Sikerfa

Az elmúlt napokban számtalan sikerreceptekről szóló blog bejegyzést olvastam és rá kellett jönnöm, hogy igazán egyik sem mondott nekem semmi újat. Így aztán elgondolkodtam azon, hogyha tényleg ennyire ismerem a sikerhez vezető út elméletét, akkor vajon a gyakorlatban ki is használom ezt a tudásomat?

Természetesen ezek a sikerreceptek két dolgot soha sem említenek, az egyik ilyen a szerencse, a másik pedig a velünk született képességek. Pedig milyen csodás lenne, ha a szerencsét is fel lehetne receptre írni, de hát lássuk be, ha ezt meg lehetne tenni, akkor már nem lenne szerencse. Ennél valamivel jobb a helyzet a születési adottságainkkal kapcsolatosan, hiszen ezek a tulajdonságok bizonyos kereteken belül fejleszthetők. De hát ott vannak ezek a keretek és bizony ezeket átlépni szinte lehetetlen.

Mindezeket figyelembe véve elhatároztam, hogy megvizsgálom az eddigi életem számomra fontos és meghatározó sikereit vajon minek köszönhetem és miképpen értem el.

Kb. három éves voltam, amikor az Operában láttam a Diótörőt és annyira lenyűgöztek a táncosok, hogy elhatároztam én is balerina leszek. Évekig könyörögtem a szüleimnek, hogy vigyenek el balettot tanulni és ez az álmom kilenc éves koromban végre beteljesült. Sajnos viszont a Balett Intézetbe nem vettek fel, így összetörve vettem tudomásul, hogy ez az álom nem valósulhat meg.

Sikerem kulcsa: a kitartó könyörgés volt és az, hogy hittem az álmomban, az pedig egy másik kérdés, hogy néha az álmok nem úgy valósulnak meg, mint ahogyan azt elsőre kigondoltuk. Persze azért ez nem jelenti azt, hogy ezek az álmok a későbbiekben nem fognak nekünk jó szolgálatot tenni.

13 éves koromra már annyira letettem a balettról szőtt vágyamról, hogy abba is akartam hagyni a tánc tanulást, és ha édesapám nem nyújtott volna segítő kezet és nem visz el egy új táncmesterhez, akkor valószínűleg sutba is dobtam volna. Az új mesterrel viszont nem csak a tánchoz való kedvem tért vissza, de új álmot is kaptam, mert bár balerinának nem volt jó a testalkatom viszont jazz táncosnak tökéletesen megfelelt. A hab a tortán pedig az volt, hogy a balett merev szabályrendszerétől elrugaszkodhattam és olyan mozgásformákat tanulhattam, amikben teljes lényemet megélhettem, arról már nem is beszélve, hogy itt együtt koptathattam a parkettát a legjobb modern táncosokkal, akik csodálatosan motiválóak voltak.  

Sikerem kulcsa: édesapám segítsége, a motiváló légkör és az, hogy képes voltam az álmomat újformába önteni és a hitemet visszaszerezni.  

16 évesen korkedvezménnyel felvételt nyertem a 2 éves Modern Táncoktatói képzésre, ahol csak egy feltételt szabtak nekem, hogy meg kell lennie az érettségimnek, mert különben nem kaphatom meg a végzettségemet. Így 18 évesen 2 szakma és egy érettségi volt a zsebemben.

Sikerem kulcsa: minden szabadidőmet a táncnak szenteltem, energiáimat a célra összpontosítva használtam fel és ellenálltam, mindenféle bulizós kísértésnek.

Még az érettségi előtt az egyik táncos társam megkérdezte tőlem, hogy te jössz délután a Rock Színházba felvételizni, és bár akkor hallottam a dologról először egyből rávágtam, hogy persze. És láss csodát fel is vettek. Délután már tudtam, hogy a suli végeztével vár a Rock Színház színpada, megvalósul az álmom és végre hivatalosan is táncos leszek.  

Sikerem kulcsa: szerencse: jókor voltam jó helyen, és jó időben jött a lehetőség illetve a tudatos készülés a táncos pályára.

Pár hónap múlva az egyik színházi kollégám felajánlott egy tánctanári állást egy neves musical stúdióban, majd egy másik táncos társam egy másik tánctanári állást én mindkettőre igent mondtam, majd a színház és az oktatás mellett még egy osztályon felüli étterem operett műsorában is helyet kaptam, amit egy harmadik kollégám ajánlott fel.

Sikerem kulcsa: ha őszinte akarok lenni, akkor leginkább a szerencsének tulajdonítom mindezt, bár a kisugárzásom és némiképp a tudásom is biztos segített benne.

Villám tempóban valósultak meg a vágyaim és én mégsem voltam boldog. Rá kellett ébrednem, hogy bár imádok táncolni az a légkör, amiben a táncos lét folyik nagyon nem az én világom és a színpadi lét is inkább feszélyez, mint sem boldogít. Párkapcsolatra vágytam, kiszámítható napi menetrendre és elkezdtem keresni a táncvilágából kivezető utat. Szerencsére hamar meg is találtam, egy nagy cég háziasszonya lettem, amit rendezvényeken és kiállításokon képviseltem. Megtaláltam a páromat is és búcsút intettem a táncos szakmának.  

Sikerem kulcsa: mertem új útra lépni és képes voltam az új helyzetekbe helytállni.

21 évesen megnyitottam aerobik stúdiómat és bár hivatalosan soha sem tanultam aerobik edzőnek, mégis képes voltam ellesni az aerobik edzők fortélyait tánctudásomnak és anatómiai ismereteimnek köszönhetően. Így pedig nem csak aerobik órákat tudtam tartani, de a stúdiómba dolgozó edzők egy részét is én tanítottam ki.

Sikerem kulcsa: jól transzformáltam a meglévő tudásomat és képes voltam az aerobik rendszerét átlátni.

Gyermekeim megszületésével egy újabb nagy vágyam teljesült és az az öt év, amíg gyesen voltam leszámítva, hogy közben fitnesz edzőnek tanultam nem szólt másról, mint hogy megéltem az anyává válás minden gyönyörét. Itt említeném meg, hogy már 8 évesen eldöntöttem, hogy az első gyermekemet 25 évesen fogom megszülni és bár első gyermekem születése 16 nappal megelőzte a 25. szülinapom, azért ezt én egy újabb sikernek könyvelem el.

Sikerem kulcsa: hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek, miközben megteremtettem azokat a körülményeket, amik lehetővé tették, hogy ösztöneimet megélhessem.

30 éves koromra kitanultam mindent, amit csak a fitnesz és wellness szakmában lehetet és a gyes után ezen a területen helyezkedtem el. Felfedeztem, hogy mennyire könnyen tudok az emberekkel szót érteni és hogy milyen nagyszerű érzés, amikor egy jó edzéssel képes vagyok őket a mindennapok nyűgétől eltávolítani és vidámságra hangolni.

Sikerem kulcsa: egyfelől a megszerzett tudás, másfelől pedig a barátságos kisugárzásom volt. Bár a kisugárzás némiképp tanulható az esetemben én mégis inkább azt gondolom, hogy ez egy belső késztetés nálam, ami születési adottságomból fakad.

Majd úgy hozta a sors, hogy visszataláltam a táncoktatáshoz, és egyik percről a másikra arra eszméltem fel, hogy sokkal jobban szeretem a gyerekek társaságát, mint a felnőttekét. Gyakorlatilag a felnőttek társadalma megszűnt számomra és boldogan lubickoltam otthon és a táncteremben egyaránt a gyermekek varázslatos élet igenlésében illetve szeretetében.

Sikerem kulcsa: képes voltam megőrizni gyermeki lelkületemet és úgy tudtam a gyermekek játszópajtásává válni, hogy közben tanítottam is őket. Nem hiszem, hogy ez tanult képességem lenne, ez inkább egy csoda, amit az égiek adtak nekem.

A következő forduló pont ott következett be, amikor ráébredtem, hogy hatalmas tudásszomj lakozik bennem. Bár a fent említetteken túl még számos szakmai képesítést szereztem és szinte folyamatosan iskolába jártam, vágytam egy mélyebb és átfogóbb tudásra, amit előbb egy főiskolai diplomával, majd pedig egy egyetemi végzettséggel elégítettem ki.

Sikerem kulcsa: bár az általános és középiskolai élményeim tanulás szempontjából nem voltak túl fényesek, mégis képes voltam felülírni a rossz emlékeket és hinni abban, hogy a képességeim elegek a diploma megszerzéshez.

Ahogy nőt a tudásom újabb vágy fogalmazódott meg bennem és szerettem volna a tánctermen kívül is szép ruhában más elméleti dolgokat is tanítani. Szerencsére ennek a vágynak a beteljesülése sem váratott sokáig magára, mert a főiskola ahol mozgáskultúrát tanítottam felkínált nekem két tantárgyat. Gyakorlatilag a tantárgy neveken kívül semmilyen instrukciót és segítséget sem kaptam, de elfogadtam a kihívást és mindkét témát derekasan feldolgoztam. Valószínűleg meg lehettek a teljesítményemmel elégedve, mert további tantárgyak is nálam landoltak.

Sikerem kulcsa: nem riadtam meg a kihívástól és vettem a fáradtságot, hogy a témákba elmerüljek és részletesen kidolgozzam a tananyagot, illetve a szerencse faktort itt sem zárnám ki, hiszen nem én kerestem a lehetőséget, hanem csak kaptam, de szerencsére tudtam is vele élni.

Majd jött az első coaching tanfolyam az életemben. Miért éppen coaching? Fogalmam sincs ez megint valami olyan, amit szerintem az égiek súgtak a fülembe, mert amikor belekezdtem azt sem tudtam, hogy ez mi és arra sem emlékszem, hogy valaha valaki is felhívta volna rá a figyelmemet. Viszont amint belekóstoltam épp úgy, mint a tánc esetében azt éreztem, hogy otthon vagyok. Egyből el is végeztem 3 tanfolyamot, majd elkezdtem falni a témához kapcsolódó könyveket és egyik percről a másikra változott meg az életszemléletem.

Sikerem kulcsa: a kíváncsiság és a tudásvágy, ami segített felfedezni, hogy nem csak a testem, de a gondolataim és cselekedeteim akkor működnek optimálisan, ha egy bizonyos rendszer mentén működtetem.

A coachinggal elsajátított tudás megteremtette bennem a test és a szellem egységét, melynek eredményeként a különböző tudáselemeim összekovácsolódtak. Mindezek mellett személyiségem harmóniájának megteremtéséhez nagyban hozzájárultak azok a spirituális síkon működő emberek is, akik segítettek a tudatalatti blokkjaimat feloldani. És bár a tánc sok szempontból táplálta és ápolta a lelkemet, valahogy mégis ezeknek a segítőknek köszönhetem, hogy kiteljesedettebb lettem.

Sikerem kulcsa: megtanultam holisztikus szemléletben gondolkodni, vagyis megértettem a kiteljesedés csak akkor lehetséges, ha a test, a lélek és a szellem egymással összhangban és egymásra támaszkodva tud működni.

Vannak vágyak, vannak célok, amit vagy elér az ember vagy nem, de ma már tudom, hogy bármi is legyen a vágy vagy a cél, ez csak akkor boldogító, ha önmagunk kiteljesedéséhez vezet. Jelenleg úgy érzem, hogy napról napra sikerül egyre kiteljesedettebb életet élném, de hát az ember már csak olyan, vagyis én is, hogy mindig valami többet akar, ami pedig újabb vágyakat hív életre. A legújabb vágyam pedig az, hogy olyan emberek vegyenek körbe, akikkel szeretetteljes légkörben lehet mélyenszántó eszmecseréket folytatni. Eddigi munkáim és egyéb tevékenységeim során szinte mindig egyedül néztem szembe a kihívásokkal és most úgy érzem eljött az idő, hogy megtaláljam a társaimat vagy akár része legyek egy közösségnek, mert úgy érzem, hogy ennél jobban semmi sem szolgálhatná a fejlődésemet.

Mi lehet majd a sikerem kulcsa? Erős a hitem, kitartó vagyok és ott az a számos jó tapasztalat, ami megmutatja, hogy képes vagyok az álmaimat megvalósítani.