Internet, kultúra, szerelem

Az elmúlt előadás két ponton is erősen megragadta a figyelmemet egyfelől maga a szerelem szó kapcsán, mely Csepeli - Prezsák értékek és internetezés kapcsán merült fel illetve, maga az e-etiket tárgykörében elhangzott idézet, ami úgy hangzott a „stílus maga az ember”.

A Csepeli – Prezsák értékek és internetezés kutatásból az derült ki, hogy az internetet használok körében a szerelem az értékek fontossági sorrendjében a kilencedik helyen van szembe az internetet nem használók haszon-egyedik helyével. Mivel a kutatás nem taglalja, hogy pontosan mi is lehet ennek az oka, így megpróbáltam végig gondolni, hogy milyen okok is húzódhatnak meg ennek hátterében. Az értékek rangsorának első hat helyén, mind az internetet használok, és nem használok egyaránt a család, szeretet, békesség, boldogság, jólét és jó fogalmakat nevezték meg. Bár zárójelben itt jegyezném meg, hogy azt nem értem mit értenek azalatt, hogy „jó”, így rákerestem a fogalomra, mely Arisztotelész így határozott meg: „… a legfőbb jóról kell beszélnünk, mégpedig arról a legfőbb jóról, amely számunkra a legfőbb jó.” Fogadjuk el most Arisztotelész gondolatát, mely szerint a jó mindenkinek más jót jelent. Tehát az első hat hely egybevágása után valóban joggal merül fel a kérdés, miért ért el ekkor értékbeli különbséget a szerelem.

Vicze Gabi blogjában olvasható az egyik válasz erre a kérdésre, miszerint életkori sajátosságokra vezethető vissza ennek az oka, miszerint a párválasztás és a szerelem elsősorban a fiatalabb generációkat jellemzi, akik körében egyértelműen nagyobb az internet használata. Ezzel a megállapítással én is teljes mértékben egyet tudok érteni, bár szerintem fontos szerepet játszik ebben a párkereső portálok népes száma is. A középkorúak számára nagyon kevés hely van, ahol ismerkedni tudnának, így a párkereső portálok használata nyújtja számukra a legegyszerűbb megoldást az ismerkedéshez. Ezek a portálok nem csak arra adnak lehetőséget, hogy párkeresési szándékukat nyilvánosságra hozhassák, hanem tematikusa, igényeknek megfelelően kereshessenek, illetve chatezéssel ismerkedhessenek. Természetesen ezeknek a portáloknak a működése is felveti az e-etiket, az anonimitást, illetve a valódiság kérdéseit, illetve azt, hogy ki milyen szándékkal látogatja ezeket az oldalakat, de hát a valóságban is hányszor fordul elő az, hogy valaki nem az, mint akinek magát előadja. Éppen ezért nem gondolom, hogy a virtuális térben való ismerkedés nagyobb kockázatot rejtene magában, mint bármilyen más ismeretség megkötése, bár az biztos, hogy a neten keresztül a sokszor nem egy időben zajló kommunikáció segítségének köszönhetően könnyebb szellemesebbnek és elbűvölőbbnek tűnni.

A párkereső portálok fontosságát illetve a rájuk tartott igényt az is jól mutatja, hogy először az iwiw-en, majd a facebook-on is milyen hamar megjelentek a párkeresést segítő szolgáltatások. Az már megint egy másik eset, hogy sokakkal többek között velem is előfordult, hogy úgy regisztráltam ilyen oldalra, hogy eszem ágába sem volt párt keresni, hanem csak jött egy értesítés miszerint üzenetem jött xyz-től és ha szeretném az üzenetet elolvasni, akkor adjam meg bizonyos adataimat. Hát az emberi kíváncsiság eléggé nagy úr, és én is mint oly sokan bedőltem ennek, így kerültem fel olyan párkereső oldalra, amire egyáltalán nem is szerettem volna felkerülni. Ez a dolog, természetesen elkerülhető lett volna, ha nem vagyok kíváncsi és tudatosabb digitális állampolgár lettem volna, de az alkalmazás felhasználói toborozását sem lehetne túl netikusnak nevezni.

További érvem amellett, hogy miért is lehet még az internetet használók körében értékesebb a szerelem, mint a nem használókéban az, hogy az interneten való kommunikáció, -  mely két szerelmes esetében igen csak fontos sokkal dolog – sokkal költséghatékonyabb, ha összevetjük más lehetőségekkel. Emellett az internet nem csak az írásos kommunikációt teszi lehetővé, hanem zenék és képek küldését is lehetővé teszi, mely tovább segítheti elő az érzelmek mélységének megélését. És talán az sem elhanyagolható szempont, hogy mindez együttesen még azt a lehetőséget is megteremti, hogy a nagyvilág elé tárják a szerelmesek boldogságukat, egy kis rosszindulattal úgy is mondhatnám kirakatba képesek tenni szerelmüket, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy olyan nagyon rossz dolog.  

Bár ehhez mindenképpen meg kell jegyezni, hogy nem ritka az sem, hogy egy pár egyik fele a facebookon keresztül értesül arról, hogy már nincs kapcsolatban, mint ahogy az is érdekes jelenség, hogy egyes emberek szinte hónaponként más - más ember párjaként illetve nem párjaként jelennek meg a közösségi oldalakon. Minden esetre a családi állapot megjelölése illetve nem megjelölése sokszor sokat elárul a kíváncsiskodóknak.

Többször is elhangzott az órákon, hogy vajon ki emlékszik arra, hogy milyen információk jelentek meg az üzenőfalán, illetve a megjelenő információk milyen értékkel bírtak számára.  Hát én most az e-kultúra tükrében egy kis körképet fogok megmutatni az én üzenőfalomon megjelenő információk milyenségéről.

Tartalom fajtája	Előfordulási szám (az elmúlt 6 órában)
„Édi” kép	2
Új kép adott felhasználóról	11
Jó kívánság	2
Milyen vagy alkalmazások	6
Megosztott video	5
Megosztott zene	6
Állapot megosztás	14
Egyéb kép	18
Információ kérés	1
Idézet	5
Információ megosztás, hivatkozás	12
Játék információ	27
Tartózkodási hely	2
Egyéb	1
Kedvelés	5
Esemény	1

Jelen helyzetben most nem szándékozom mélyreható következtetéseket levonni,a megosztott tartalmakat illetően üzenőfalamon, bár tényként megállapítható így is, hogy bizony ezek a számon akár nagyon beszédesek is tudnának lenni, különösen akkor, ha ezt egy - egy felhasználó cselekményeire vonatkoztatjuk. Az üzenőfalak általában jól tükrözik egy felhasználó személyiségét, és nem csak a megosztott tartalmak, de az írásbeli kommunikációban használt stílus is igen beszédes lehet azok számára, akik ismerik a különböző megnyilvánulási formákat.

            Bevallom őszintén én sajnos nem vagyok a fiatalok körében oly viharos gyorsasággal elterjedő chat nyelv jó ismemerője, és az is igaz, hogy nem is igazán szándékozom elsajátítani. Mivel eléggé közérthető, hogy milyen szavakat rövidítenek le a fiatalok, mely rövidítéseknek gazdasági oka van, hiszen az sms-ek esetében karakterek után kell fizetni, vagyis akár meg is lehetne a fiatalokat dicsérni, hogy milyen jól takarékoskodnak, ez az interneten éppen ezért már kevésbé lenne indokolt, bár szép számmal ott is találhatunk erre példát. Talán csak a gyors chat közben van funkciója a betűkkel való takarékoskodásnak, vagy csak egyszerűen ez egyfajta trendiséget fejez ki. Szóval bármi legyen is az oka ez is egy stílus, mint ahogyan az én stílusom az, hogy nem kívánok ezzel a lehetőséggel élni, még akkor sem, ha ezzel egy kis pénzt tudnék megspórolni, mivel úgy érezném ez nem én vagyok.

            Az sms is sokáig távol állt tőlem, de rá kellett jönnöm, hogy bizony van, hogy épp ez a legmegfelelőbb módja annak, hogy bizonyos dolgokat a legrövidebb és leghatékonyabb módon lekommunikáljak. És mindnél több sms-t írtam, annál feltűnőbb lett számomra, hogy nem mindenkivel ugyan úgy teszem azt. Bizonyos esetekben a lehető legtermészetesebb volt számomra, hogy megszólítom azt, akinek írok, még más esetben épp az volt a legtermészetesebb, hogy megszólítás nélkül csak egy rövid üzenetet írok. Nyílván olyan esetekben, amikor olyan ismerősnek ír az ember, akit jól ismer és biztos abban, hogy az illető telefonján az üzenettel együtt a kijelző megmutatja, hogy kitől kapta az üzenetet, illetve a kapcsolatuk bizalmas és rendszeres a megszólítás nem olyan fontos, míg ellenkező esetben a megszólítás nélküli üzenet bunkóságnak hathat.

            Viszont, ha egy ismerősnek úgy írunk üzenetet, hogy meg is szólítjuk, az önmagában is azt jelenti, hogy fontos, amit közölni fogunk, éppen úgy, mintha valamit nagybetűvel írunk. Ezenkívül a nagybetűk használata akár kiabálást erős érzelmeket is kifejezhet, éppen ezért jó, ha tudjuk, hogy mikor kinek, mit és mikképpen írunk le, mert könnyű a leírt szöveget, akár félre is értelmezni. Az írott szövegben nem képes a hangsúly és a hangszín dallama megjelenni, és éppen emiatt terjedt úgy el, hogy a mondandónkat sokszor emóciós piktogramok kíséretével tálaljuk. Na ezeknek a jeleknek a használatában sem járok sajnos az élen, bár a neten erre vonatkozóan is lehet az ismeretket informális módon gyarapítani.

            Összességében az internetes kultúráról a magam részéről azt tudom elmondani, hogy tudományom ebben a kérdésben még erősen fejlődőben van, de napról – napra igyekszem ismereteimet bővíteni és remélem netes kommunikációm hamarosan hasonló jó szinten lesz, mint a hétköznapi kommunikációmé J.