Kreatívnak áll a világ

Miközben a kreativitás szó egyre inkább elcsépelten hangzik, talán sokan még most sem tudják pontosan, hogy vajon mit is jelent kreatívnak lenni. Van, aki ezt a szót csak a művészetekkel hozza összefüggésben, még mások ilyenkor az ötletes és praktikus megoldásokra gondolnak, de talán azok vannak a legkevesebben, aki tisztában vannak azzal, hogy mindkét említett csoportnak igaza van. A különbség csupán annyi, hogy még a művészi kreativitás született adottság, addig az ötlet szintű kreativitás mindenki számára hozzáférhető és fejleszthető. Nem kell hozzá más, csak végig gondolni egy megoldásra váró feladatot és valami olyan megoldással állni elő, ami újszerű.

Egy csodálatos példa az ötlet szintű kreativitásra:

Joe Kowan bár imádott énekelni, de idegeskedése megakadályozta abban, hogy ezt mások előtt is megtegye, és így sokáig csak álom volt számára az, hogy egyszer hangjával elvarázsolja a közönséget.  Ezért hát fogta magát, és elkezdte lépésről lépésre legyőzni az idegességét. Rávette magát, hogy fellépjen kisebb helyeken, hogy akkor is énekeljen, amikor hallani lehet, hogy az izgalomtól elvékonyodik a hangja. Végül írt egy dalt a lámpalázról, amit olyankor vett elő, ha kitört rajta az idegesség és mindnél idegesebb volt, annál nagyobb hitelességgel tudta azt előadni. A közönség imádta ezt a számot, amitől Joe pedig mindig megnyugodott. Idővel legyőzte a szerepléstől való félelmét, majd az idegességtől való megszabadulásának útjáról is írt egy dalt, ami szintén közönség kedvenc lett.  

Az idegeskedés tehát nem feltétlenül átok. Nagy hasznát vehetjük, érdemes hát megbarátkozni az izgulós természetünkkel, összeszedni a bátorságunkat, és fejest ugrani. De egy kis fantáziával és tettrekészséggel egyéb nem szeretett vagy kevésbé hasznosnak vélt tulajdonságainkat képesek vagyunk az előnyünkre fordítani.

Használjuk a félelmet motivációként! Elvégre az is. A félelem révén könnyebben rávesszük magunkat, hogy gyakoroljunk, amikor csak tudunk. A gyakorlástól pedig megnő az önbizalmunk, enyhül a félelmünk, és legyen bármi is az a tevékenység, amitől féltünk, sokkal jobb lesz, mint amire egyébként számítottunk.

Aki tudatosan fejleszti magát és új megoldások vezérlik, az előbb vagy utóbb eljut arra a pontra, amikor szeretné magát illetve tudását másoknak megmutatni. Szerencsés az, akinek ez nem okoz gondot, de a legtöbben nehezen lépnek erre az útra. Félnek a kritikáktól vagy félnek attól, hogy nem lesznek elég jók és valami hibát követnek el, ami persze a kezdeti szárnypróbálgatások esetén gyakran be is következik, de a hibákat ki lehet javítani, sőt tanulni is lehet belőlük. Ami viszont nagyon jó és hasznos tud lenni.

Ahhoz, hogy látszódjunk, hogy mélyen igazán lássanak minket, ahhoz meg kell engedni azt is magunknak, hogy lássák a sebezhetőségünket, emberi tökéletlenségünket. Viszont legalább ennyire fontos, hogy bármit csinálunk is, abba tegyük bele a szívünket, lelkünket. Töltsük fel tetteinket a szenvedély energiáival, miközben arra törekszünk, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet! És ha így tettünk, akkor higgyük el azt is, hogy bármit teszünk is az szerethető és elég lesz! 

Minden ember egyedi, az Isteni kreativitás megtestesítője, de hogy ki mit tud és mer kihozni ebből az egyediségből, az már csak attól függ, hogy mennyi időt és energiát szán az önmagában rejlő lehetőségek felfedezésére.