Egyetemi éveim alatt a
legnagyobb megerősítése gondolkodásmódomnak az volt, amikor az egyik tanárom a
következőket mondta: „Mindig kételkedj! Még akkor is, ha épp egy tudományosan
igazolt állításról van szó, mert minden állítás csak addig igaz, amíg valaki
azt meg nem cáfolja. Azaz ne higgy el mindent, amit mondok, hanem mindig
vizsgáld meg és gondolkodj el rajta!”
Számtalan olyan könyvet
olvastam és olvasok most is, melyek arról szólnak, hogy mit és hogyan kell
tennem ahhoz, hogy sikereket érjek el az életemben. Szeretem az ilyen típusú
könyveket, mert egyfelől betekintést nyújtanak más emberek működési rendszerébe,
vagyis megmutatják, hogy ki milyen elvek és technikák segítségével képes
magából eredményeket kihozni, másfelől pedig mindig gondolkodásra késztetnek. Élvezettel
veszem végig, hogy a leírt eszközökből, mi az, amit már én is alkalmazok vagy
mi az, ami ezidáig elkerülte a figyelmemet és érdemes lenne átfuttatni a saját
szűrömön, hátha valami kincsre bukkanok.
Nem hiszek abban, hogy
vannak olyan tuti módszer együttesek, amiket mindenki egy az egybe képes saját
sikereinek elérésére alkalmazni. Inkább azt gondolom, hogy ezek a stratégiák
remek alapokat képesek adni ahhoz, hogy mindenki találjon egy kiindulási
pontot, amit aztán saját lehetőségeihez illetve személyiségének erősségeire támaszkodva
tovább fejleszthet, hogy a számára leginkább megfelelő működési módhoz jusson.
Már csak azért sem véshetünk
kőbe egyetlen sikerreceptet sem, mert nem mindenkinek jelenti ugyan azt a
dolgot a siker. A siker mindig valamilyen cél eléréséhez kapcsolódik, míg az
egyik embernek ez a célja, egy másiknak meg egészen más valami. Éppen ezért
tartom nagyon fontosnak, hogy mások jó gyakorlatából csak azt tegyünk
magunkévá, ami képes a saját céljainkkal összhangban is működni és dobjunk ki
mindent olyat a „kukába”, ami ettől eltérít.
Mondok is erre egy
példát. Tegnap azt olvastam az egyik könyvben tanácsként, hogyha szeretnék
valamit elérni, akkor kezdjek el úgy viselkedni, mintha már elértem volna.
Figyeljem meg azokat az embereket, akik elérték azt, amire én még csak vágyok,
hordjak olyan ruhákat, mint ők, csináljak úgy, mint ők, járjak olyan helyekre,
ahová ők járnak stb. és a vonzás törvénye, majd segít, hogy valóban olyanná is
váljak, amilyenek ők.
Én nem mondom, hogy ebben
a tanácsban nincs semmi megszívlelendő, de abban biztos vagyok, hogy számomra
csak úgy siker a siker, ha ezt ön azonosan, saját egyediségemre építve érem el,
nem pedig mások majmolásával. Persze biztos van olyan, akinek meg nem az ön
azonosság, hanem a hatalom vagy a bankszámla nagysága az igazi fokmérő, amivel
nincs semmi gond, épp csak arra szeretnék most ezzel rávilágítani, hogy nem
mindig előnyös számunkra az, ha minden tanácsot vakon követűnk.
De mondok egy másik példát
is. Rengetegszer lehet hallani azt, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha
elhagyjuk a komfortzónánkat. Na, ezzel meg az a problémám, hogy az én célom
éppenséggel pont az, hogy képes legyek harmonikus és kiegyensúlyozott életet
élni, ahol van idő minden számomra fontos dologra, nem kell, azon gondolkodni
miből fizetem be a számláimat és a munkám olyan szerves része az életemnek,
hogy igazából sosem tudom megmondani, hogy most épp szórakozom vagy dolgozom.
A fentiekből kifolyólag
ezért egyértelmű számomra, hogy nekem eszem ágában sincs elhagyni a komfortzónámat,
hiszen akkor pont a sikeremről mondanék le, viszont azt aláírom, hogy a tétlen
henyélés, a célok nélküli lét soha senkit sem visz előrébb. Ergo a lustaságot
én sem ajánlom senkinek, de azt igen, hogy merjen kerek életet álmodni magának,
ahol helye van a számára pihentető élvezeteknek épp úgy, mint a tettre kész
cselekvésnek.
Egyik barátom egyszer azt
mondta: „Sajnos én túl kritikus vagyok.” Én meg erre azt válaszoltam, hogy
szerintem szuper, ha valaki képes a dolgokat kritikus szemmel megvizsgálni. Kritikus
gondolkodás nélkül nincs fejlődés, a probléma csak akkor van, ha valaki a
kritikai észrevételei után, nem gondolkodik el azon, hogy miképpen lehetne a
hibát korrigálni, hogyan lehetne abból a valamiből többet és jobbat kihozni. Természetesen
itt most nem arra utalok, hogy mások dolgaiba ártsuk bele magunkat és mondjuk
meg nekik mi a tuti, bár ha tudunk segíteni valakinek egy ilyen esetben, az
mindenképpen egy nemes gesztus és ha értelmes illetővel van dolgunk, még az is
lehet, hogy hálás lesz nekünk az észrevételünkért, hanem inkább arra gondolok,
hogyha felfedezünk valamiben valamilyen hibát, akkor tanuljunk belőle, és
amikor ezt a tudást hasznosítani tudjuk, akkor alkalmazzuk is fejlődésünk
érdekében.
Szóval bárhonnan is
nézem, elolvashatunk végtelen mennyiségű könyvet, meghallgathatunk számtalan
siker történetet, de mindezek egészen addig hatástalanok lesznek az életünkre, amíg
nem vesszük a fáradtságot arra, hogy megvizsgáljuk az ezekből származó
információkat, nem szűrjük át magunkon úgy, hogy megtaláljuk mi is az, ami
nálunk is működőképes. Így az én sikerreceptem így hangzik: Tanulj meg saját
rendszeredben gondolkodni, majd légy aktív és cselekedj gondolataid szerint! Naná,
hogy ezt sem kell, hogy készpénznek vedd, nyugodtan kételkedj és vizsgáld meg!
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése