Konstruktivizmus

A mai bejegyzésemben szeretném bemutatni kedvenc oktatási módszerem, a konstruktivizmus elméletét. :-)

Az információ felvételét, a tapasztalatot kognitív sémáink irányítják, azaz csak azt tudjuk igazán megtapasztalni, amiről megfelelő sémákkal rendelkezünk. Másfelől viszont az új információ mintegy beépül a sémába: gazdagítja, árnyalja azt, vagy éppen felbomlasztja, és új sémát hoz létre. Így kognitív sémáink a tapasztalatban gyökereznek.

A konstruktivizmus szerint a tanulás során nem az történik, hogy elménket, mint üres papírlapot teleírja a tapasztalat, sokkal inkább meglévő sémáink határozzák meg, hogy egyáltalán milyen információkat veszünk fel, és azokból milyen belső modelleket építünk fel. Ezek a belső modellek tehát nem passzív lenyomatai a külvilágnak, hanem személyes konstrukciók. Ha segítik a környezethez való alkalmazkodást, tehát adaptívak, akkor megerősödnek, ellenkező esetben új konstrukcióknak kell átadni a helyüket.

Pedagógiai szemszögből – Például, amikor én elmagyarázom hallgatóimnak a coaching gondolkodási stratégiáját, nagyon valószínű, hogy a teremben mindenki más-más módon fogja személyes tudásként újrakonstruálni a hallottakat. Eleve különbözni fognak abban, hogy mely információkra fognak odafigyelni, és melyeket eresztik el a fülük mellett. Lesz, aki semmit nem képes felfogni a hallottakból, mert nem tudja hová lehorgonyozni az új ismereteket, és különbözni fognak abban is, hogy a felvett információt milyen módon építik be meglévő sémáik rendszerébe. Döntő fontosságúvá válik tehát a megelőző tudás, az, hogy milyen sémákkal rendelkeznek a tanulók az adott tananyaggal kapcsolatban. Ebből azután az is következik, hogy a tananyag megértése nem – vagy nemcsak – valamiféle általános értelmi képességeken múlik, hanem az adott területhez kapcsolódó konkrét tudás mennyiségén és szervezettségén. Értelmi képességeink tehát jórészt tudásterület-specifikusak.

A konstruktivizmus elvei:

• A diagnózis elve. Az adott területről való tudás és az iránta tanúsított érdeklődés felmérése.

• A tanítás: hídépítés. A tanítás során közvetítéseket (hidakat) dolgozunk ki a kialakítandó tudás és a tanulók meglévő kognitív sémái között. (A meglévő tudásra kell építeni) Először a sémák aktiválása, a megelőző tudás felszínre hozása, utána következhet a magyarázat vagy az információbevitel, majd természetesen az új tudás alkalmazása, gyakorlása, illetve a sémák átalakulásának monitorozása.

• A differenciálás elve. A tanulók megelőző tudása a legritkább esetben egyforma. Ha a tanítás hídépítés, akkor nem egy híd, hanem hídrendszerek kiépítéséről van szó, hiszen a különböző tanulók elméje felé különböző hidak vezetnek.

• A módszertani sokrétűség elve. A különböző tanulók különféle pedagógiai “hullámhosszokra” érzékenyek. Akkor adunk mindenkinek esélyt, ha nem ragadunk le egyetlen tipikus módszernél, hanem váltogatjuk a módszereket.

• Az aktivitás elve. A sémák mozgósítása és a személyes konstrukciók létrehozása csak akkor képzelhető el, ha a tanuló tevékeny, azaz az új tudást alkalmazza is valamely problémaszituációban. Ezért különösen fontosak az ún. tevékenység-központú tanítási stratégiák, illetve módszerek.

• A relevancia elve. A tanulók sémái mindennapi életük során alakultak ki. Nagymértékben előmozdíthatja az elsajátítást, ha explicitté tesszük a mindennapi élet és az iskolai tudás közötti kapcsolatokat, és így esélyt adunk arra, hogy a tanuló szembesítse meglévő kognitív sémáit az új ismeretekkel.

• A kreativitás elve. A konstruktivista pedagógia elismeri a reproduktív feladatok létjogosultságát, hiszen a tudás gyakran arra szolgál, hogy rutinműveleteket végezzünk el a segítségével. Mégis többre becsüli az olyan feladatokat, amelyek nagy önállóságot, eredetiséget, a képzelőerő mozgósítását, merész hipotézisek felállítását kívánják meg. Az ilyen fel¬adatok révén jobban szervesül és személyesebbé válik a konstrukció.

• A szociális tanulás elve. A személyes konstrukciók kialakulásában mással nem pótolható szerepe van annak a facilitáló (segítő) közegnek, amit a tanulói munkacsoport (team) jelent. Különösen fontos lehet, hogy a kérdést különböző szinteken értő tanulók sémái közelebb állnak egymáshoz, mint a tanár és a tanulók sémái, így a kortárs képes észrevétlenül átlendíteni a tanulót a legközelebbi fejlődési zónába, hiszen adott esetben egy-egy odavetett megjegyzés is elég lehet ahhoz, hogy a tanuló ráérezzen arra, miről is van szó.

Objektivizmus és konstruktivizmus

Objektív tudás	Konstruktív tudás
1. Egy adott időben létezik egy általánosan érvényes (objektív) tudás, amellyel a világ és a világban végbemenő történések messzemenően magyarázhatók. Ez a tudás gondosan, tudományos standardok szerint értékelt és rendszerezett.	1. A tudás objektivitása megkérdőjelezhető. A tudományos tudás is konstruált (társadalmi konstrukció), amely befejezetlen, viszonylagos és korrigálható.
2. Ez a relatív tudás úgy strukturálandó, hogy a tanulóknak továbbadható legyen.	2. A tudást nem lehet „átadni”, csak az egyénileg felépített, és a saját struktúrába integrált tudás alkalmas a cselekvés megalapozására.
3. A tanulók átveszik ezt a tudást az oktatótól illetve a tananyagból, és úgy értelmezik, mint az oktatók, mert ez a tudás a valóság leképződése.	3. Az oktatók és a tananyag nem feltétlenül az objektív tudás letéteményesei. A tanulás aktív konstruálás, nem leképezés.
4. A tanulási folyamatban  a tanulók a tudást számukra és velük együtt kialakított gondolkodási folyamatokon keresztül asszimilálják. Ezért a tanulási folyamat a valóságos világ átvételét és belsővé tételét foglalja magába.	4. Kívülről, mások számára nem tudjuk meghatározni a gondolkodást. Struktúra- determináltság; a lineáris tanítás – tanulás koncepcióval való szakítás; biográfiai szintézis; autópoézis; a „meg nem értés” normalitása.
5. A nevelés és az oktatás feladata az, hogy segítse a tanulókat abban, hogy a világra vonatkozó objektív tudás tartalmát gondolkodási struktúráikba átvegyék.	5. A nevelés és oktatás az egyéni konstruálás támogatása. Megtanító didaktika helyett: a lehetőségek didaktikája.

(DUBS, R. 1997 nyomán)

Csak akkor fog kreatív gondolkodás kialakulni, ha megtanulsz konstruktivista módon tudást gyarapítani!

Vidó Judit