Információs társadalom és oktatás. A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei.

A hét témája az információs társadalom és oktatás, melynek kapcsán azt vizsgáltuk, hogy a technika miképpen képes megváltoztatni a hagyományos tanulás/tanítás paradigmáit, és ezek a változások vajon milyen irányba és hogyan változtatják meg tanulási lehetőségeinket illetve szokásainkat. A hagyományos és az új progresszív tanulási környezet a tanulási/tanítás didaktikáját tekintve a két véglet, melynek jelentős különbségeit az alábbi táblázat foglalja össze.

Tradicionális tanulási környezet	Progresszív tanulási környezet
Tények, szabályok, kész megoldások	Készség, kompetencia, jártasság
Zárt, kész tudás átadása	Egész életen át tartó tanulás-képesség
Forrás: iskola, tanár, tananyag	Különböző források integrációja
Tanári instrukció dominanciája	Inspiráló tanulási környezet, önálló
Kötött tanterv	Projekt alapú tanulás
Tanulás= fáradságos munka	Tanulás= érdekes vállakozás
osztályterem	Könyvtár és tantermen kívül
osztálykeret	Könyvtár és tantermen kívül
Homogén korcsoport	Heterogén korcsoport
Iskolán belüli csoport	Iskolás közötti virtuális csoportok
alkalmazkodás	Kreativítás, kritika, innováció
Külső szabályok követése	Belső szabályok kialakítása
Megfelelés a tanárnak	Megfelelés a standardoknak
Zárt, monomediális környezet	Nyitott, hipermediális környezet

Természetesen számtalan oktatási stílus és módszer létezik, amelyek e két véglet között helyezkedik el, hiszen ez a két szögesen egymástól eltérő módszer valójában egy képzeletbeli egyenes két végpontja jelenleg. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanulóként megtapasztalhattam ennek a képzeletbeli egyenesnek mind a két végpontját, illetve a köztes tartományokból is gyűjthettem tapasztalatokat, így kialakult bennem egy kép, hogy ezek a merőben más oktatási módok mikor és miképpen segítik elő vagy hátráltatják tudásom gyarapítását. Bár a progresszív tanulási környezetben való tanulással csak ebben a félévben találkoztam először, így hosszú távú hatásairól még nem tudok beszélni, mégis nagy és ígéretes kalandnak tűnik számomra, hogy részt vehettem benne.

A konnekt csoport munkája, önszervező tanulási módja, az internetes alkalmazások használata, a tanári instrukciók hiánya az oktatási folyamatban, mind-mind új és érdekes távlatokat nyitottak meg bennem a tanulásról illetve tanításról való gondolatmenetemben, és biztos vagyok benne, hogy ez az újfajta szemlélet mely a folyamatban való részvétel segítségével alakult ki bennem, számos módon fogja támogatni jövőbeli tevékenységeimet. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy a mostani írásomban saját tapasztalataimat osztom meg, magáról a konnekt csoportban átélt tanulási élményeimről, mégpedig Kovács Ilma tavalyi esettanulmányának segítségével, melyet az előző évfolyam konnektivista oktatási módszerekre épülő kísérleti kurzusáról készített[1]. A 2011-ben végzett kísérlet bár nagyvonalakban sok egyezést mutat a mi kurzusunkkal, mégis találunk benne változásokat, melyek valószínűleg a leszűrt tapasztalatok, illetve a modell didaktikai fejlődése indokol.

Pár szó a különbségekről: még 2011-ben a konnektivista módszernek csak 6 hetet szántak a kurzusból, addig mi a konnektivista munkát a teljes kurzus alatt végezzük. Nekünk nem volt szakirodalom megadva az előző csoporttal szemben, illetve a LinkedIn profil létrehozása sem volt számunkra kötelező. Talán a mennyiségben is vannak változások, de sajnos erről nincs adatom. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a 2011-es kutatás során Kovács Ilma kérdéseit, melyet a konnektivista módszerrel tanuló hallgatóknak tett fel, nekem is érdemes megválaszolnom, mellyel talán saját magam számára is segít meghatározni, hogy mit is jelentett nekem a konnekt csoportban való részvétel. De még mielőtt meg adnám a válaszokat pár szóban ismertetném a konnektivista kurzus legfőbb jellemvonásait.   

A kurzus:

·         ahol nincs (jelen a) tanár,

• ahol nincsenek időben kötött előadások vagy szemináriumok,
• ahol nincs előre megadott tartalom,
• ahol nem kötöttek a kidolgozandó tárgyi és tételes területek,

·         ahol nem csak egyéni célok ösztönzik a hallgatót,

·         ahol van követelményrendszer,

• ahol a Hallgatók önállóan dolgoznak ugyan, de mégis csapatot alkotnak,
• ahol a „közös” tartalmat maguk a Hallgatók „közösen” hozzák létre a tanár által kiadott téma megjelölését követően,
• ahol folyamatosan és/de akkor tevékenykedik mindenki, amikor ráér és tud,
• ahol a résztvevők igazi szakmai tudása és irányultsága szabadon bontakozhat ki,
• ahol (az egyéni célok mellett) közös célok és képzési érdekek dominálnak.[2]

Kovács Ilma: Esettanulmány a tanulás új módjáról 2011-ben - konnektivista oktatási módszerekre épülő kísérleti kurzus interjú kérdései, melyet a kutatás során a kísérletben résztvevő hallgatók válaszoltak meg és amelyekre most én is megadom a saját válaszaim.  Mivel a felmérés során fontos nézőpont volt, hogy a kísérletben résztvevő hallgató nappali vagy levelezős volt-e, ezért én is fontosnak tartom magamról elárulni, hogy én levelezős első éves hallgató vagyok, aki a kurzust előbb vette fel, mint ahogy az a minta tantervben van. 

Kovács Ilma kérdései: 

Igényelt volna több oktatói irányítást?

·        Csak a technológia használatában

Mely területeken „érezte az egyedüllétet”?

·        Technikai/technológiai területen: igen

·        Tanulásmódszertani területen: nem

·        Tartalmi megoldások során: nem

Mely feladat elvégzése során érezte, hogy „milyen jó, hogy tud önállóan tanulni”:

·        Általában így éreztem

Tanult-e a kurzus  alatt?

·        Igen.

Mit tanult a kurzus alatt?

·        Technikai/technológia ismereteket (ugyanis sok hiánnyal indultam és később is küszködtem vele. Hiányosságaimat ismerősök segítségével küzdöttem le).

·        Felfedeztem a blog írás szépségét, és élveztem az online felületen a jelenlétemet.

·        Kellemes meglepetés volt számomra, hogy egyes csoporttársaim milyen komoly hozzáállással végezték ezt a tanulási módot, és milyen pozitív visszajelzéseket küldtek az új gondolatok megszületésére, illetve az egyéni nézőpontokra. 

·        Összességében nekem nagyon tetszett a csoportban uralkodó munkaszellem.

Hogyan tanult akurzus alatt?

• Megnézte a témakört; kiválasztottam azt, ami tetszett, amihez kedvem volt; tájékozódottam a neten; részeket másoltam ki hivatkozással; figyeltem a többiek írását, illetve saját gondolataimat is megosztottam.

• Wordben jegyzetelgetve írom meg a blogot általában egy nekifutásra és utána másolom át.
• Képeket nem használok.
• A második bejegyzést mindig a csoport többi tagjának az írása ösztönzi.

Mennyi időt töltött a különböző feladatokkal?

Blogbejegyzés megírása:

·        összesen kb. 2-3 óra

Komment elkészítése:

·        3-4 óra;

Twitter:

·        Kampányszerűen, nem folyamatosan használom

Webinárium:

·        Az anyag összeállítása egy nap volt, a technika leküzdése további 2 nap

Facebook használat:

·        naponta többször is használom

Tanulásnak tartja-e ezt a tanulási formát?

·        Igen.

Hogyan látják a kurzus alatt végzett munkájuk és a képzés többi részének a viszonyát?

A kurzus tartalmi kapcsolódása szintjén:

Helyén van-e:

·        Igen.

Korábban kellett volna:

·        Nem. (bár én egy évvel korábban vettem fel)

A technikai/technológiai szempontot figyelembe véve:

Jókor van-e:

·        Nem, (bár én még csak elsős vagyok, és korábban vettem fel).

Korábban kellene:

·        Igen, mert nem szerencsés ha a szakdolgozattal egy időre esik ez a sok munka.

Hol a helye egy ilyen tanulási módnak az andragógus képzésben?

Vegyes válaszok:

• 2. félében a legjobb, de ezt megelőzően kellene az 1. félében erre felkészítő kurzust indítani, azok számára, akik nem rendelkeznek a megfelelő informatikai kompetenciákkal.
• A felnőttképzésben az e-learning és a távoktatás egyre nagyobb teret hódít meg magának, ezért fontos ez az óra, illetve az önképzés szempontjából is nagyon hasznos. 

Hogy látja a Hallgató saját tanulása iránti felelősségének a kérdését ebben a tanulási módban?

• Csak tőlem függ, hogy miképpen használom ki a csoport tudásában rejlő lehetőségeket, illetve, hogy milyen mélységben veszem komolyan a feladat megoldását és fejlesztem tovább a tudásom.

Új típusú tanulásirányításban részesültek e tanulási mód keretében. Hogyan és hol érezték ennek megnyilvánulását a kurzus során?

·        Folyamatosan éreztem, hogy újszerű, amit itt mi csinálunk, és én alapvetően nyitott vagyok az új dolgok megismerésére.

Kapott-e hasznos tartalmat a Kollégák „anyagai” révén?

·        Igen.

Lehetett volna „mindazt”, ami tartalom, könyvtári vagy internetes anyagokból megszerezni és megtanulni ugyanannyi idő alatt?

• A törzsanyagot mindenképpen meg lehetet volna tanulni akár rövidebb idő alatt is, viszont megismerni mások gondolatait és diskurzust folytatni a témában valószínűleg nem, és akkor a válaszom ennek szellemében az, hogy nem lehetet volna ezt az anyagot más formában megtanulni, hiszen ezt mi együtt állítottuk elő olyanná, amilyen aztán lett.

Csak a tartalom irányítását kapta társaitól?

• Nem.
• Módszereket is tanultunk egymástól.
• Illetve technikai eszközök, és technológiákban való segítséget is.
• És nagyon sok kedves figyelmességet.

Mit tanultak még, miben irányították még a többiek?

• A téma kifejtésének mélységében.
• A leírások, kifejtések stílusában.

Milyen szerepet tulajdonítanak a twitternek?

• Én nem éreztem rá  twitterezés izére, nekem nem volt fontos

Mi a szerepe az önállóságnak, az önálló tanulásnak ebben a tanulási módban?

·        Önállóság nélkül nem lehet ebben a tanulási folyamatban részt venni.

Az ún. konnektivista önképzőkörben kifejtett munka során: mit lehet „tanulásnak” nevezni?

·        Az újfajta gondolkodásmódot és a szemléletet.

• Az információkat, amit kaptak.
• Azt az információt, amire rá lehetett érezni a „másik” munkája hatására.
• Alapvetően minden feladat tanulást jelentett.
• Másként kellett ehhez a munkához hozzáfogni, és ezt be lehetett gyakorolni.
• Rugalmasan kellett váltani, és esetleg változtatni menet közben.
• Meg lehetett tanulni felelősséget vállalni:
• a témaválasztásban,
• a mások munkájának kiegészítésében,
• a témák kikerekítésében,
• a közös gondolkodásban,
• Meg lehetett tanulni „hogyan történik a személyiség fejlődése.”

Alkalmazhatónak tartja ezt a tanulási módot más képzésekben is?

·        Igen.

• Szerintem Ma és doktori képzésben bármilyen szakon lehet alkalmazni
• kutatási feladatok kidolgozásában is nagyon jól működhet

Hajdanán volt ilyen: Oktatási feladatok tudatosításának az elve: pl.

1. Az oktató kijelöli a feladatot.
2. Az oktató tudatosítja a Hallgatóban, hogy mi a cél.
3. Az oktató tudatosítja a Hallgatóban, hogy mit kell elérni? = Mi a követelmény?
4. Az oktató jelzi előre az ellenőrzés és értékelés módját, helyeit stb.

Mivé lesznek ezek az elvek?

Hiányzik a (folyamatos) oktatói ellenőrzés?

• Nekem nem hiányzott az oktatói ellenőrzés, hiszen a csoporttól megkaptam a visszajelzéseket.

Milyen irányítást és milyen értékelést szeretnének a jövőben (hasonló kurzus esetén)?

•  Megfelelő számomra a mostani is.

Fejleszti-e ez a tanulási mód a hallgató önállóságát és önirányító képességét? Szerintem ugyanis ellentmondásosan kettős jelenségről van szó az elektronikus eszközökkel végzett tanulás során:

a. megkövetel egy bizonyos mértékű önállóságot és „valamilyen” önirányítási szint meglétét is,

b. és/de feladata is az önállóság és az önirányítás fejlesztése is, mivel képzési  folyamat részeként jelenik meg.

·        Igen egyet tudok ezzel érteni

Az „önálló tanulás” megfogalmazása Bárdos Jenőtől:

„Nem azt jelenti, hogy valaki egyedül tanul, hanem egy olyan magatartásforma kialakítását igényli, amelynek segítségével a tanuló a tanulás folyamatára, tartalmára reagál, az egész folyamatot figyelemmel követi és értelmezi.”.

Bárdos szerint (aki HOLEC-ra hivatkozik) az önálló tanulás jellemzői lázadást jelentenek a jelenléti képzéssel szemben.

Miért? Mert az önállóan tanuló egyén felelősséget vállal saját tanulásáért, menedzseli a saját tanulását, hiszen állandóan döntenie kell: a célok kijelölésében, az időszerkezet és a tanulási sebesség és ritmus meghatározásában, gyakran a tartalom (információk) kiválasztásában, az önellenőrzésben és önértékelésben stb.

       Mennyire fogadható el ez a felfogás?

Mondhatjuk-e azt, hogy a konnektivista tanuláselmélet szellemében a tanulás során megvalósulhat az önálló tanulás – új technológiák optimális felhasználásával történő – sajátos kiteljesedése?

·        Igen.

Utolsó kérdésem: minek nevezhető ez a kurzus, mi a kurzusnak a műfaja?

a. Oktatási (tanítási) forma? (A tanítási-tanulási folyamat szervezett megvalósításának összessége.)

·        Szerintem ez is egy oktatási forma, hiszen nem magunk választottuk ki a témákat, hanem adott volt miben kell elmélyedni és min kell elgondolkodni.

b. Tanulási forma?

·        Mindenképpen tanulási forma, hiszen a tudása a tanulónak ezzel a módszerrel is gyarapodik

c. Tanulási technika? („Azoknak a módszereknek, eljárásoknak az összessége, amelyekkel a tanulás megvalósul. Magában foglalja mindazokat a gondolkodási és cselekvési műveleteket, melyek a tanulás gyakorlati lefolyását kifejezik és megvalósítják, s a tanulási feladattól függően egységes műveletsorokká rendeződnek.” Felnőttoktatási Kislexikon)

·        Természetesen tanulási technika is, hiszen adott az eszközhasználat.

d. Tanulási mód?

·        Igen.

---

[1] Kovács Ilma: Esettanulmány 2011. http://www.oktatas-informatika.hu/2011/12/kovacs-ilma-esettanulmany-a-tanulas-uj-modjarol-2011-ben 2012-04-18

[2] Kovács Ilma: Esettanulmány 2011. http://www.oktatas-informatika.hu/2011/12/kovacs-ilma-esettanulmany-a-tanulas-uj-modjarol-2011-ben 2012-04-18