merre érdemes újabb kihívásokat keresni, hol lehet újabb sikereket bezsebelni.

Amikor labdázunk, nem csak egy eszköz használatát sajátítjuk el, hanem megtanulunk mennyiségi és minőségi célokat is kitűzni, melyeket kitartó és szorgalmas munkával képessé válunk elérni, vagyis a kihívást legyőzni. Az elért sikerek, pedig ösztönzőleg hatnak az újabb és újabb kihívások kereséséhez, nagymértékben növelik önbecsülésünket és segítenek mások tiszteletét is kivívni.  

Mindezeket figyelembe véve, akkor mit is tanulhatunk 7 éves magunktól?

Először is megtanulhatjuk újra a dolgokat saját örömünkre végezni, vagyis másoktól függetlenül autotelikus[1] élményekkel életminőségünket és boldogság szintünket jelentősen emelni. Másodszor képessé válunk helyzetünk felismerése mellett új terveket és célokat megfogalmazni, illetve megtapasztalhatjuk azt is, hogy milyen zamatos tud lenni a kitartó munkával szüretelt gyümölcs.  

Ezért varázspálca híján arra buzdítok minden kedves olvasómat, hogy merüljön el időként a gyermekek világába, figyelje meg őket, amikor játszanak, vagy merüljön el saját gyermekkori emlékei között, és mindent, amit ott talált mentse át és tanítsa meg újra felnőtt énjének.   


[1] Öncélú; Olyan tevékenységet jelent, melyet önmagáért csinálunk, amikor nem valamilyen haszon elérése a cél, csupán a tevékenység végzése okoz örömet.  http://idegen-szavak.hu/autotelikus 2017. március 30.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése