No smink, no retus

Már jó ideje tudom magamról, hogy időnként szeretem új fába vágni a fejszémet, na nem épp a legnagyobba, de mindenképpen akkorába, amelyeik már feszegeti a határaimat. Így volt ez akkor is, amikor megtartottam első Női fortélyok Kamrája elnevezésű rendezvényemet. A programnak kettős célja volt, egyfelől lehetőséget teremteni egy olyan női közösség létrejöttéhez, ahol barátságok épp úgy születhetnek, mint nagyszerű közösségi élmények, másfelől pedig a team coaching eszközeire építve teret biztosítani olyan eszmecseréknek, ahol a nők megoszthatják egymással a különböző témákban megélt élményeiket illetve tapasztalataikat, így segítve egymást adott szituációkra megtalálni a működő és jó megoldásokat.

Egy újonnan szerveződő közösség életében talán az a legnagyobb kérdés, hogy hogyan lehet egymásnak ismeretlen emberek között megteremteni a bizalmi légkört. Hogyan lehet elérni, hogy őszintén beszéljenek magukról? Miképpen lehet azt véghezvinni, hogy mindenki személyiség tulajdonságaitól függetlenül egyformán komfortosan érezze magát a találkozón? Szerencsére a team coaching módszerei közt szép számmal vannak olyan eszközök, amik egyszerre teszik lehetővé, hogy mindenki csak annyit áruljon el magáról, illetve szóljon hozzá egy adott témához, amennyit akar, miközben mégis olyan fontos információkat ad át, amiből a többiek okulhatnak. Így bár a rendezvény sikerének egyik kulcskérdése az volt, hogy képes vagyok-e bizalmi légkört kialakítani, én szilárdan hittem abban, hogyha jól használom a coaching tudásomat, akkor képes leszek olyan szinten megnyitni a résztvevőket, hogy egymástól új szemléletmódokat és tudást kaphassanak.

Szóval, mint említettem a cél nem volt elérhetetlen, de azért volt benne kihívás gazdagon. Így biztos, ami biztos alapon az esemény előtti utolsó héten minden nap gyújtottam egy gyertyát azzal a kéréssel, hogy a Női Fortélyok Kamrájába csak olyan emberek jöjjenek el, akik képesek egymást szeretetteljes és intelligens módon meghallgatni illetve támogatni és persze, akik között én is jól érzem magam. Nem tudom, hogy a spirituális energiák vagy a véletlen műve volt, mindenesetre a program végére kiderült, hogy csodálatosan klassz csajok tévedtek be a Kamrámba, vagyis pont olyanok, akiket a gyertyagyújtásnál magamnak kívántam.

A rendezvényre érkező nők többsége egyedül jött, így szinte mindenki ismeretlen volt a másikak számára, így bennük és bennem is valószínűleg az volt a legnagyobb kérdés, hogy ki mennyire fog megnyílni és egyáltalán kitől mire számíthat. Az első biztató jel az volt, amikor leültünk a körbe és a szemükből felém a bizalom fénye sugárzott. Ez piszok jó és lelkesítő érzés volt, amiért nagyon hálás vagyok. Aztán kaptak egy - két kisebb feladatot, ami reményeim szerint segített nekik egymást egy kicsit megismerni, majd belevágtunk a nőiességünket érintő témák megvitatásába egy team coaching módszerrel.

Eredetileg úgy gondoltam, hogy a team coachingra elég lesz másfél óra, amit majd egy kb. 40 perces kötetlen teázós, sütizős beszélgetés követ és a programot végül egy vezetett imaginációval fogjuk zárni. Aki egy kicsit ismer, az most nem fog azon meglepődni, hogy a terv természetesen borult. Én imádom, amikor egy dolog önálló életre kell és elkezd magától áramlani. Na, ez történ a mi kis team coachingukkal is, amibe úgy belefeledkeztünk, hogy másfél helyett majdnem három órán keresztül nyomtuk. Nem is tudom igazán, hogy történt, de egyszer csak azt vettem észre, hogy eltűnt a „smink”, nincs semmi „retus” és a résztvevők őszintén és nyíltan osztják meg egymással problémáikat, érzéseiket és tapasztalataikat. Elképesztő volt, ilyen csodára nem is számítottam, itt vannak ezek az egymásnak ismeretlen nők és betekintést nyújtanak egymásnak a legmélyebb lelkivilágukba (pedig ott volt a lehetőség arra is, hogy magukból csak morzsákat mutassanak).

Amikor meg végre sor került a kötetlen sütizős csacsogásra, addigra már mindenki úgy beszélgetett, mint ahogy ezt egy csajos buliban a barátnőivel szokta. Valóságos szívtelenségnek éltem meg, amikor mindezt galád módon az időkeret rövidsége miatt félbeszakítottam. Éppen ezért meg is fogadtam magamnak, hogy legközelebb erre mindenképpen több időt fogok hagyni, mert hát lássuk be, a női lélek leginkább akkor tud szárnyalni – természetesen nem számolva a szerelmi élményekkel – ha önfeledt beszélgetésekben feloldódhat. Az esemény zárása egy imagináció volt, ami olyasmi, mint egy vezetett meditáció, csak míg a meditációban fontos szempont, hogy egy mélyebb tudatállapotba kerüljünk, addig az imagináció esetében az is elég, hogyha csak ellazulunk és megpróbálunk képekben gondolkodni. Bár gyerekeknek már tartottam imaginációt, a Női Fortélyok Kamrájában ez azért egészen más élmény volt. Kicsit talán érződőt is a rutintalanságom, de azért igyekeztem magamból a legtöbbet kihozni. Sajnos arra már nem maradt idő, hogy megvitassuk, kinek milyen élményei voltak az imagináció alatt, de az biztos, hogy egy olyan intenzív coaching munkát követően, ahol új információk sokaságával bombáztuk meg az agyunk, nincs is jobb, mint egy kicsit elcsendesedni és hagyni, hogy a számunkra fontos információk leülepedhessenek, és konstruktivista módon engedjük őket oda beépülni, ahol később a legtöbb hasznot tudják majd számunkra nyújtani.

Miután elköszöntem a résztvevőktől, mosollyal az arcomon arra gondoltam, hogy bár egy – két dolgon lehet még mit finomítani, de az irány mindenképpen jó és boldogsággal töltött el a tudat, hogy belevágtam ebbe a kalandba. Bár még nem teljesen látom át, hogy egy ilyen csodás női közösségben, ami még csak most kezdett el szerveződni milyen lehetőségek vannak, de abban biztos vagyok, hogyha elkezd növekedni és fejlődni, akkor hatalmas erőt lesz képes egyéni és csoport szinten is felmutatni. Éppen ezért kedves olvasóm, ha kedvet érzel magadban, hogy közösségemhez csatlakozz, akkor szeretettel várlak a Női Fortélyok Kamrájába: 2018. március 17-én 16 órától! További részletek a Sikerativ Coaching Facebook oldalon.