Ovis tánc

A mai bejegyzésemmel egy kicsit könnyedebb hangvételre szeretnék váltani. A mai témát a tanévkezdés ihlette. Szerencsére napjainkban egyre több szülő ismeri fel, hogy milyen fontos a gyermekek készségeinek célirányos fejlesztése. Ez az óvodás korúaknál leginkább a mozgáskészség fejlesztésében mutatkozik meg. Bár legtöbbször nem is annyira a tudatos mozgásfejlesztés a fő cél, hanem sokkal inkább csak az, hogy a gyermek hatalmas mozgásigényéből fakadó energiáját le tudja vezetni. Ennek ellenére szerencsére vannak olyan szülők is, akik határozottabb elképzelésekkel és célokkal keresik csemetéjük számára az ideális mozgásformát. Én nekik szeretnék egy kis segítséget nyújtani.

Az óvódás korú gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztésére a kínálat hatalmas. Lehet találkozni hastánccal, modern tánccal, klasszikus balettal, jazz balettal, hiphop tánccal, versenytánccal és még sorolhatnám a különböző megnevezéseket… Lényegre törően a lehetőségek tárháza óriási, de vajon melyik lehet a gyermek számára legideálisabb? Bár úgy festhet, hogy ezt a kérdést nehéz megválaszolni, szerencsére mégsem akkora ördöngösség dűlőre jutni.

Egy jó tánctanár tisztában van vele, hogy egy óvodás korú gyermek koordinációs készsége még fejletlen, így ilyenkor a legfontosabb feladat leginkább az, hogy a gyermek megismerhesse és felfedezhesse saját kis testének mozdulatait, lehetőségeit és határait. Ez a felfedező út akkor a legérdekesebb, ha minél többféle irányból közelíthető meg. Ehhez viszont szükség van a különböző mozgásstílusok variálására. Ha csak egyfajta stílusú táncot tanítunk, akkor bár bizonyos mozgáselemek nagyon látványosan képesek fejlődni, mások viszont felfedezetlenül maradnak. Olyan ez, mintha valaki csak mindig ceruzával rajzolna, és soha sem tapasztalná meg, hogy milyen lehetőségek vannak, mondjuk a pasztellkrétában vagy az olajfestékben és bár rajzkészsége fejlődne, de igazán soha sem teljesedne ki.

Akkor lehet jó táncosokat, mozogni szerető embereket nevelni, ha segítünk feltárni nekik a mozdulatainkban rejlő szépséget és technikai lehetőséget, ha kezdeti próbálkozásaikat nem szorítjuk merev stíluselemek közé. Hagyni kell a kibontakozást és majd az így kialakult erősségek és érdeklődési kör szellemében tovább lépni, stílust választani. Ennek szellemében kis korban nagyon fontos az esztétikus és kontrollált mozdulatok mellett, a könnyedebb és játékosabb mozdulatok oktatása, épp úgy, mint a torna-és hajlékonyságot fokozó mozdulatoké. De nemcsak a mozgáskoordináció fejlesztése miatt szerencsés a mozdulatok milyenségét és dinamikáját variálni, hanem a gyermekek figyelmének fenntartása miatt is. Az óvodás korú gyermekek nehezen figyelnek huzamosabban egy dologra, viszont ha folyamatosan új stílusokkal és kihívásokkal találkoznak, akkor sokkal könnyebben tudnak egy 45 perces órát végig dolgozni.

Kedves szülő, gyakorlatilag mindegy, hogy óvodás gyermeke számára milyen megnevezésű táncórát választ, ha jó szakemberre talál. Hívják bárhogy is az adott táncórát, a mozgáskoordinációt minden táncstílusnál ugyan olyan fontos megalapozni és az ehhez vezető út adott, nem igazán variálható. Ha azt látja, hogy az órán sokféle mozgáselem, különböző dinamikájú feladatok és játékos mozgás mind egyszerre van jelen, akkor joggal feltételezheti azt, hogy gyermeke olyan tudást sajátít el, mely a későbbiekben jó alapot szolgál majd bármilyen táncstílushoz vagy sporthoz.  

Kívánom, hogy a neked legszimpatikusabb tanárt találd meg és élj meg szép pillanatokat! 

 Vidó Judit