A csoportmunka jéghegye a konnekt 2.

            Az előző blog bejegyzésemben elkezdtem összehasonlítani a konnek csoportmunkát a hagyományos csoportmunkával. Megvizsgáltam, hogy a hagyományos csoportmunka miben mutat egyezést illetve eltérést egy konnektivista csoportmunkától jellemzőit, célját, kialakításának szempontjait, szervezési és irányítási elveit, előnyeit figyelembe véve. A mostani bejegyzésemben ezt az elemzést kívánom folytatni a következő szempontok alapján: a csoportok irányítási elvei, csoportmunka kiértékelése, a moderátori feladatok, illetve a hagyományos csoportmunkák, mint projektmódszer, kooperatív oktatási módszer, tréning módszer tükrében.

A csoport irányítás irányelvei:

A csoportmunka folyamán, de különösen a kezdetén:

• Hagyjuk a csoportot önállóan dolgozni!
• Tartsuk szemmel a csoportot anélkül, hogy befolyásolnánk!
• Ha nem muszáj, ne avatkozzunk be; a csoportnak időre és zavartalanságra van szüksége ahhoz, hogy kialakuljon.
• Különösen arra figyeljünk:
• Ki lesz a hallgatólagos vezető
• Ki az, aki nem igazán dolgozik
• Kit nem fogadnak be a többiek

Összevetve a hagyományos csoportmunka irányítási elveivel a konnektivista csoport munkáját, jó néhány eltérést találunk. Bár az első pont miszerint hagyjuk a csoportot önállóan dolgozni ebben az esetben is teljesen helytálló, ugyan úgy mint az az állítás is, hogy tartsuk szemmel a csoportot anélkül, hogy befolyásolnánk, de míg egy hagyományos csoportmunkába a tanárnak, moderátornak viszonylag korlátozott a csoport munkájába való belelátási lehetősége anélkül, hogy túlságosan zavaróvá ne válna a jelenléte, addig a konnekt munka esetében, a tanárnak vagy moderátornak lehetősége nyílik itt úgy megfigyelni a csoport minden egyes megmozdulását, hogy közben teljesen észrevétlen tud maradni. Ez véleményem szerint egyfelől nagyon jó, hiszen könnyebben alakul ki fesztelen munka légkör, másfelől viszont egy intézményi keretek között mozgó konnekt csoportmunka esetében a tanár láthatóbb jelenléte akkor motiváló jelleggel is tud bírni.  Természetesen, ha az intézményi kereteken kívül működő konnekt csoport szempontjából vizsgálnánk ezt a kérdést, ott a tanárnak illetve a moderátornak semmiféle funkciója sincs, hiszen abban az esetben mindenki saját motivációjával és érdeklődésének függvényében vesz részt a munkába, és ennek megfelelően ott a külső irányításnak semmilyen formában sincs helye, mivel az önirányító tanulásnak pontosan az a lényege, hogy nem kívülről vezérelt.

Ha azt vizsgáljuk, hogy egy konnekt csoportba be kell-e illetve be szabad-e avatkozni, akkor megint érdemes külön választani, hogy a konnekt csoportmunka intézményi keretek között működik-e vagy spontán érdeklődés alapján dolgozik. Az utóbbi tekintetében egyértelmű a válasz, hogy beavatkozásnak semmilyen formában nincs helye, de a másik esetben erre a kérdésre már korántsem ilyen egyértelmű a válasz. Mivel nem tudok egyértelmű választ adni, hogy szükséges-e, illetve jó-e a munkába beavatkozni, így mindkét esetet megpróbálom saját elképzeléseim alapján felvázolni.

1. A konnekt csoportmunkába való beavatkozás esetében:

Előny lehet:

• A kezdő konnekt csoport esetében, segíthet eligazodni a feladat megoldási lehetőségeiben
• Segíthet a kétségek és kezdeti bizonytalanságok áthidalásában
• Plusz motivációt jelenhet segítő, támogató magatartásával
• Képes visszaigazolást adni arról, ha elégedett a csoportban folyó munkával
• Aktivizálhatja a csoport kevésbé aktívan működő tagjait
• A csoportból való kirekesztést - értem ez alatt, ha mondjuk valaki blogját rendszeresen a csoport nem olvass és nem kommenteli - képes kompenzálni, aminek hatására elkerülhető az esetleges ebből fakadó lemorzsolódás veszélye

Hátrány lehet:

·        A csoport nem saját motivációjára építve dolgozik, hanem sokkal inkább egy megfelelési kényszertől vezérelve

·        A tanár saját elképzeléseit egy konnektivista csoport munkáról ráerőltetheti a csoporttagokra, így nem tudnának egyéni megoldások kialakulni és megszületni.

·        A külső motiváció rossz hatással lehet a belső motivációra

·        A csoport elveszíteni spontaneitását, önszabályzó működésének lehetőségét

2. A konnekt csoportmunkába való beavatkozás nélkül:

Előnye:

·        A csoport saját motivációjára építve dolgozik

·        A tanár nem tudja saját elképzeléseit a csoport munkájára ráerőltetni, így lehetőség nyílik egyéni megoldások kialakulására és megszületésére.

·        Nincs megfelelési kényszer

·        A csoport saját önszabályozó tevékenysége alapján működik

Hátránya:

·        A kezdő konnekt csoport esetében, nincs aki segítene eligazodni a feladat megoldási lehetőségeiben

·        Nincs, aki segítene a kétségek és kezdeti bizonytalanságok áthidalásában

·        Amennyiben a munka elején nincs meg a kellő belső motiváció, egy külső motiváció segíthet azt a munka folyamán kialakítani

·        A csoportban folyó munkáról nincs megerősítés, visszaigazolás, ennek hatására a csoport elbizonytalanodhat

·        A kevésbé aktív csoporttagokat nincs, aki aktivizálja, így nagy valószínűséggel a csoport ki fogja őket zárni

Esetünkben a tanár nem vesz részt a csoportmunkájában, aminek a fentiekben felvázoltak szerint van előnye és hátránya is. Ugyanakkor megfigyelőként nagyon is jelen van, és így nyílván már kialakult benne az a kép, hogy a csoportban van-e hallgatólagos vezető, ki az, aki többet illetve kevésbé dolgozik, mint ahogyan azt is figyelemmel kísérhette, hogy ki mikor morzsolódott le a csapatból és mit kell ahhoz tenni, hogy valaki a csoportnak képes legyen teljes értékű tagja lenni.

Csoportmunka kiértékelése:

·        Dicsérettel kezdjünk! - de csak azt, aki valóban megérdemli

·        Kerüljük a tekintélyelvű kioktatást, alkalmazzuk a partneri együttműködést!

·        Kerüljük a destruktív kritikát a hibáknál!

·        Hagyjunk lehetőséget a hibák javítására!

·        A gyengébb csoporttagokat bátorítsuk, kérdésekkel, segítsük őket megnyilvánulni!

·        Bizonyosodjunk meg arról, minden csoporttag rendelkezik-e a szükséges készségekkel és információkkal!

·        Ha szükséges, adjunk pótlólag célirányos tanácsokat!

·        Motiváljunk!

A konnektivista csoport esetében ugyan ezeket a szempontokat kell figyelembe venni és alkalmazni, a különbség csupán annyi, hogy még a hagyományos csoportmunkában az értékelés általában a munkafolyamat befejezése után van, addig ez egy intézményi keretek között működő, facilitátorral segített konnekt munkacsoportnál egy folyamatos tevékenység, és itt inkább a munkafolyamat kezdeti szakaszában van fontos szerepe az értékelésnek, nem pedig a végén.

Moderátor feladatai:

·        A csoportot irányítani, kiindulási alapot adni, informálni és szervezni

·        Lehetőség megteremtése a visszajelzésekre, közbeavatkozásra, résztvevők megfigyelésére

·        Könnyed (facilitáló) légkört teremteni, ez segíti a kommunikációt a csoportban, megkönnyíti a tanulási folyamatok elindítását

·        Direkt vezetői szereptől mentesen segíteni a csoport önirányító tevékenységének kifejlődését

·        Gyakran dicsérni, megerősíteni, hogy a résztvevők egymásnak is képesek legyenek pozitív visszajelzést adni

·        A kívül rekedteket  besegíteni a csoportmunkába

·        Megfigyelni a csoport hangulatát és arra ösztönözni őket, hogy reflektáljanak egymásra

·        Motiválás

Konnekt esetében a következő moderátori feladatok jelennek meg. A csoportot kezdetben irányítani kell megadva a kiindulási alapot, informálni a feladatról, meghatározni a kommunikációs csatornákat, a közös munkához létrehozni a munkafelületet. Itt is meg kell teremteni a lehetőséget a visszajelzésekre, közbeavatkozásra, résztvevők megfigyelésére. Adott esetben, ha van facilitátor, akkor a könnyed légkört megteremteni, direkt vezetői szereptől mentesen segíteni a csoport önirányító tevékenységének kifejlődését, a jó munkát dicsérettel megerősíteni, motiválni, ösztönözni. A moderátori feladatok ezen felül a konnekt csoportban arra is kiterjednek, hogy igyekeznek a konnekt csoportban az új tudás létrejöttét felfedezni, ami itt nem egyértelműen előre meghatározott tudás elérését jelenti, mint egy hagyományos csoportmunka esetében, hanem sokkal inkább csak egy várakozással teli lehetőség, ahol vagy létrejön az elvártaknak megfelelően új tudás vagy nem.

A következőekben a hagyományos csoportmunka három fő fajtáját, a projektmódszert, a kooperatív oktatási módszert és a trénin módszert hasonlítom össze legfőbb jellemzőik alapján.

Kooperatív oktatási módszer:

• A csoportos/kooperatív tanulás sajátossága, hogy a résztvevők együtt sajátítják el az ismerteket, segítik egymást a nehézségek megértésében.
• Munkájuk eredményességét nem csak a csoport együttes, hanem a tagok egyéni teljesítményének ellenőrzésével vizsgálhatjuk.
• A kooperatív tanulásnál pozitív kölcsönös egymásrautaltság (interdependencia) jön létre a csoporttagok között.
• A folyamat során azt élik meg, hogy a célt, a tanulmányi eredményeket csak a többiekkel együtt tudják elérni.
• A feldolgozandó tananyagot egymással megbeszélik, segítik egymást a megértésben, és ösztönzik egymást a siker elérésében.

A konnekt csoportmunkában is megjelenik a kooperatív oktatási módszer bizonyos elemei ezek pedig a következőek:

• A résztvevők együtt sajátítják el az ismerteket, segítik egymást a nehézségek megértésében.
• Munkájuk eredményességét nem csak a csoport együttes, hanem a tagok egyéni teljesítményének ellenőrzésével vizsgálhatjuk.
• A kooperatív tanulásnál pozitív kölcsönös egymásrautaltság (interdependencia) jön létre a csoporttagok között.
• A folyamat során azt élik meg, hogy a célt, a tanulmányi eredményeket csak a többiekkel együtt tudják elérni.
• A feldolgozandó tananyagot egymással megbeszélik, segítik egymást a megértésben, és ösztönzik egymást a siker elérésében.

Összességében elmondhatjuk, hogy a kooperatív oktatási módszer minden pozitív tulajdonsága megjeleni a konnektivista csoportmunkában is, de lássuk mi a helyzet a projektmódszerrel szemben:

Projektmódszer:

• A projekt olyan egyedi folyamat rendszer, amely kezdési és befejezési időpontokkal megjelölt, specifikus követelményeknek  - határidő, költség, erőforrás – megfelelő célkitűzés elérése érdekében vállalt, koordinált és kontrolált tevékenységek csoportja.
• A projekt meghatározott cél elérésére irányuló, egyszeri nem ismétlődő tevékenységsorozat.

A konnektivista csoportmunka szinte teljesen ellentétes módon működik, mint a projektmunka. Bár minden konnektivista csoport munkája egyedi, még akkor is, ha ugyan azt a témát dolgozza fel, amit már egy előtte való csoport is feldolgozott, mégis szinte biztosra vehető, hogy eredményeiben más utat és végpontot fog elérni. Tehát ebben találunk azonosságot. Egy intézményi keretek között működő konnekt csoportnál beszélhetünk befejezési határidőről, bár a csoport további működését semmi sem gátolja, vagy is egyáltalán nem kötelező befejezési határidőről beszélni, de egy spontán szerveződött konnekt csoport működésénél nincs ilyen. Ez mindenképpen jelentős különbség a két csoportmunka között. Míg a projekt módszer konkrét célt tűz ki maga elé, addig a konnekt csoportban nincs végcél, csak egy várakozó álláspont egy új tudás megszületésére, amiről viszont senki sem tudhatja előre miképpen és mikor fog megjelenni. Azonban van egy két hasonlóság is két csoportmunka folyamatban, melyek a következők:

• Közösen végzett tevékenységek sorozata.
• Egy probléma vagy téma komplex  módon való feldolgozása.
• Mindenki saját képességei, egyéni tapasztalatai alapján segíti a csoport munkáját, melyet nagyfokú szabadság és önállóság jellemez.
• Kilépnek a hagyományos időbeosztásból és a tantárgyi keretekből.
• Nem a pedagógus adja át az ismereteket, hanem a tanulók szerzik meg azokat a tevékenységek során.

A tréning módszer:

• A tréning egyfajta probléma megoldási helyzetgyakorlat, amelyben a résztvevők maguk dolgozzák ki a megoldási lehetőségeket, több szempont alapján, egyre komplexebb megoldási stratégiák mentén.
• A tréning lényege, hogy a résztvevők az új ismereteket, problémahelyzeteket nem elméletben, hagyományos úton sajátítják el, hanem nagyrészt csoportmunkában tevékenykedve, modellezve a valósághoz hasonlatos körülményeket.

A konnektivizmus módszere abban mutat azonosságot a trénin módszerrel, hogy itt is a résztvevők dolgozzák ki, a megoldási lehetőségeket, több szempont alapján, ami egyre komplexebb megoldási stratégiákat eredményez. Itt is akárcsak a tréningnél fontos, hogy a csoporttagok, új ismeretekkel gyarapodjanak a csoportmunkának köszönhetően, de míg a tréning gyakorlati helyzetekből fakadó problémákra keresi a választ, addig a konnekt munka sokkal inkább elméleti kérdések megvitatásának helyszíne.

Összefoglalva a csoportmunka és a konnektivista csoportmunka összehasonlításából származó tapasztalataimat, elmondhatom, hogy valóban a jéghegy csúcsa maga a konnektivista munkamódszer, amiben szinte minden csoportmunkából származó előny egyszerre jelenik meg, miközben lehetőséget teremt mindenki számára, hogy egyéniségét megőrizve, mások rátelepedésétől viszonylag mentesen tudjon együttműködve tudja tudását kibontakozni és fejlődni.