Segítség elkezdtem blogolni!

Már egy jó ideje tudom, hogy életutamat nem az általánosan elfogadottak mentén élem, így amikor még a kortársaim java része még tanult, én dolgoztam és pénzt kerestem, most pedig amikor ők dolgoznak én újra az iskolapadba ülök és próbálok nem nagyon kétségbe esni, hogy a világhálós kommunikáció odáig fejlődött, hogy már az egyetemi oktatásban is megjelent webinárium formájában. Én a középiskolában összesen egy évig tanultam számítástechnikát, de akkor még nem a programok használatát, hanem azok írását tanították, így autodidakta módon lépésről lépésre ismerkedtem meg a modern kor e újszerű vívmányával, na nem túl alaposan, de azért hellyel közel mindig elboldogultam. Legalábbis eddig vagyis a webináriumi előadásig, mert most úgy érzem ez a tantárgy komolyan feszegeti számítógépes ismereteim határait. Mert odáig még rendben van a dolog, hogy létrehoztam egy blogot és ebbe irkálgatok ilyen-olyan gondolatokat, de hogy ezt a ténykedésemet a facebook, a twitter, RRS csatorna, ustream tv és személyes térkép használattal kell még kereszteznem, miközben sorstársaim hasonló ténykedését igyekszem mindnél alaposabban nyomon követni szintén ezeken a fórumokon, az már égbekiáltóan bonyolultnak hangzik, de hát mi más tehetek mint, hogy legalább megpróbálom. Középkorú nőként túl nagy luxus lenne lemondani a fejlődés lehetőségéről (bármilyen ijesztőnek is tűnik), hiszen a modernkori orvoslásnak köszönhetően még az életemből legalább még egyszer annyi van előttem, mint amennyi eltelt és ki élvezné annak a gondolatát, hogy hiába ráncosodik, még sem lesz okosabb és bölcsebb. Természetesen a legtöbb esetben az ember a korral bölcsebb lesz, de ezt miképpen hitesse el a fiatalabb generációkkal, ha azok az élet más területein megeszik "reggelire". Tudja fene én inkább rágós falat szeretnék lenni, nem egy gyors reggeli és hagyom, hogy a fiatalok rendesen elrágódjanak rajtam, már ha most sikerül az előttem tornyosuló akadályokat leküzdeni. Apropó akadályok, most szembesültem vele, hogy az elvárás blog bejegyzésenként 12ezer karakter. Hú na ez már nem csak információtechnológiai tudást kér rajtam számon, de az irodalmi vénán túl még filozófiai gondolkodásmódot is megkövetel, mely lássuk be azért nem mindenkinek adatott meg. Józan paraszti ésszel végig gondolva, azt értem, hogy miért szükséges megismerni a különböző programok használatát és ezeknek a programoknak az egymással való kommunikálását, de vajon miért van szükség ilyen nagy terjedelemre, mert hát ennyi karaktert kigondolni, bepötyögni heti rendszerességgel már önmagában is elképesztően soknak tűnik, de emellett mikor marad idő számomra arra, hogy megismerjem a velem együtt küzdők gondolatai és még írásban értékeljem is. Lehet, hogy nem is blogger vagyok, és webinárium hallgató, hanem csak egy kamikaze, aki tudja, hogy lehetetlen feladatra vállalkozott. Optimista természetként azért bízom benne, hogy a tanár úr sem gondolta komolyan, hogy levelez szakon eleget lehet tenni egy ekkora kihívásnak, és elfogadja a témához egyébként komoly szándékkal hozzá álló kisebb lélegzetvételű gondolataimat is.