Reflexió „az információs társadalom, modellek, gazdasági és társadalmi követelmények” című előadáshoz

Ollé tanár úr előadása már a legelső perctől gondolkodásra serkenetett, mint oly sokakat, ami nem is meglepő egy gyermekcipőben járó új társadalmi jelenségnél. Minden tudomány és tudományos diskurzus alapja, hogy tisztázzuk a fogalmakat lehetőség szerint mindenki számára érthető módon, vagy ha többféle nézet alakul ki, megpróbáljuk kontextusában értelmezni a különböző nézőpontokat.

Információs társadalom fogalmának értelmezésénél, Ollé tanár úr szerint a hangsúly az információn van és nem a társadalmon, mely értelemben az információ az, ami a társadalmat meghatározza és rendezi. A kérdés az, lehetne ezt a fogalmat úgy is értelmezni, hogy az információs társadalom a társadalomnak csak adott része, mely életének középpontjába az információ megszerzését és birtoklását tűzi ki célul, míg a társadalom más részei egyéb dolgokat állítanak a fókuszba. Ennek szellemében távolról sem mindegy, hogy mit értünk információs társadalom alatt, egy egész adott társadalmat, vagy a társadalomnak csak egy bizonyos részét, mert bár mindkét esetben az információ és tudás befolyásolja a mindennapi élettevékenységet, mégis amikor a jelenséget vizsgáljuk, jó ha tisztázzuk, hogy milyen szemszögből nézzük az egészet.

Személyes olvasatomban én az információs társadalom fogalmát bár tudom, hogy a jelenléte a teljes társadalomra kihat, mégis mint egy szűkebb csoport viselkedési és tanulási mintájaként jellemezném. Miért gondolom, hogy nézőpontom jelen pillanatban helyes? Ennek több oka is van. Ahhoz, hogy a hétköznapi élet felfogásában információs társadalom jöhessen létre, a társadalomnak számos kritériumnak kell megfelelnie. Az információ technológia használatához, mely az információ megszerzéséhez szükséges, már alapvetően jelentős tudásra van szükség, mellyel napjainkban még sokan nem rendelkeznek és valószínűleg sokáig nem is lesz ez még általános kompetencia, hiszen ez a technológia olyan új, hogy az a generáció, aki ebbe beleszületett még csak felnövekvő nemzedékként van jelen, miközben a felnőtt lakosság körében egyértelműen kimutatható, hogy 35 év felett nagy mértékben csökken a tanulási kedv, az új ismeretek megszerzésére való törekvés, ellenben viszont az átlag életkor évről évre emelkedik. A számítástechnikai tudás mellett fontos szempont, hogy megfelelő infrastruktúra és eszközök álljanak a tudástársadalom rendelkezésére, hogy a technológiai hiányosságokból ne fakadhasson hátránya a tudásnemzedéknek.

A fogalom értelmezését most félretéve, nagyszerű dolognak tartom, hogy van arra lehetőség, hogy információs társadalmat építsünk ki, de egyből a következő gondolatom az, hogy miért nem férfinak születtem. Vitathatatlan tény, hogy a női és a férfi agy között jelentős különbség van, mely különbség nem csak a kommunikációs készségekben, de a logikában is jelentős eltéréseket mutat, márpedig egy hálózati gondolkodás, egy számítástechnikai ismeretrendszer megtanulása, fejlesztése elsősorban a férfigondolkodásnak kedvez. Mit kedvez, igazán ők azok, akik nem csak átlátják az egész működési mechanizmusát, de tovább kombinálják, fejlesztik és élvezik. Én egyszerű nőként csak, szépen lassan igyekszem elsajátítani a felhasználói ismereteket, és elképedve figyelem, hogy férfi ismerőseimnek ez mennyivel egyszerűbben megy. És ez az a pont, amikor eljutok arra a következtetésre, hogy igen is fontos nekem az információs társadalom, és akarom, hogy jöjjön! Miért is?

Na nem azért, mert folyamatos tudás szomjam kielégítéséhez nem lennének elegendőek a könyvek, hanem a férfiak miatt. A hagyományos értelemben vett férfi és női szerepek miatt. Jelenleg a következő tendenciák figyelhetőek meg a nemi szerepek változásában. A hagyományos általános és közép iskolai oktatás a lány tanulóknak kedvez, mert a tanulókkal szemben olyan elvárásokat fogalmaz meg, mely a lányok temperamentumának sokkal jobban kedvez. Ülj egy helyben, tanulj kitartóan és szorgalmasan (de csak úgy és azt amit a tanár előír), ne kakaskodj a többi fiúval, és fogadd el, hogy jórészt az iskolában csak női tanárok, vagyis tekintély személyek vannak, akiknek csak sanda elképzeléseik vannak arról, hogy milyen lehet egy fiú gyermek bőrében iskolapadban ülni. Eközben a felnőtt társadalomban, pontosan az iskolarendszer hiányosságából fakadóan, ahol a lányok az előbb említett okok miatt egyre jobban tudnak érvényesülni a munka világában, miközben a férfiak egyre inkább hátrányos helyzetbe kerülnek, felborulnak a nemi szerepek. Felborulnak, pedig igazából csak a társadalom egy kicsi szegmense akarja igazán ezeknek a szerepeknek az átértékelődését, mert a férfi, férfi akar lenni, míg a nő arra vágyik, hogy egy férfi mellett nő lehessen. És itt jön el a számítástechnikába vetett hitemnek az alapja, mert egy olyan jelentős tényező szivárog így be a társadalomba, ami lehetőséget teremthet a nemek közti egyensúly visszarendeződéséhez. Ha az információs technológia tért nyerne az oktatás tágabb szegmensébe, akkor a fiúk, akikből később férfiak lesznek, kibontakozhatnának úgy az iskolapadba, ahogy az elmúlt időszakban nem volt lehetőségük. És talán ennek hatásárasokkal több és boldogabb párkapcsolat születhetne, melynek eredményeképpen kompenzálható lenne, az információtechnológia elszigetelő hatása is egyben.

Igen csak messze jutottam az alapgondolattól, de talán nem is baj, ha nem mindig egy oldalról fokuszálunk rá egy jelenségre. Én a magam részéről elsődlegesnek tartom az emberi kapcsolatokat, különös tekintettel a család, a párkapcsolat és a gyermekek vonatkozásában, de ha az információs társadalom kell ahhoz, hogy a nemi szerepek a helyükre kerüljenek, akkor félreteszem szkeptikus hozzáállásomat az interneten keresztül megvalósuló tanulással szemben, és szívesen lépek elő, mint él harcos. De addig is, amíg nem  én vagyok a zászló vivő, hanem csak egy kicsit szkeptikus hallgató ezen a webináriumon, azt mindenképpen szeretném pozitív észrevételként elmondani, hogy ilyen összefüggő és mély gondolkodásra serkentő dolog tanulmányaim során még soha sem volt, mint ez a blogolós és egymásra reagálós tanulási módszer.

            Záró gondolatként annyit hadd jegyezzek meg, hogy szerencsére még mindig írásban és nem hang formátumban teszem meg ezt a véleménykifejtést, mert bár biztosan vannak az orális kommunikációnak is előnyei, de így sokkal több időm volt a gondolataimat egy lánccá összefűzni, illetve így arra is volt lehetőségem, hogy munkámat félbeszakítva, a Konnekt csoport beszélgetéseibe is részt vegyek.