Nincs mit
tenni be kell vallanom, hogy ezzel a bloggal egy kicsit megkéstem, de legalább
lehetőségem van így egy olyan írást készíteni, melyben a csoport legújabb heti
tudását megtudom jeleníteni. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy egy igazi
konnektivista elmélet szerinti anyagot hozzak létre. Ennek szellemében az elolvasott
blogok eszenciáját próbálom most itt megragadni.
A téma a
korszerű tanulási környezetek illetve az azokban folyó oktatási tevékenység
köré csoportosult. Szinte mindegyik blog Komenczi Bertalan Komplementer
tanulási környezet ellentétpárjainak táblázata körű épült fel.
Tradicionális tanulási környezet
- Progresszív tanulási környezet
Tények, szabályok, kész
megoldások - Készség, kompetencia, jártasság
Zárt, kész tudás átadása - Egész
életen át tartó tanulás-képesség
Forrás: iskola, tanár, tananyag -
Különböző források integrációja
Tanári instrukció dominanciája -
Inspiráló tanulási környezet, önálló
Kötött tanterv - Projekt alapú
tanulás
Tanulás= fáradságos munka -
Tanulás= érdekes vállalkozás
Osztályterem - Könyvtár és
tantermen kívül
Osztálykeret - Könyvtár és
tantermen kívül
Homogén korcsoport - Heterogén
korcsoport
Iskolán belüli csoport - Iskolák
közötti virtuális csoportok
Alkalmazkodás - Kreativitás, kritika,
innováció
Külső szabályok követése - Belső
szabályok kialakítása
Megfelelés a tanárnak -
Megfelelés a standardoknak
Zárt, monomediális környezet -
Nyitott, hipermediális környezet
Néhány gondolat a táblázat értelmezésről a különböző blogok
íróitól:
- „Még az első 4 sorban lévő fogalmaknál nem is érzem annyira az ellentétet, de ott pl., hogy Tanulás = fáradságos munka vagy érdekes vállalkozás; nem tudom, hogy ezek egymás kiegészítői-e? Lehet, hogy mindennapi tapasztalataim miatt gondolom így, és azért érzem a fáradságos munkát pejoratívnak. Mert egyébként, miért ne lehetne egy kemény, fáradsággal végzett munka örömteli, érdekes? És akkor valóban kiegészítik egymást. De, amikor azt látom, hogy még a jó tanulók legtöbbje is (akik egyébként képesek erőfeszítést tenni) utál tanulni (finoman fogalmazva: nem szeret), akkor én erre asszociálok a fáradságos munka kapcsán. Vagyis így már ennek ellentéte az érdekes vállalkozás.”
- „Az nekem már kicsit cukormázas, hogy a progresszív tanulási környezetben a tanulás megítélése többé nem az, hogy "fáradtságos munka", hanem az, hogy "érdekes vállalkozás". Azért szívesen megkérdeznék néhány diákot, aki progresszív tanulási környezetben tanul...”
- „Ebből a táblázatból számomra a leginkább figyelemre méltó a tanulás fáradságos munkából érdekes vállalkozássá való transzformálódása. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy minden komoly tanulás kemény igénybevételnek teszi ki a tanulót, akkor is, ha az támogatva van bármilyen IKT vagy egyéb eszközzel. Kérdés, hogy mennyire beszélhetünk akkor érdekes vállalkozásról?”
Mint a fenti
idézetekből is jól látszik a csoport fantáziáját erőteljese megmozgatta, hogy
valóban lehetséges-e a fáradságos tanulásból érdekes vállalkozást létrehozni.
Véleményem szerint ez bizonyos tanulók és bizonyos tananyagok mellett igen is
lehetséges, de hogy minden tanulási folyamatot át lehessen ebbe az irányba
terelni azt nehéz elképzelnem. Saját tanulási és tanítási tapasztalatomra
támaszkodva azt mindenképen elmondhatom, hogy volt már olyan az életemben, hogy
egy tananyag feldolgozásával illetve megtanulásával fáradságos munkával kellett
megküzdöttem, de miközben vívtam a csatát nagyon is élveztem azt dolgot
csinálni. És ez pedig leginkább akkor fordult velem elő, amikor a feladat
megoldásának egy jó része saját kreativitásomra illetve saját magam
igényszintjéhez volt igazítva, és gyakorlatilag csak rajtam múlott, hogy
mekkora erőfeszítéssel milyen magas lécet akarok megugrani. Volt egy keret, de
én állíthattam fel magamnak a mércét. A kreativitás megélése az alkotó munka
pedig már véleményem szerint önmagában is élmény, éppen ezért ha egy tanárnak
vagy egy tanulónak lehetősége van alkotni, az már önmagában is képes élményé
válni, így én mindenképpen fontosnak tartom, hogy lehetőség szerint mindnél
több esetben hagyjuk az egyéniséget és az alkotást kiteljesedni.
Hogy a környezet milyen, ahol az alkotó
illetve tanuló munka megvalósul szinte mondhatnám is ezek után, hogy teljesen
mindegy, de mégsem teszem, hiszen a rendelkezésre álló eszközök, illetve a
tanári szerepkör és önmagában a környezet, ha nem is feltétele egy alkotói
tevékenységnek mégis jelentős mértékben tudja azt támogatni vagy rosszabb
esetben gátolni. Jól példázza mindezeket az elképzeléseimet a reformpedagógiai
irányzatok is, ahol a kreativitás és a környezet rendkívül fontos szerepet kap.
A blogok másik
kedvenc témája maga A három tanulási modell: a behaviorista, a
kognitivista, és a konstruktivista volt. Talán itt elmondhatom, hogy ezeknek az elméleteknek a leírásával igazán új gondolatok nem láttak napvilágot, de ahhoz, hogy az új tanulási környezetekről illetve magáról a konnektivizmusról tudjunk gondolkodni, mégis helyén volt ezekkel az elméletekkel foglalkozni. A behaviorista tanulási modellnél a tanulás eredményességére a viselkedésből tudunk következtetni, és a tanulási folyamat mércéje is egyben maga viselkedésváltozás. A kognitivista elmélet szerint a tanulási folyamat középpontjában a mentális tevékenység áll, mégpedig úgy, hogy az új információ a meglévő tudással képes egységet alkotni, akkor új tudás fog keletkezni. A konstruktivista tanulási modellben pedig maga a problémamegoldás áll középpontban, de hogy a probléma valóban megoldásra kerüljön szükség van a másokkal való együttműködésre vagyis egy csoportra is.
kognitivista, és a konstruktivista volt. Talán itt elmondhatom, hogy ezeknek az elméleteknek a leírásával igazán új gondolatok nem láttak napvilágot, de ahhoz, hogy az új tanulási környezetekről illetve magáról a konnektivizmusról tudjunk gondolkodni, mégis helyén volt ezekkel az elméletekkel foglalkozni. A behaviorista tanulási modellnél a tanulás eredményességére a viselkedésből tudunk következtetni, és a tanulási folyamat mércéje is egyben maga viselkedésváltozás. A kognitivista elmélet szerint a tanulási folyamat középpontjában a mentális tevékenység áll, mégpedig úgy, hogy az új információ a meglévő tudással képes egységet alkotni, akkor új tudás fog keletkezni. A konstruktivista tanulási modellben pedig maga a problémamegoldás áll középpontban, de hogy a probléma valóban megoldásra kerüljön szükség van a másokkal való együttműködésre vagyis egy csoportra is.
De hol van akkor a konnektivizmus helye a
tanulási elméletekben? Az biztos, hogy az előbbi három modelltől ez nagyban
különbözik, így egyikbe sem tudnám besorolni. Akkor ennek tükrében azt kellene,
hogy mondjam, hogy a konnektivizmus egy teljesen új modell, mely hamarosan
negyedik elemként helyet fog követelni az előbbi három mellett? Valószínüleg
nagyon okosnak érezném magamat, ha erre képes lennék válaszolni, de sem én sem
a csoport erre a kérdésre a bejegyzések során nem tudott választ adni, de talán
majd az elkövetkező előadások során erre is választ fogunk kapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése