Biztos vagyok benne, hogy
derekasan helyt állni az életben soha sem volt könnyű senkinek, legyen szó
férfiról vagy nőről. Mégis, ha visszagondolok az elmúlt időszakban női
ismerőseimmel folytatott beszélgetéseimre, valami mintha megváltozott volna.
Egyre többször hangzik el, a szájukból az a mondat, hogy én nem tudok úgy
viselkedni, gondolkodni, cselekedni, mint egy nő és általában azt is hozzá teszik,
hogy inkább ők férfiasak.
Természetesen ilyenkor
nem a munka világával kapcsolatosan hangzanak el ezek a mondatok, mert hát
lássuk be, hogy ott inkább szerencsés, mint átok a férfias habitus. Ezek a
mondatok párkapcsolati vívódások kapcsán merültek fel, és a háttérben pedig
mindig az a vágy állt, hogy milyen jó lenne a nőiességet megélni egy férfi
mellett. Mert minden nő vágyik erre, csak lassan már senki sem tudja, hogy ezt
hogyan kellene csinálni, és hogy milyen is egy igazi nő.
Talán nem is kellene ezen
annyira csodálkoznom, amikor napjainkban a hagyományos női és férfi szerepek
teljesen felhígultak, sőt mi több össze is mosódtak, de azért kedvem lenne homokba
dugni a fejem és struccpolitikát folytatva hinni, hogy ez még sincs így. Annyira
jó lenne látni, hogy létezik még a női és férfi archetípus most is, mint
egykor, hogy vannak férfiak és nők, akik tisztában vannak azzal, hogy miképpen lehetséges
a bennük rejlő különbségeket kiaknázni és egymást „emelve” boldogulni és
harmóniát létrehozni.
Az emancipáció egyik
legnagyobb hibája szerintem az, hogy összekeverte az egyenlő és az egyforma fogalmakat.
Bár az valóban nagyszerű dolog, hogy nekünk nőnek ugyanolyan jogaink vannak,
mint a férfiaknak, de ezekért a jogokért miért is kellene nekünk pontosan ugyan
azt csinálni, mint nekik? Csak akkor lehetünk egyenlőek, ha egyformák is
vagyunk? Persze szuper, hogy én is megtehetem, amit ők és jól van ez így, de
ennek csak egy lehetőségnek kellene lennie és nem pedig egy kötelezően
követendő irányelvnek. Ez csak legyen egy lehetőség és nem több, mert néhány
esettől eltekintve ez sem a nőknek sem a férfiaknak nem szolgálja az érdekeit.
Ha valaki most feltenné
nekem azt a kérdést, hogy akkor szerintem milyen a nagybetűs nő, akkor a
következő választ adnám:
A nő ott kezdődik, amikor
megjelenik az életében a férfi, mert véleményem szerint nincs nő férfi nélkül. A
női gyengédséget a férfi iránti szeretet fakasztja szárba, amit aztán az
édesanyává válás borít virágba. De most nem a gyerekáldás csodáiról szeretnék
beszélni, hanem sokkal inkább arról, hogy mitől lesz nő a nő és férfi, a férfi.
Az én fülemnek szépen
cseng a „Teremtés koronája” szó, mert igen szerintem minden olyan férfi érték,
akikre egy nő képes így tekinteni. Az ilyen férfi kiérdemli a gondoskodást és
épp úgy élvezet az ingét kivasalni, mint elé tenni az ízletes vacsorát. Büszkeség
tölti el a nőt, amikor végig sétál vele az utcán, segíti és támogatja a munkája
során, és szívesen vitatja meg vele az élet apróbb és nagyobb gondjait.
A baj csak az, hogy napjaink
fáradt nője, aki a munka, gyereke, háztartás, barátok és feleség szerepkörei
között lavírozik, ritkán képes megadni azt a törődést és figyelmet, amire egy
férfi áhítozik. Arról már nem is beszélve, hogy milyen nagy hangsúlyt kap ma a
külső és bizony az a nő, aki nem akar túlzott mértékben a címlaplányok által
diktált ideáktól lemaradni, annak nem kevés időt kell magára szánni.
Természetesen az is imponál a férfiaknak, ha egy nő okos és mindenféléről lehet
vele beszélgetni. A rossz hír viszont az, hogy a tudásgyarapítás sem szokott csak
úgy magától végbemenni.
Egy szó, mint száz, a
nőiesség kulcsa, hogy legyen egy nagybetűs férfink, akiért érdemes szárba
szökni, házi tündérré és méltó partnerré válni. Mert a nagybetűs férfi képes
nőiességünket (más-milyenségünket) tisztelni és mázsás súlyainktól némiképp
megszabadítani. Mindezekből kifolyólag talán nem is az a jó kérdés, hogy hogyan
kell nőiesen viselkedni, gondolkodni és cselekedni, hanem sokkal inkább az,
hogy hol van az a férfi, aki képes ezt belőlünk kihozni? Oké, persze ha férfi
lennék, akkor meg arra a megállapításra jutnék, hogy hol van az a nő, akiért
érdemes áldozatot hozni és aki, édes tehernek tűnik akkor is, amikor éppenséggel
a tenyerünkön hordjuk őt?
Karinthy Frigyes szavai jutnak erről eszembe: „Ül az ember egy szobában egy széken, az
ajtó bezárva. De ha belép egy Nő, az ember megszűnik csak embernek lenni, és
azonnal Férfi lesz. És éppen annyira lesz férfi, mint amennyire Nő volt az, aki
belépett.” És biztosan nem lepődik meg senki azon, hogy ez fordított
esetben sincs másként.
Végezetül itt van néhány tipp, ha valaki
nőiességével szeretne magáért és egy férfiért tenni:
- Teremts intim pillanatokat, amikor lágy, puha és kedves vagy. Nem véletlen, hogy napjainkban egyre több férfi szeret háziállatként doromboló cicát tartani.
- Érd el, hogy legyen magadra elég időd, mert ha megmutatod neki, hogy ebből mit profitálhat, akkor lehetővé is fogja neked ezt tenni.
- Tanuld meg ringatni a csípődet, táncolj sokat és hagyd, hogy az ősi ösztönök mozdulataidban is kisugározzanak.
- Ismerd fel, hogy mikor vágyik a férfi a társaságodra és mikor nem. Hagyj neki teret, amikor magányra vágyik. Hidd el, nem veled van baja, csak éppen férfi.
- Tiszteld férfiasságát és ezt viszont is várd el.
- Időnként fűszerezd meg a hétköznapokat, mert a változatosság mindig gyönyörködtet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése