A heti blog bejegyzések az
internet és értékrend, internetezés és kultúra témakörében, több ponton is
megragadták a figyelmemet. Érdekes volt például számomra azok az eszmecserék
ahol a sport és az internet közti összefüggéseket vitatták meg a csoporttársak,
mint ahogyan a kommunikáció fejlődéséről szóló írások illetve a nonverbális
kommunikáció szerepéről való írások is elgondolkodtattak.
Talán érthető módon
szakmámból kifolyólag legelőször is a sport és az internet közti
összefüggésekről osztanám meg gondolataimat. Én azoknak a táborát képviselem,
akik úgy gondolják, hogy a sportolás szokások és az internet használata között
a felnőttek életében nincs szoros összefüggésben egymással. Az ókori mondás „Ép
testben ép lélek” ma épp úgy érvényes, mint egykor, ebből következően, ha
valaki fejleszti tudását, igyekszik napra kész információkkal rendelkezni,
melynek vitathatatlanul a legkorszerűbb módja maga az internet használat, akkor
miért is ne érezhetné, azt hogy mozgásra is szüksége van? A tudás utáni vágy egyfajta
minőségi igényesség, és ha valaki igényes önmagára egy téren, miért is ne
lehetne más területen is igényes. Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy
akiben él a tudásszomj az feltétlenül szeret bármilyen sportot is rendszeresen
űzni, de hogy nem teszi ezt meg azt nem magában az internetes tevékenységével
kapcsolnám össze.
Felsorolok most néhány
egyéb okot, ami sokkal nagyobb szerepet játszik a mozgásszegény életmódban,
mint az internetezés. Az internetezést itt, mint szabadidős tevékenységként
fogom kezelni, nem tanuláshoz vagy munkához kapcsolódó tevékenységként. Először
is érdemes a szabadidős tevékenységek között aktív és passzív tevékenységeket
megkülönböztetni. Az internetezés a tv nézéshez hasonlóan egyértelműen a
passzív szabadidős tevékenységhez kapcsolódik. Az ilyenfajta tevékenységek nem
sok szellemi és fizikai munkát igényelnek az embertől, viszont általában
meglehetősen szórakoztatók. Itt a szórakoztatás valójában külső ingerek
hatására jön létre, így erőfeszítést sem igényel. Ezzel szemben a sport már
aktív szabadidős tevékenység, mely erőfeszítéssel jár és a kikapcsolódás,
szórakozás élménye belső változások, fizikai cselekvések eredményeként képes
csak megszületni. Ebből szinte már magától következi a válasz, miért is
választják sokkal inkább a passzív kikapcsolódást az aktív helyett oly sokan,
bár biztos vagyok benne, ha a testkultúránk fejlettebb szinten állna a
jelenleginél, akkor még sem egyértelműen a passzív szabadidős tevékenység
dominálna. Azzal a lehetőséggel most nem foglalkozok, hogy mi lenne, ha nem is
lenne internet, mert internet van és kész.
Egy másik okát pedig abban
látom a mozgásszegény életmódnak, hogy a sportolás társaságban legyen az egyéni
vagy csapat sport sokkal kellemesebb, márpedig a sporttársak megtalálása kezdetben
nem is olyan könnyű. Nehéz kezdőként belépni, egy már kialakult
sportközösségbe, és elviselni lelkileg a kezdők ügyetlenkedését. A felnőttek
sokkal nehezebben viselik a kudarcot, mint a gyerekek és éppen ezért
hajlamosabbak is megfutamodni a kihívások elől. Szerencsés az, akit valaki
kézen fog és bevezeti egy sportközösségbe. Ilyen esetekben viszont sokkal
hamarabb születnek meg a pozitív élmények. A sport pozitív élményét pedig annál
könnyebben tudja magának valaki felfedezni, mindnél több ilyen gyermekkori
élményben volt része. Igazán nehéz feladat olyan embereket bevezetni a sport
világába, akik gyermekkorukban soha sem sportoltak.
Felmerült a kommentekben,
hogy az anyagi terhek is akadályozhatják a különböző sportokban való
részvételt. Az igaz, hogy vannak költséges sportok, de aki keresi a lehetőséget
találhat igazán kedvező árak mellett is lehetőséget a sporthoz, a futásról
illetve a letölthető mozgásprogramok pedig tényleg nem kerülnek semmibe sem. Napjainkban
pedig, amikor az információs társadalom korát érjük, kellő elszántsággal és az
internet segítségével mindenkinek lehetősége van a lehető legmegfelelőbb
mozgásprogramot megtalálnia, csak egy kicsit akarni kell J.
A blogok szintén sokat
foglalkoztak ezen a héten az online kommunikációval. Vitatták annak előnyeit és
hátrányait, illetve azt, hogy ki miben látja ennek a kommunikációs formának a
szerepét. Aristoteles Politika c. művében így ír az emberi
kapcsolatokról Kr.e. kb. 328 körül: "...
az ember természeténél fogva társas élőlény... A társadalom természet szerint
előbbre való, mint az egyes ember... Aki nem képes a társas együttélésre, vagy
akinek autarkiája folytán semmire sincs szüksége, az nem része a társadalomnak,
mint az állat vagy az isten..." Az emberi kapcsolatok
létszükséglet-értékét tehát már az ókorban felfedezték. Jelentősége a valóság
megismerésének előrehaladásával, az emberi kultúra gyarapodásával növekedett. A kommunikáció legegyszerűbb meghatározása: kommunikáció minden,
amelyben információ továbbítása történik. Az emberek vonatkozásában ez
kiterjesztendő (résztelezendő): információk, gondolatok, érzelmek
továbbítására. Úgy is mondhatnánk: a kommunikáció segítségével, megfelelő
szimbólumok, szimbólum-rendszerek használata mellett az emberek információk,
érzések, gondolatok közös értelmezésére törekszenek.
A kommunikáció-nak négy
alapfunkciója van mind személyközi,
mind társadalmi vonatkozásban:
·
Információs funkció: a kommunikációs
folyamat résztvevői között tájékoztatás történik, mely során tényeket, ezek
magyarázatát közöljük. A közléshez fűződő érzések, illetve az érzések
magyarázata is ide tartozik.
- Érzelmi funkció: a közlő személyiség belső feszültségeinek feloldására kerül sor az érzelmek kifejezésével. Elégedettség, öröm, bosszúság, aggodalom, bánat, lelkesedés stb. egyaránt ide tartozik, ugyanis a ki nem fejezett, visszafojtott pozitív érzelmek éppúgy feszültséget okoznak, mint a negatívak.
- Motivációs funkció: a kommunikációs folyamatokban a közlő fél a legtöbbször a fogadót rá akarja bírni valamire: cselekvésre, magatartásváltoztatásra, közös vélemény kialakítására, valamilyen körülmény, esemény, jelenség elkerülésére stb. E funkció leginkább a meggyőzés, a bátorítás révén jut kifejezésre.
- Ellenőrzési funkció: újabb kommunikációs kapcsolatfelvétel segítségével tudjuk meg, hogy az eredeti elérte-e célját? Ehhez azonban kommunikációs céljainknak nagymértékben tudatosnak kell lenniük. A funkció segítségével tárjuk fel kommunikációs partnereink indítékait.
Érdemes
megvizsgálni, hogy a technikai eszközökön keresztül végbemenő kommunikációban a
fenti alapfunkciók miképpen képesek érvényesülni, illetve csorbul-e a
kommunikáció ezeknek az eszközöknek az igénybevételével. Az információs
funkciót ezek az eszközök maradéktalanul képesek kiszolgálni. Az érzelmi
funkciót a telefon vagy video chat is jól szolgálja, míg az írásos formátumban
már előfordulnak félreértések. A motivációs funkció is technikai eszközön
keresztül sokkal nehézkesebben valósul meg, mert míg az élőszóban a nonverbális
megnyilvánulások erőteljesen segítik a sikeres kommunikációt, addig ezeket
ebben az esetben nélkülözni kell. Az ellenőrzési funkció pedig adott
szituációtól függően lehet egyben hatékonyabb illetve akár pedig rosszabb is.
Mindezekből számomra azt következik, hogy a technikai eszközök használatában a
legnagyobb kihívást az érzelmi funkciók kommunikálása jelenti. Éppen ezért
szerencsés dolog az, hogy az írott szövegben egyre nagyobb teret hódítanak ma
már a különböző hangulatot megjelenítő szimbólumok. Néhány példa ezekre Body
Zoltán és Veszelszky Ágnes tanulmányából:
·
Az
első emotikon, vagyis a mosolyikon valódi írásjelekből áll: kettőspontból es
zárójelből, és érdekessége, ha 90 fokkal balra fordítjuk, akkor fenn van a két
pont es alatta a zárójel, amely valójában a szemet es a mosolygó arcot formázza.
Sőt lehetünk meg kifejezőbbek az írásjelekkel, az orrot is belerajzolhatjuk
:-).Ez az emotikon tehát egyértelműen az ember talán legfontosabb mimikai, érzelmi
kommunikációjának, a mosolynak ikonikus (képszerű) jele.
- Kialakult ennek fordítottja, a „szomorújel” :(, illetve teljesebb formában :-(.
- Vannak azután bonyolultabb ikonikus formák, ilyen például a virágszál figuratív ábrája (amely még ikon, mert felismerhető): @–}– Ha talpara állítjuk, valóban virágszál. (Illetve könnyűszerrel tulajdoníthatunk ilyen jelentést a jelölőnek.)
- Vegyünk meg egy példát: a tűzhányó (Fudzsi): /*\ Ezt már forgatni sem kell, latjuk, hogy tűzhányó. Vagy a kiscica (ezt sem kell elforgatni): oQ.
Az
ikonikus emotikon kétségtelenül nemzetközi műfaj, hiszen a példakent említett arckifejezések
(mosoly, szomorúság), virág, tűzhányó es cica minden ember szamara felismerhetők.
Ám lehetséges emotikonokkal, ugyanilyen „technikával” szimbolikus (nyelvi) üzeneteket
is kifejteni. Ez azonban (egyelőre?) ritkább, mert kész rejtvény az ilyen szimbólumok
fejtegetése. Emotikon-szimbólumoknak nevezhetnénk őket. A magyarországi mobiltelefon-szolgáltatok
meg is jelentettek kis emotikon (sms-) szótárakat (pl. Ir6tsz. Sms-5letek es
karakterminal mindenkinek. Westel, Park Kiadó, 2001, illetve: Sms - szótár.
Vodafone, 2001). Az utóbbiban egészen „komplex” jelentésekre vannak jelek:
%-6 –
agyilag zokni vagyok (’teljesen ki vagyok merülve’)
:?) –
filozófus vagyok
00 –
egy srác lődörög körülötted.
Világos,
hogy ezek a jelek mar nem szűkebben vett emotikonok, hanem tartalmi közlések
sűrítményei. Talán nem elhamarkodott megállapítás, ha úgy vélem, hogy ezek a
„tömör” szimbólumok jóval kevésbé nemzetköziek, talán nem is ismertek szeles
körben, es jövőjük is korlátozott. Ahogy a technika fejlődött, az említett emotikonok
elkezdtek képpé válni, mozogni, átalakulni, s létrejött a dinamikus emotikon
vagy animotikon (teljességgel a mi, a magyar szakirodalomban született elnevezéseink).
De ha mar megjelentek a mozgó, dinamikus emotikonok, akkor az addigi, mozdulatlan
emotikonokat is megneveztük. Ezek lettek a statikus emotikonok. A dinamikus
emotikonok nem csupán kettőspont – kötőjel - zarójel karakterekből építkeznek,
hanem színes mozgóképekből (gif- vagy png- formátumú képfájl). Ezek is leginkább
arcokat mutatnak, de lehetnek például állatfigurák is. A jelenség páratlan szemiotikai
érdekessége az, hogy az emberi kultúrában legfejlettebbnek gondolt alfabetikus
írás ezekkel a jelekkel voltakeppen visszatér(t) az írásfejlődés kezdetéhez, a
hieroglif íráshoz. Ugyanis a hieroglifa tekinthető piktogramos (azonosítható
képet tükröző ikonnak/ szimbólumnak).[1]
Végezetül arról se feledkezzünk meg,
hogy a sportos test milyen fontos szerepet játszik a nonverbális
kommunikációban, így ha felállunk a gép elől, és már nem emotikonok
segítségével, hanem a való életben kommunikálunk, egy jó karban tartott test
sokat segít, hogy kommunikációnk hatékonyan működjön.
[1] Bódi Zoltán–Veszelszki Ágnes: Emotikonok.
Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban.
Magyar Szemiotikai
Tarsasag, Budapest, 2006. 142 oldal + CD melleklet. Magyar szemiotikai
tanulmanyok
9.
Kedves Judit!
VálaszTörlésAz említett SMS-5letek könyvecske nekem is megvan:-) Eszement dolgok vannak benne, az egyik kedvencem: >:-[-(9 (Nem túl boldog ember mert egy mókus kapaszkodik a nadrágjába)
Egy mondatot ragadnék ki: "Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy akiben él a tudásszomj az feltétlenül szeret bármilyen sportot is rendszeresen űzni, de hogy nem teszi ezt meg azt nem magában az internetes tevékenységével kapcsolnám össze. " A testmozgás és az internet között a saját esetemben nincs ok-okozati kapcsolat, ha csak mint magát, az internethasználatot tekintem. De ha úgy nézem, hogy azért nem jutok el tornázni, mert a konnekt kurzus követelményei miatt az interneten "lógok", akkor van ok-okozati kapcsolat, de nem az internethasználattal, hanem az egyetemi követelményekkel, munkaterheléssel, stb. összefüggésben. Azért ebben természetesen az is benne van, hogy mindenki arra szakít időt, amire akar:-)
"sportolás társaságban legyen az egyéni vagy csapat sport sokkal kellemesebb, márpedig a sporttársak megtalálása kezdetben nem is olyan könnyű.
VálaszTörlés" Egy nagyon fontos pontját fogtad meg a kérdésnek. Az ember alapjában véve társas lény. Akik keresik az internetet is alapjában véve társaságra vágynak leginkább, ezért keresik a közösségi oldalakat, csatlakoznak csoportokhoz. De hogyan csatlakozhatok egy valós közösséghez? Az jut eszembe, mikor 2 évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy öregszem, ideje az álmaimat megvalósítani, és csatlakozok egy valamilyen hegyikerékpáros társasághoz, egyesülethez, szeretnék versenyezni is, bár nyerni esélyem nincs a lebánult fél kezemmel, és az "olcsó" bicajommal. Kb 20 egyesületet kerestem fel, szabadidős klubokat. Vagy a bicajom milyensége nem tetszett, vagy az, hogy én velük akarok lenni, vagy az, hogy indulnék versenyen akkor is, ha nem leszek az első 5 között. Beleuntam, elegem lett, és azóta már bicajom sincsen. És volt köze az internetnek hozzá. Azon keresztül próbáltam kapcsolatot teremteni valós csoportokkal, ami úgy látom a mai világban egyszerűen lehetetlen.