Kulcsszavak: hatékonyabb tanulás,
közösségi élmény, kompetenciafejlesztés, kreativitás, egészségmegőrzés,
versenyképesség, non-verbális kommunikáció
A Life Long
Learning filozófiája az ember egész életét végigkíséri, a kérdés csak az, hogy
lehetségese ez a folyamatos fejlődés és tanulás a test fizikai karbantartása
nélkül is, fejlődhet-e megfelelő mértékben a szellem miközben a test, ami magában
hordozza ezt, elhanyagolásra kerül. Számít-e a munkákban illetve az
álláskeresés alkalmával fizikális megjelenésünk abba, hogy sikereket érjünk el.
A válasz egyértelműen igen, hiszen a test már önmagában is üzen látványával,
megjelenésével a helytelen testtartás, a görcsös izomzat nem kecsegtet a nagy
teherbírás és a rugalmas hozzáállás ígéretével. A test karbantartása nem csak
azért fontos, hogy megjelenésünkkel megnyerő képet tudjunk kialakítani, hanem
azért is, mert a rendszeres edzés hatására számos egyéb pozitív hatás is
végbemegy a szervezetben. Ha végig nézzük azokat az élettani hatásokat, melyek
a rendszeres testedzés által alakulnak ki, akkor látni fogjuk, hogy a Life Long
Learning filozófiájának szorosan össze kell kapcsolódnia a testkarbantartás
kultúrájával is.
A mozgáskultúra hatása kiterjed az ember társadalomban elfoglalt
helyére és szerepére is, mely kultúra egyaránt megjelenik viselkedésben,
magatartásban, jellemben, a mentálhigiénében és az egészségben is. A mozgás az
emberi létezés egyetemes és alapvető törvénye; mozgás nélkül nincs élet. Az
ember mozdulatvilágában létezési funkciói működnek. A tánckultúra abban
különbözik a többi művészettől, hogy képes funkcionálisan is hozzá járulni az
emberi test és lélek békéjéhez, harmóniájához, úgy is, mint a „leginkább
emberszabású” művészet.[1]
A fizikai terhelés
minden formája pozitívan befolyásolja a tanulást. Charles Hillmann az
Illionis-i Egyetemen nemrég arra lett figyelmes, hogy a helybeli női tájfutó
csapat tagjai feltűnően jó vizsgaeredményeket érnek el társaikhoz képest.
Ezután Hillmann azt is kimutatta, hogy a hagyományos testnevelés oktatás
beiktatása a tanmenetbe szignifikánsan javította a matematikai és olvasási
készségeket a nyolc és tízéves gyereke körében. Ezt a figyelemreméltó hatást a
jelek szerint alapvetően az váltja ki, hogy a testmozgás hatására megélénkül az
agy vérkeringése. A Salk Intézet híres neurobiológusa, Fred H. Gage és
munkatársa ki is mutatták, hogy a mozgásos tevékenység során új idegsejtek
képződnek, melyek hatására fokozódik a vérátáramlás az agyon, mely pozitív
hatását az agy memóriával összefüggő egyik agyterületén fejti ki. Továbbá
állatkíséretek alkalmazásával azt is megállapították, hogy a testmozgás révén
legalábbis részben visszafordíthatjuk az idő kerekét a hippocampusszal
kapcsolatba hozható kognitív készségeket illetően, így gondolkodásunkban akkor
vagyunk a csúcson, amikor az agyműködésünket a testmozgás eredményeképpen sok
oxigén segíti.[2]
A mozgás szerepe
az élethosszig tartó személyiségfejlesztésben számos területen fejti ki
jótékony hatását. Ezek a területek egymással összefüggve, egymást kiegészítve
jelenek meg az ember személyiségében és tudatában, vagyis kompetenciájában. A
kulcskompetenciák közül a fizikai tevékenység hatására javul a kommunikáció, a
csoportmunka, a tanulás és teljesítmény mértéke egyaránt, míg a
munkakompetenciák keretén belül nő a kreativitás, magabiztosság,
cselekvőképesség. A jó kommunikáció az egyik legfontosabb előfeltétele a
hatékony munkavégzésnek. Ahhoz, hogy valaki birtokába kerülhessen ennek a
kompetenciának legelőször is saját személyiségét kell megismernie és elfogadni.
A jó kommunikáció csak társas közegben sajátítható el, ezért az, aki ezen a
területen fejlődést kíván elérni, annak e kompetencia megszerzéséhez csoportos
tevékenységben kell részt vennie. A közösségben
végzett csoportos mozgásformák az ő számukra nyújtnak lehetőséget. A sportolás
ilyen formájára számtalan lehetőség nyílik napjainkban, ami lehet akár egy
küzdő sport, torna vagy túrázás is. Az aerobik, torna és tánc foglalkozások
száma végelláthatatlan, mely mozgásformák a nők igényeihez igazodva, az ő
elvárásainak megfelelően kialakított programokat kínálnak és ennek megfelelően
ezeket a szolgáltatásokat a nők is veszik elsősorban igényben. Sajnos jelenleg
a férfiak számára kevés lehetőség nyílik a csoportos testmozgásra, bár vannak
köztük, akik baráti társaságukkal rendszeresen fociznak vagy kosárlabdáznak, de
ide kívülről ritkán lehet bekapcsolódni, ezért ez csak zártkörben és ez
szélesebb rétegben nem működik. A férfiak számára a küzdő sportok jelenthetnének
megoldást a társas sportolásra, de a legtöbb esetben ezek az edzések már a
gyermekkorban elsajátított tudásra építenek, így az újonnan csatlakozni vágyót ez
könnyen elijesztheti. Jelenleg a nők
helyzete nem csak azért könnyebb ebben a szituációban, mert számukra sokféle
mozgásforma kínálkozik, amiből mindenki megtalálhatja alkatának és habitusának
a megfelelőt, hanem azért is mert a női kommunikációs képesség amúgy is
fejlettebb általában, mint férfiaké, ami megkönnyíti egy csoportba való beilleszkedést.
A felnőttoktatás
elméleti irányvonalai között továbbra is meghatározó szerepet játszik a lifelong learning koncepciója, amely
szerint az ember számára a túlélést, a változásokhoz való alkalmazkodást az
egész életen át tartó, és az élet minden területére kiterjedő tanulás
biztosítja. A konstruktivizmus segítségit a mozgásos tevékenység során
megismert pozitív élményeket az élet más területein is beépíteni a
személyiségbe. Feketéné Szakos Éva a konstrukció elméletével foglalkozó
könyvében erről így ír: „A
konstruktivista elmélet megmutatja élettörténeti tapasztalataink alapján,
hogyan építjük, konstruáljuk meg a valóságainkat, hiszen a szubjektumon kívüli
világ a maga teljességében, úgy, ahogyan objektíve adott, nem ismerhető meg,
mert elménk a külső tőlünk független realitást nem tudja „visszatükrözni”.[3] Tehát a
megismerés funkciója adaptív, mely összefügg a környezethez való kognitív
adaptációval. A megismerő szubjektum kognitív sémákat hoz létre, hogy azok
cselekedeteit irányítsák és tapasztalatait reprezentálják. Ezeket a
reprezentációkat a szubjektum állandóan teszteli, hogy mennyire felelnek meg az
aktuális tapasztalati világnak, azaz mennyire adaptívak. A felnőtt ember
megújulási fejlődési törekvését nagyban befolyásolja a személyes életút, az
énkép, önismeret, és a személyes kompetenciák. Az európai oktatási rendszerek
aktuális trendjei között az egyik legmeghatározóbb törekvés a személyes
kompetenciák fejlesztése. Ennek megvalósításához sok esetben a felnőtteket meg
kell tanítani újra tanulni, fel kell velük ismertetni az elsajátítandó
ismeretek hasznosságát és segítséget kell nyújtani számukra, hogy a már meglévő
és az új tudást összekapcsolhassák. A felnőtteknek nem lehet semmit sem
megtanítani, ha nem akarják. Az előíró, utasító oktatás a felnőtteket inkább
irritálja, mint sem tanulásra ösztönözné. A konstruktivizmus szerint az emberi
elme a valóságról modelleket épít fel magában, azaz nem leképezi a valóságot,
hanem konstruálja. A tanuló felnőtt relatíve önalkotó, önépítő (autopoetikus) rendszer,
tanulása önszervező jellegű, nem tanítható akarata ellenére. A felnőttet azok a
felkínált tudástartalmak motiválják részvételre, melyeket tájékozódása, tervei
és cselekvése szempontjából hasznosnak tart, másként fogalmazva: életben
maradását, túlélését biztosítják.[4]
Azok, akik
sporttevékenységüket egy közösségben végzik egyfelől megtapasztalják, hogy az
edzés által eléjük gördített akadályokat sokkal könnyebben lesznek képesek
leküzdeni, másfelől a legtöbb esetben részesei lesznek egy olyan közösségi élménynek
is, ahol a sport kihozza az emberek előnyös oldalát. Természetesen ez nem igaz
olyan sportágak esetében, ahol a verseny vesztes és győztes képében jelenik
meg, amikor a játék célja az, hogy az egyik csapat elbukjon. Az a csapat
amelyik nem tudott nyerni, a másik csapat fölé kerekedni, annak számára a
veszteség egyértelműen nem pozitív hanem éppen ellenkezőleg negatív és romboló
hatású élmény lesz. A felnőttek lelke sokkal sérülékenyebb, mint a gyermekeké,
ezért olyan sporttevékenységek a legmegfelelőbbek számukra, mely leginkább arra
motiválja őket, hogy önmagukat legyenek képesek legyőzni az edzések alkalmával és
csak szubjektív módon, saját szemszögükből nézve vethessék teljesítményüket
össze mások eredményeivel. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a csoportos edzések
alkalmával barátságos légkör alakuljon ki a sportoló közösségben, a fizikai
munka hatására eközben csökkenjen a mindennapok feszültsége és a sportoló teste
és lelke egyaránt regenerálódjon, miközben képes megtapasztalni a közös élmény
és a közös siker érzését.
A jó kommunikáció
nem csak verbálisan, hanem nonverbálisan is végbemegy, mely a gesztikulációban
a testtartásban a test összképében is formát nyer. A kommunikációval a
körülöttünk zajló történéseket egy rendszer segítségével képesek vagyunk
közölni egymással. A kommunikáció több csatorna igénybevételével történik.
Eszerint elkülönítünk verbális, vokális és non-verbális kommunikációt. A teljes
közlésrendszer mintegy 7%-a verbális,
38%-a vokális, 55%-a non-verbális. A non-verbális kommunikáció a nem
szavakkal való közlés, általában nem szándékos és nem tudatos közlésmód, de
használata tanulható. A szavak az információ átadását szolgálják, a mimika, a
testtartás, a gesztusok pedig a beszélő érzelmeit fejezik ki. Mivel minden
ember érzelmi lény, és a döntéseit a legtöbbször érzelmi alapon hozza, ezért
belátható, mennyire fontos, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk a beszélgető
partnerünk úgynevezett metakommunikációját (nem szóbeli közléseit).
Mozdulataink három csoportba
oszthatók 1. akaratlagos mozdulatok, 2. akaratlan mozdulatok, 3.
reflexmozgások. Csak akaratlagos mozdulatainkat irányíthatjuk tudatosan,
azonban valamennyire az akaratlan mozgásunk is ellenőrizhető. A természetes
gesztusok mindig megelőzik egy kicsit azt a szót, amit kísérnek. A
gesztikulálás a beszédet kísérő fej-, váll-, kar és kézmozgás. Legfontosabb
szerepe a beszédbeli közlés árnyalásában van. Általában elmondható, hogy a
hatásos gesztikuláció a csípőtől a vállig érvényesül, s csak nagyon ritkán, -
erős érzelmi feszültség esetén - terjed a váll fölötti részekre. A mimika az arcizmok mozgása révén közöl
információkat. Ezek részben a beszéd árnyalását szolgálják, részben önálló
jelentéshordozók. Jellemzik magát a beszélőt, sőt a beszédpartnerek közötti
viszonyt is. Az arckifejezésnek mindig alkalmazkodnia kell az elmondottakhoz.
Az élénk beszédet, gyors gondolatokat általában élénkebb mimika, a jellegtelen
beszédet kifejezéstelenebb mimika kíséri. Az arc elsősorban az érzelmek
kifejezésének színtere. A szem, a szemöldök, a száj segítségével vagyunk
képesek különböző érzelmek kifejezésére. Ez alapján megalkották a piktografikus
eljárást, mely az arcon csak három pontot vesz figyelembe, s ezek egyszerű
rajzi megjelenésével ábrázolják az érzelmeket. Ez a hét érzelem az öröm, harag,
félelem, undor, meglepetés, érdeklődés, figyelem. Az arckifejezések nemcsak
pillanatnyi hangulatunkról, hanem tartós lelki tulajdonságainkról is
árulkodnak. A tekintet az egyik
legősibb kommunikációs eszköz. A személyes viszony alakításában fontos
csatorna. Partnerünk tekintetéből nagyon sok információ szerezhető. A
ránézések, a pillantás időtartamának, a szem behunyásának, a tekintet
elfordításának egyaránt jelentése van. Ha valakivel kapcsolatba akarunk
kerülni, hosszabban rátekintünk. Miután a tekintet a bensőséges emberi
kapcsolatok kialakításának eszköze, helytelen használatával könnyen kerülhetünk
kényelmetlen helyzetekbe. Az, hogy beszélgetés közben mennyire nézzük
partnerünket, az függ az illető nemétől, státusától, kapcsolatuk intimitásától,
a szimpátiától. Aki szimpatikus nekünk, annak arcán hosszabb ideig áll meg
tekintetünk, ha valaki számunkra ismeretlen, akkor kicsi a szemkontaktus.
Az
akciós kommunikáció feltűnőbb,
mint a mimika, itt a
mozgás az egész testre kiterjedhet. Amikor valakivel beszélünk vagy valakit
hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük, hanem az egész embert. Ha összhang van
a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs
összhang, alakoskodónak. Gyakran nem is vagyunk tudatában annak, miért is
érezzük meggyőzőnek a beszélőt. A testtartásból sok mindent megtudhatunk.
Partnerünket érdekli-e a téma, ekkor egész testével a beszélőhöz fordul. Milyen
az érzelmi állapota, ha boldog, dicséretet kapott, akkor kihúzza magát, ha
szomorú, akkor összehúzza magát. Akik nagy odaadással, teljesen egymásra
figyelve beszélnek, azok egy idő után felveszik egymás testhelyzetét.[5]
Mindenki ismeri
azokat a közmondásokat, amelyek során az ember fizikális megjelenésére
asszociálunk, ilyen például amikor azt mondjuk valakire, hogy egyenes ember,
derék ember, olyan merev vagy éppen milyen rugalmas. A test fizikai megjelenése
és a személyiségjegyek megnyilvánulásai között erős kapcsolat van. Ha sikeresen
fejlesztem az egyiket, akkor automatikusan a másik is fejlődni fog, míg az
egyik elhanyagolása a másik hanyatlását is elő fogja idézni. Az állításnak az
sem mond ellent, ha a konditerem „kigyúrt” nagymenőire illetve „cicababáira”
gondolunk, hiszen az edzések által, ők is személyiségük erősségeit képesek így
kidomborítani. Az emberi test nonverbális kommunikációs képességét valószínűleg
a katonáknál ismerték fel először, és éppen ezért nem véletlen, hogy milyen
nagy hangsúlyt fektetnek a katonaságnál egykor is és ma is a megfelelő fizikai
erőnlét kialakítására. Ennek szerepe nem csak abban rejlik, hogy adott időben a
katona képes legyen a fizikai helyt állásra, hanem emellett nagyon fontos
szempont az is, hogy a fizikai megjelenés már önmagában is erőt sugározzon.
A kötelező
katonaság eltörlésével, a fiatal férfiak többsége nem ismerkedik meg a
gimnasztika alapjaival, fizikai erőnléte nem kerül kihívás elé, melynek
következtében egyre gyakoribb a testsúlynövekedés és a mozgásszegény életmód,
melyet egyre többen igyekeznek piperkőc külsővel palástolni. A megvásárolható
termékekkel kompenzáló férfiak egyre több női vonást mutatnak, mely nem csak a
személyiségükre, de az egész társadalmi berendezettségre is kihat. Ezzel
párhuzamosan viszont, mint már a fentiekben megállapítottuk a nők lényegesen
nagyobb számban tartják karban testüket, mint korábban bármikor, melynek nem
csak a társadalmi elvárások a női szépség irányába az oka, hanem egyben az a
felismerés is, hogy a mozgás segítségével az életük számos területen válnak
versenyképessé.
Jól megfigyelhető,
hogy jelenleg azok a felnőtt férfiak sportolnak rendszeresen, akik magas
pozícióban végeznek munkát. Természetesen itt is elsősorban azok a fiatalabb
férfiak, akik egyfelől még család nélkül élnek és így több szabadidejük jut az
aktív kikapcsolódásra, illetve azok, akik ilyen úton is igyekeznek
kapcsolatokat kiépíteni és fenntartani. Ahogy haladunk egyre lejjebb a
ranglétrán és csökkenek a keresetek, úgy fogy a rendszeresen mozgó férfiak
száma. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a magas jövedelemmel rendelkezők
számára sokkal fontosabb, hogy képesek legyenek mindennapi munkájukat a lehető
legjobb egészségben és aktivitással elvégezni, míg a szerényebb jövedelemmel
rendelkezők nem csak nem érzik munkájuk fontosságának súlyát, de általában a
gyermekkorukban sem ismerték meg a rendszeres testmozgással járó pozitív
hatásokat. A nőknél sokkal kevésbé válnak el a munkahelyi pozíciójuk és
keresetük alapján a sportolók és a nem sportolók. Ennek egyik oka, hogy
napjainkban a nőkkel szemben támasztott esztétikai megjelenés mértéke igen
magas, amit rendszeres testedzés nélkül igen nehéz elérni. A másik fontos ok,
ami miatt a nők szívesen járnak el rendszeresen csoportos edzésekre, hogy ki tudjanak
kapcsolni feladataikból, miközben nem csak kellemes beszélgetést folytathatnak
az öltőzőben, de ilyenkor nyílik lehetőség számukra arra is, hogy a családtól
távol önmagukra fordítsák figyelmüket. A magunkra figyelés mindig magában
hordozza a személyiség fejlődését is.
A 21. század csupa
ígéret és csupa fenyegetés. Olyan világban illetve korszakban élünk, ahol és
amikor semmi másban nem lehetünk biztosak, csak abban, hogy hatalmas változások
vannak készülőben. Ennek ellenére mégis korunkat sokkal jobban jellemzi a külső
környezetre való figyelés helyett a magunkra figyelés, milyennek látjuk magunkat
és mit gondolunk arról, hogy mások milyennek látnak minket. Az ember képes csak
egyedül a földön arra, hogy mindennapi létének közvetlen tapasztalatait a
születéstől a halálig tartó egyéni utazás eseménysorában, a tudatos énre
vetített élettörténetbe helyezze be, mely emberi mivoltunk nélkülözhetetlen
része. Az ember személyisége a pillanatnyi körülményektől függően változhat,
hiszen legtöbben vágyunk arra, hogy embertársaink csodáljanak, tiszteljenek
minket, de mindenekfelett arra, hogy elfogadjanak bennünket. Minden emberi
lénynek van énképe, éntudata, melynek identitásérzésünk létrejöttében a testünk
is közreműködik. A testtudat megnyilvánulásának a legfontosabb oldala az azt
kísérő öntudat.[6]
Az elmúlt közel
két évtizedben a piacgazdaság kialakulásával a társadalmi és jövedelmi
egyenlőtlenségek növekedtek. Nőtt a nyugdíjasok száma, és megjelent a
munkanélküliség. A társadalmi polarizálódás a szabadidő mennyiségében és
felhasználásában is egyre jobban megjelenik. A KSH prognózisa szerint[7] „a
szabadidő-eltöltésben meglévő munkapiaci/ foglalkozási egyenlőtlenségek a
közeljövőben sem fognak mérséklődni. Amíg a magas kvalifikációt igénylő,
kreatív szellemi foglalkozásúak szabadideje feltehetően növekedni, és
összetételében gazdagodni fog, addig a kvalifikálatlan szolgáltatási és ipari
munkát végzők, a munkapiac peremén mozgók szabadon felhasználható idejének
aránya nem fog lényegesen változni, és egysíkú (televízió-orientált) marad.” A
széles értelemben vett életvitel, szabadidő-eltöltés viszonylatában is nyílik
az „olló”. Az olvasási szokás visszaesése mellett, a televíziózás térhódítása a
társas együttlétek rovására történt. Visszaesett a családdal, barátokkal,
ismerősökkel folytatott tevékenység csakúgy, mint az „eljárós” kulturális
aktivitás (színházba, moziba, rendezvényekre látogatás). Európában nálunk az
egyik legalacsonyabb a társas tevékenységekre fordított idő. Valamelyest
emelkedett a testmozgás, a kirándulás, sportolás súlya a
szabadidő-szerkezetben, - elsősorban az értelmiségiek körében - ami az egészséges
életmóddal kapcsolatos ismeretek bővülésével és versenyképességhez szükséges jó
fizikai kondíció megtartásával magyarázható. Bár kétségtelen, hogy a szabadidő
és a szabadidő-eltöltési lehetőségek folyamatosan bővülnek a 90-es évek óta, de
önmagában a lehetőségek nagyságrendi növekedése nem hozta a szervezett, tudatos
szabadidő-eltöltésben résztvevők számának nagyarányú emelkedését. Napjainkban
növekszik a szabadidő nagysága, és presztízse és ezzel növekszik a hatóereje
is. Már nemcsak a munka kiegészítő vagy kompenzáló eleme, hanem életvitelünk
egyik meghatározó tényezője is. Összetett kapcsolatok alakulnak ki munka és
szabadidő között. A szabadidő eltöltése hat az emberre, alakítja személyiségét.
A szabadidő mennyiségi és minőségi vonatkoztatásban is egyaránt különféle
tényezőktől függ. Függ a munkaidőtől, a rendelkezésre álló szabadidőtől, és az
elvégzett munka jellege is befolyásolja az igényeket. A lakóhely, a nem, az
életkor, az iskolai végzettség, és a jövedelem szintén hat a szabadidős
tevékenységekre. Joffry Dumazdier
szerint a szabadidő funkciói: a lazítás, a szórakozás, és a fejlődés. Az
iparosítás, az urbanizáció és a környezeti ártalmak az ember fizikumára káros
hatást gyakorolnak, melyet tovább erősít még a mozgás szegény életmód és az
ételek és italok túlzott fogyasztása. A tömeges elhízás, a stressz, a káros
szenvedélyek civilizációs betegségek sorához vezetnek. Az egészséges életmód
szükségességét először a két világháború közti időszakban ismerték fel. Ekkor
jelent meg a tömegsport. Később a tömegsport évtizedekig jellemezte a
szocialista országok politikáját, mára már viszont gyakorlatilag eltűnt. A XX.-
XXI. század életmódbeli változásainak káros hatásait ellensúlyozó, az egészség
megtartására irányuló tudatos életmód kialakításában az élethosszig
gyakorolható testmozgáshoz kötődő sportok születnek meg, vagy lesznek újra
felfedezve. A kialakult életmód meghatározza az egyes emberek egészségi
(biológiai, pszichológiai, erkölcsi) állapotát. Egy kialakult életmód
(szokásrendszer) csak tudatosan változtatható meg. Egyre többen ismerik fel az
egészség fontosságát és a testi-lelki harmónia jelentőségét az életben, mely az
egészségtudatos életmód a táplálkozás mellett, a fizikai rekreáció területére
is kiterjed.
A csoportos edzés
számos hasonlatosságot mutat a munka területén való együtt dolgozáshoz. Legjobb
példáját a labdajátékok mutatják, ahol bár két csapat küzd egymás ellen, ugyan akkor
az azonos csapathoz tartozó játékosoknak az eredményesség érdekében egymást
segítenie kell, ki kell választani az irányítot, a feladatokat meg kell
osztani, illetve a labda célba juttatásához a legjobb pozícióban lévő játékost
kell játékba hozniuk. Azok a munkatársak, akik képesek úgy együtt dolgozni,
mint egy bajnokcsapat nem csak élvezetet fognak találni munkájukba, hanem
rendkívüli eredményeket is képesek lesznek elérni. A munkából tartósan kiesett
emberek a legritkább esetben csapatjátékosak, melynek több oka is van. A
tartósan munkanélküliek az esetek többségében a kudarcélményből fakadóan befelé
fordulnak, nehezen nyílnak meg és nem szívesen barátkoznak. A lelki sérelmek és
frusztrációk mely a társadalomban való elhelyezkedésükből fakad, gátat emel
számukra a megfelelő érvényesüléshez. Számos program és tanfolyam igyekszik
ezeknek az embereknek segítséget nyújtani és visszajuttatni őket a munka
világába, de ez a tevékenység valószínűleg sokkal eredményesebb volna, ha
rendszeres testmozgást is beépítenék a programokba.
A kompetenciák
jéghegy modelljében jól elválik egymástól a könnyen és nehezen fejleszthető
terület. A jéghegy csúcsán elhelyezkedő könnyen fejleszthető kompetenciák, mint
a készség és ismeret jól láthatóak és mérhetőek, ellentétben a jéghegy alapjait
képező nehezen fejleszthető láthatatlan énképpel, adottsággal és motivációs
kompetenciákkal. Ezekre a láthatatlan kompetenciák fejlesztésére nyújt
megoldást a felnőttek képzésében, illetve munkaerőpiaci versenyképességének megőrzésében
a mozgás.
A mozgás jótékony
hatása az egészségre ma már mindenki számára ismert, de talán még kevesen
ismerték fel azt a tényt miszerint az egészséges énkép kialakulásában is milyen
fontos szerepe van a mozgásnak.
A rendszeres
testmozgás egyszerre javítja az énképét, a testi és szellemi egészséget, a
teherbírást mely képes elősegíteni a motiváció kialakulását. A fizikai terhelés
minden formája, minden életkorban pozitívan befolyásolja a tanulást. A
testmozgás hatására megélénkül az agy vérkeringése, új idegsejtek képződnek,
melyek hatására fokozódik a vérátáramlás az agyon, melynek előnyös hatásait a memóriával
összefüggő agyterületen fejti ki. Gondolkodásunkban akkor vagyunk a csúcson,
amikor az agyműködésünket a testmozgás eredményeként sok oxigén segíti, így az
egészséges ember munkabírása, terhelhetősége megnő, ami által tovább javul
munkaerőpiaci versenyképesség is. De
nemcsak a belső fizikális adottságok változnak meg, hanem előnyős irányba
változik meg a testkép is. A fizikai tevékenység során kialakul a rugalmas szép
tónusú izomzat, a helyes testtartás és testtudat. A külső pozitív változása
visszahat az ember belső személyiségjegyeire, miközben a környezetből is
előnyős reakciókat vált ki. A helyes testtartás és a testtudat kialakítása nagyban
befolyásolja az ember non-verbális kommunikációját is, mely a teljes
közlésrendszer nem csekély 55%-át teszi ki.
Az animátor
segítségével testfejlesztésbe bevont egyének illetve csoportok képesek
elsajátítani egy aktívabb és kreatívabb életmódot, melyet a kommunikáció és az
alkalmazkodóképesség javulása mellett a részvétel fontosságának kialakulása is
jellemez. A mozgás képes az alkotókészség serkentésére, mely társadalmi síkon a
kezdeményezésekben és a felelősségérzetben nyilvánul meg, ami egyben létrehozza
a tanulást és megújulást. A magas kvalifikációt igénylő, kreatív szellemi
foglalkozásúak szabadidejének felhasználása összetételében gazdag, melyben mind
a fizikai aktivitást illetve a szellemi kulturálódást elősegítő programok
egyaránt megtalálhatók. A kvalifikálatlan szolgáltatási és ipari munkát végzők,
a munkapiac peremén mozgók szabadidős tevékenysége ezzel ellentétben egysíkúan
televízió orientált. Míg az értelmiségiek körében növekedett a kirándulás,
sportolás súlya a szabadidő-szerkezetben, felismerve a jó fizikai kondíció előnyős
tulajdonságát, addig a társadalom más területein a mozgásos tevékenységben részvevők
száma csökkent. Fontos hogy a csökkenést, a növekedés váltsa fel, mert az
életminőség jelentős mértékben függ, a fizikai aktivitástól melynek pozitív
hatásai egy életen keresztül elkísérik az embert, az egészség, a munkavállalás
és személyiség fejlődésének területén egyaránt.
Szabadidő
Az elmúlt közel két évtizedben a
piacgazdaság kialakulásával a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek
növekedtek. Nőtt a nyugdíjasok száma, és megjelent a munkanélküliség. A
társadalmi polarizálódás a szabadidő mennyiségében és felhasználásában is egyre
jobban megjelenik. A KSH prognózisa szerint[8] „a
szabadidő-eltöltésben meglévő munkapiaci/ foglalkozási egyenlőtlenségek a
közeljövőben sem fognak mérséklődni. Amíg a magas kvalifikációt igénylő,
kreatív szellemi foglalkozásúak szabadideje feltehetően növekedni, és
összetételében gazdagodni fog, addig a kvalifikálatlan szolgáltatási és ipari
munkát végzők, a munkapiac peremén mozgók szabadon felhasználható idejének
aránya nem fog lényegesen változni, és egysíkú (televízió-orientált) marad.” A
széles értelemben vett életvitel, szabadidő-eltöltés viszonylatában is nyílik
az „olló”. Az olvasási szokás visszaesése mellett, a televíziózás térhódítása a
társas együttlétek rovására történt. Visszaesett a családdal, barátokkal,
ismerősökkel folytatott tevékenység csakúgy, mint az „eljárós” kulturális
aktivitás (színházba, moziba, rendezvényekre látogatás). Európában nálunk az
egyik legalacsonyabb a társas tevékenységekre fordított idő. Valamelyest
emelkedett a testmozgás, a kirándulás, sportolás súlya a
szabadidő-szerkezetben, - elsősorban az értelmiségiek körében - ami az
egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretek bővülésével és versenyképességhez
szükséges jó fizikai kondíció megtartásával magyarázható. Bár kétségtelen, hogy
a szabadidő és a szabadidő-eltöltési lehetőségek folyamatosan bővülnek a 90-es
évek óta, de önmagában a lehetőségek nagyságrendi növekedése nem hozta a
szervezett, tudatos szabadidő-eltöltésben résztvevők számának nagyarányú
emelkedését. Napjainkban növekszik a szabadidő nagysága, és presztízse és ezzel
növekszik a hatóereje is. Már nemcsak a munka kiegészítő vagy kompenzáló eleme,
hanem életvitelünk egyik meghatározó tényezője is. Összetett kapcsolatok
alakulnak ki munka és szabadidő között. A szabadidő eltöltése hat az emberre,
alakítja személyiségét. A szabadidő mennyiségi és minőségi vonatkoztatásban is
egyaránt különféle tényezőktől függ. Függ a munkaidőtől, a rendelkezésre álló
szabadidőtől, és az elvégzett munka jellege is befolyásolja az igényeket. A
lakóhely, a nem, az életkor, az iskolai végzettség, és a jövedelem szintén hat
a szabadidős tevékenységekre. Joffry
Dumazdier szerint a szabadidő funkciói: a lazítás, a szórakozás, és a fejlődés.
Az iparosítás, az urbanizáció és a környezeti ártalmak az ember fizikumára
káros hatást gyakorolnak, melyet tovább erősít még a mozgás szegény életmód és
az ételek és italok túlzott fogyasztása. A tömeges elhízás, a stressz, a káros
szenvedélyek civilizációs betegségek sorához vezetnek. Az egészséges életmód
szükségességét először a két világháború közti időszakban ismerték fel. Ekkor
jelent meg a tömegsport. Később a tömegsport évtizedekig jellemezte a
szocialista országok politikáját, mára már viszont gyakorlatilag eltűnt. A XX.-
XXI. század életmódbeli változásainak káros hatásait ellensúlyozó, az egészség
megtartására irányuló tudatos életmód kialakításában az élethosszig
gyakorolható testmozgáshoz kötődő sportok születnek meg, vagy lesznek újra
felfedezve. A kialakult életmód meghatározza az egyes emberek egészségi
(biológiai, pszichológiai, erkölcsi) állapotát. Egy kialakult életmód
(szokásrendszer) csak tudatosan változtatható meg. Egyre többen ismerik fel az
egészség fontosságát és a testi-lelki harmónia jelentőségét az életben, mely az
egészségtudatos életmód a táplálkozás mellett, a fizikai rekreáció területére
is kiterjed.
A tánc
egyszerre szórakoztató, biztosít kellemes közérzetet, pihenteti a szellemet,
nyugtatja a lelket illetve a pszichoanalitikus lélekgyógyászat hívei szerint a tánc kitűnően oldja a
feszültséget. A tánc nagyszerű alkalom a különféle érzelmek kinyilvánítására, s
többek közt ebben is rejlik kiváló stressz oldó hatása. Mozgósítja a lappangó
energiákat, miközben „kisimítja a lelket", anélkül, hogy a táncolónak a
mozgás közben koncentrálnia kéne arra, hogy ellazuljon. Mindenki megtalálhatja
a táncban azt, amire szüksége van. Számos kultúrában a tánc mind a mai napig központi
helyet tölt be – gondoljunk csak a Rio-i karneválra. Lehetővé teszi, hogy a
táncoló ösztönös, mélyen megbújó erőknek engedjen, hogy olyan érzelmeket
fejezzen ki a jelenben, amelyeket már rég tudattalanjába űzött. A táncnak a
fiataloknál is komoly gyakorlati előnye van. Felszabadítóan hat rájuk, segít
levezetni a feszültséget, hasznos módon vezeti le az a mérhetetlenül sok
energiát, amely kizárólag a tinédzserek sajátja. A tánc testre, lélekre,
szellemre egyaránt jótékony hatású – egyes kutatások szerint például azok a
fiatalok, akik afrikai vagy brazil táncot tanulnak, javítanak tanulmányi
eredményeiken.[9]
A kormány
támogatja és segíti az ambíciók megvalósulását a tánckultúra területén, mivel
az szerves részét képezik a nemzeti érzések művészetben való kifejeződésének.
Az Angol kormány a táncot, mint egy ünnep fogalmazza meg, melynek befogadásakor
egy kommunikáció valósul meg. Ez mozgatja át a képzeletünket és a testünket,
miközben hozzájárul az egészséges életmódhoz, az individuumhoz. A népesség 20%-a táncol. A fiatalok között a
második legnépszerűbb fizikai aktivitás a labdarúgás után. Használják a
hirdetésekben, televízióban, filmekben és divatban, fontossággal bíró
energiáját és aspirációját. A táncszakemberek feladat, hogy a hagyományos
színterek mellett új lehetőségeket keressenek, amelyek serkentően hatnak a
közönségre, és amivel építik környezetüket. A kormány további célja, hogy
mindenki képes legyen a tánc pozitív hatásaiba részesülni, ami fizikai,
érzelmi, mentális és szociális hasznot is hajt egyszerre. A kormány nem csak
egy jó táncintézmény rendszert kíván fenntartani, hanem nemzetközi hírnévre is
igyekszik szert tenni általa. Ennek érdekében minden lehetőséget megpróbál
kihasználni illetve minden lehetőséget megkíván teremteni a táncszektor számára.
A professzionális táncosokat segítik karrierjük kiteljesedésébe, ezért a
legtehetségesebb fiataloknak a legmagasabb támogatást nyújtja az állam, melyet
egyben tudatosít is velük. 2006-ban a Művészeti Minisztérium és a BBC együtt
ünnepelte a táncot az egész országban. A programsorozat egyik célja volt, hogy
a legkülönbözőbb helyszínekre is elvigyék a táncélményt illetve általa
elősegítsék a közösségi kapcsolatteremtést. A tánc összekapcsolja az embereket
és a generációkat. Ez támogatja az empátiát és az érzetet a közösség felé. Az
egyénnek és a közösségeknek a megbízhatóságát építi a tánc, önbecsülést szerez
és elősegíti kreativitásának kibontakozását.
A táncban a fizikális teljesítmény a kreativitással karöltve bontakozik
ki.
A leghétköznapibb
életben felmerülő probléma megoldása is könnyen sikerélményt teremt, de egy új
felismerésen vagy gondolaton keresztül is átélhetjük egyediségünk csodálatos
érzését. Ilyenkor különlegesnek érezzük magunkat. A kreativitás kétségkívül az
egyéniség legjobb kifejezése, mely tevékenység mélyen kielégíti magát az
egyént, aki végzi, és mellesleg hoz valamilyen hasznot a tágabb közösség, a
társadalom számára is. Tágabb értelemben a kreativitás képes megjelenni az
alkotótevékenység és az önkifejezés formájában is, mely nem biztos, hogy a
társadalmi előnyökkel kecsegtet, ugyanakkor örömforrást jelent a tevékenységben
résztvevőnek.
Ha a kompetenciákat a munkaerőpiac által
igényelt olyan személyes tulajdonságokként fogjuk fel, melyek elsődlegesen az
oktatási rendszerben eltöltött idő során alakulnak ki az egyénekben, akkor a
kompetenciáknak ebben a meglehetősen gyakori értelmezésében két oldal különül
el: az egyiken az egyén áll, a maga munkavégző képességével (tudástőkéjével), a
másikon a munkaadó, a maga elvárásaival. A két fél sikeres (azaz gazdasági
hasznot hozó) találkozásának alapfeltétele az egyén megfelelő kompetencia
szintje - azaz, hogy az egyén azt tudja, amit a munka során elvárnak tőle.
Kompetencia meghatározások
Személyiségvonások
motiváltság és pozitív hozzáállás a feladatokhoz
tanulási képesség, fejleszthetőség
problémamegoldó képesség (probléma felvetése,
meghatározása, megoldási alternatívák áttekintése és a legjobb megoldás
kiválasztása)
hatékony kommunikáció a kollégákkal és az ügyfelekkel
elemzési készség
Kulcskompetenciák
_ kommunikáció _ számszerűsítési készség _
csoportmunka _ problémamegoldó készség _ tanulás és teljesítmény fejlesztése
Munkakompetenciák
_ rugalmasság _ kreativitás _ kezdeti önálló
döntéshozatal _ idegen nyelv ismerete _ magabiztosság _ kritikus szemlélet _
lehetőségek feltárása _ felelősségtudat _ cselekvőképesség
A kompetencia-modellek magyarországi
használatának lehetőségei
A nem
formális képzésben szerzett kompetenciák értékelését és elismerését szolgáló
eljárások hazai alkalmazását három tényező is indokolttá teszi. Mindenekelőtt
az alacsony iskolázottságú felnőttek felzárkóztató képzésének növekvő igénye.
Hasonlóan fontosnak ítélhető a munkaidő kímélő képzési programok iránti igény.
A harmadik tényező, hogy az iskolázást követő képzésbe jelentkezők egyre inkább
sokszínű előképzettsége indokolttá teszi, hogy a képzés szervezése
alkalmazkodjon ehhez a helyzethez.
Andragógia
Funkciói:
1.
Munkaképesség
megtartása
2.
Második
esély biztosítása
Politikai nevelő hatás
Kulturális asszimilációs szerep
3.
Személyiség
fejlesztés, tanulási képesség fejlesztés, szabadidő eltöltés, kompenzáció,
kríziskezelés
Emberi
erőforrás:
az ember képességgel, tudással, fizikai erővel
Emberi
erőforrás fejlesztése
·
egész
éven át tartó tanulás, képzés
·
egészség
megtartása, egészséges életmód
·
sport
·
szociális
biztonság, ellátás stb..
LLL=emberi
erőforrás megtartásának, finanszírozásának a folyamata.
Demográfiai
változások (munkaerő piac ki van téve)
·
egyre
tovább élünk
·
egyre
kevesebben születnek
·
aktivitási
ráta csökken vagy stagnál
Andragógiában
fontos a K+F, nálunk a hátrányos helyzetűek élveznek prioritást a K+F szemben.
Szociokulturális
animáció általános jellemzői:
·
nevelő
jellegű tevékenység munkaidőn kívül
·
önkéntes
részvétel
·
nyitott
bárki számára
·
csoportban
valósul meg
·
animátor
segítségével zajlik, aki formailag tagja a csoportnak
Cél:
az önkifejezés által az élet minőség állandó emelése minden ember számára.
Szükséges egyéni célok kitűzése is, egymás elfogadása és tiszteletbe tartása,
saját vonatkoztatási keret kiterjesztése (pl: negatív tanulási tapasztalat, van
mód a folyamat átértékelésére)
Animáció
munkaterületei
·
szociális
munkás
·
egyénekkel
foglalkozó specialista (lakótelep, munkanélküliek körében)
·
különböző
életkorú csoportokkal foglalkozó animátor (szabadidő központokban, művelődési
intézményekben)
·
családokkal
foglalkozó animátor
Legfontosabb
animátor szerepek:
·
technikai
·
sporttal
foglalkozó
·
kulturális
·
társadalmi
nevelő
·
intézményi
A
felnőttek kulturális csoportjainak animálása. Cél erőgyűjtés, stressz oldás,
kompenzáció, személyes kiteljesedés, családi együttlét
[2] Susan Greenfield: Identitás a XXI. században. HVG
Press Kft. Budapest, 2009.
[3] Feketéné Szakos
Éva: A felnőttek tanulása és oktatása – új felfogásban. Akadémiai Kiadó,
Budapest. 2002. 14.p.
[4]Feketéné Szakos
Éva: A felnőttek tanulása és oktatása – új felfogásban. Akadémiai Kiadó,
Budapest. 2002.
[5] Birkenbihl, Vera
F.: Test beszéd. 2007. Trivium. pp. 203-207
[6] Susan Greenfield: Identitás a XXI. században. HVG
Press Kft. Budapest, 2009.
[7] Bukodi Erzsébet PhD (KSH) : Időfelhasználás és
szabadidő 2005 - idézet
[8] Bukodi Erzsébet PhD (KSH) : Időfelhasználás és
szabadidő 2005 - idézet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése