Maslow szükséglet piramisáról
szinte mindenki már hallott, de ha te mégsem akkor röviden annyit érdemes róla
tudni, hogy Abraham Maslow motivációs rendszere szerint a szükségleteknek
létezik egy hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban lehet összefoglalni.
A piramis legalsó szintjén az
alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság stb.
helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű
motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein
található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek
részben kielégítettek. Például a piramis második szintjén található biztonság
iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha az alsó szinten lévő fiziológiai
szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre jellemző
szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és
az önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő
lehetőségek kiteljesedését érti.[1]
Napjainkban szinte mindenki ennek
a piramisnak a csúcsára vágyik / igyekszik, miközben megpróbálja
individualizmusát kialakítani, megélni. De mi is található a piramis tetején?
Önmegvalósítás, kiteljesedés, ami feltételezi a vitalitást, a motiváltságot, az
önfenntartást, a hitelességet, a játékosságot és a céltudatosságot is. A nagy
kérdés csak az, hogy mennyire könnyen lehet mindezt elérni és egyediségünket
ennek függvényében megélni?
Szeretem a fiatalok
életigenlését, szeretem, hogy tele vannak vitalitással, életörömmel és a
legtöbb esetben hatalmas tervekkel. Kár, hogy ahogy telnek az évek és mind távolabb
kerül a családi fészek biztonsága és melege, a hatalmas tervek egyre kisebbek
lesznek, a tetterő elkezd fogyatkozni és az életigenlést pedig felváltja a
pillanatnyi örömök utáni hajsza. Az önfenntartás szüksége sokszor elnyomja a
belső motivációkat, a játékosságot talán néha a hitelességet is, és bár a célok
megmaradnak, ezek a legtöbb esetben már nyomokban sem tükrözik a korábbi
elképzeléseket. Ebben az esetben pedig egy biztos, aki erre az útra tévedt
annak a célállomása nem a kiteljesedés. Természetesen ettől még ő is egyedinek
számít, csak éppen nem a maslowi értelemben.
Olyan is van, amikor az egyediség
utáni vágy extrém megjelenésben vagy viselkedésben igyekszik testet ölteni, és
bár előfordulhat, hogy valakinek a személyisége így teljesedik ki, mégis a
legtöbb esetben sokkal inkább arról van szó, hogy az illető figyelemre vágyik, mert
más módon nem tud a tömegből kitűnni.
Valójában remek dolog, hogy a
legtöbb ember így vagy úgy egyediségre törekszik, de lássuk be egyedinek lenni
úgy az igazán jó, ha ezt mások el is ismerik, sőt értékesnek vélik. Amíg az
önmegvalósítás csak egy öncélú dolog, a tömegből való kitűnés eszköze, addig valódi
kiteljesedésről biztos nem beszélhetünk.
A társadalom és az egyén
egymással mindig kölcsönhatásban van, az egyén épp úgy hat a társadalomra, mint
a társadalom az egyénre. Éppen ezért az igazi önmegvalósítás csak úgy jöhet
létre, ha az individualizmusunkat képesek vagyunk egy közösség szolgálatába
állítani, és a közösség ezt számunkra erkölcsi vagy anyagi elismeréssel vissza
is igazolja.
A fentiekből kitűnik, hogy a
kiteljesedés, az önmegvalósítás akkor hoz sikert és elismerést, ha nem csak öncélúan
valósul meg, hanem társadalmi érdekekkel összhangban. Éppen ezért
individualizmusunk elmélyítésén dolgozni fontos dolog, hiszen minél egyedibb
valaki annál nagyobb benne a lehetőség, hogy értéket képviseljen, fejlődést
idézzen elő és hatást gyakoroljon.
Légy egyedi! Használd
ki képességeidet! Dolgozz coaching eszközökkel! Válj sikeressé!
Ha segítségre van
szükséged, akkor kérlek, írj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése