Az esélyegyenlőségről

             Nem tudom, hogy a vége hajrája a kurzusnak vagy a az esélyegyenlőség témájának köszönhető volt az az aktivitás, ami az első blogok megszületése után végbement a konnektivista csoport munkájában, de talán még egyetlen téma sem indított el ilyen heves diskurzusokat, mint a mostani esélyegyenlőség körül zajlott. Hogy a téma nem könnyű azt mindnyájan tudtuk, hogy jó lenne megoldást találni a jelenlegi rossz vagy éppenséggel még ki sem alakult gyakorlatra ebben is biztosak voltunk, de hogy mi lenne az üdvözítő megoldás abban nem sikerült egyértelmű állást foglalnunk. De talán ez nem is olyan meglepő, hiszen ha csak a fogyatékkal élők illetve hátrányos helyzetűek integrációját vizsgáljuk az oktatással kapcsolatban, máris háromféle szemszögből vizsgálódhatunk. Egyfelől szem előtt tarthatjuk azok érdekeit és nézeteit, akik közé szeretnénk beintegrálni, nézhetjük, az integráció által felmerült új helyzeteket és kihívásokat a tanárok szemszögéből, és egy újabb látásmód szükséges az integrálandóak tekintetében is. A helyzetet tovább bonyolítja az is, hogy egyértelmű álláspont abban sem alakult ki, hogy a hátrányos helyzetűek valójában akarják-e ezt az integrációt, vagy csak elsősorban életkörülményeik javítása a cél. Bár a kérdésekre igazi válaszok nem születtek, de legalább elindult egy folyamat az erről való gondolkodásról. A gondolkodás pedig azért nagyon jó, ha megindul, mert ez képes idővel eredményeket is szülni, hiszen a történelem számtalan példát mutat arra, hogy ha egy gondolat kibontakozik, az előbb vagy utóbb teret, hódit. Nem volt ez másképp magával az emberi jogok kialakulásával sem, melynek történetét, most röviden ismertetem.

Az emberi jogok története röviden

(Dr. Kövér Ágnes: Esélyegyenlőség– Jogok – Közoktatás című írása alapján)

Az emberi jogok eszméje a természetjogi gondolkodásban és a társadalmi szerződéses elméletekben jelenik meg. Az a gondolat, hogy létezik egy, az emberi természetből származtatható ’isteni’ jog, és hogy ennek elsőbbsége van az ember által alkotott joggal szemben, már az ókori görög és római gondolkodóknál felmerült. A szerződéses elméletek gyökerei is messzire nyúlnak vissza. Ezen elméletek jellemzője, hogy az állam az azt megelőző természetes állapotból egy képzelt vagy valós szerződés megkötésével határozza meg az ember státusát. A modern kori elképzelés annyiban jelent újítást, hogy az államot és a szerződést, valamint a természetjogi gondolkodást e világi keretek közé helyezi. Jean-Jacques Rousseau felfogása szerint: az emberek bár lemondanak természetes jogaikról az állam javára, de azokat állampolgári jogok formájában vissza is kapják.

Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) az ember elidegeníthetetlen jogait magától értetődőnek tekinti. A kifejezés a 18. század második felében terjedt el Franciaországból. A Francia Forradalom Alkotmányozó Nemzetgyűlése fogadta el az Ember és Polgári Jogainak Nyilatkozatát (1789). A XIX. század második felében a magántulajdonra épülő polgári társadalom óriási feszültségei, a szegényebb rétegek munkanélkülisége szükségessé tették újfajta jogok elismerését. Így jöttek létre a második generációs jogok, a gazdasági, szociális, kulturális jogok. Érvényesülésükhöz szükség van az állam aktív tevékenységére. Eleinte csak a jogalkotásban jelentek meg, majd az első világháború után bekerültek az alkotmányokba, alkotmányos alapjogokká váltak.

Az emberi jogok nemzetközi jogi elismerésére, a II. Világháború embertelenségeinek, a totalitariánus barbarizmusnak az elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában került sor (ENSZ Közgyűlés, 1948. december 10. Azóta ezt a téli napot az emberi jogok napjaként ünneplik a világban. A nyilatkozat jelentőségét egyetemessége adja, az emberi jogok ezáltal kikerültek a nemzeti szuverenitás alól.), melyet az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktált. A szabadságjogok listáját a gazdasági és szociális jogok egészítik ki. Jogilag kötelezővé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányai tették. 1950-ben az Európa Tanács elfogadta az Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről című konvenciót, majd egy sor kiegészítő jegyzőkönyvet. Az emberi jogok szabályozása és kikényszeríthetősége egyre inkább nemzetközivé válik, hiszen ha egy ország nemzetközi szervezet része akar maradni, nem határolódhat el az emberi jogok érvényesítésétől.

Az alapjogok legújabb generációja a hetvenes évek végén jelent meg. Ide tartozik a fejlődéshez, a békéhez, az egészséges környezethez és az emberiség közös örökségéből való részesedéshez való jog.

Néhány fontosabb definíció:

Az emberi jogok fogalma:

Az emberi jogok azoknak a kinyilatkoztatott emberi értékeknek a védelmét jelentik, amelyek az embertől elidegeníthetetlenek, születésétől fogva megilletik, s amelyek megvalósulását a jog biztosítja, mind nemzetközi, mind nemzeti jogi szabályozás, valamint az ahhoz kötődő intézményrendszer útján.

Az emberi jogok alanyai:

Az emberi jogok alanya mindenki, minden ember.

Szabályok megsértése túlkapások:

Túlkapás alatt olyan aktív cselekvéseket értünk, amelyek egy konkrét személy ellen irányulnak, és különösen jellemzi őket:

• a személyi integritás megsértése, zaklatás,
• támadás, fenyegetés, ellenségesség, szidalmazás,
• megsértés, megalázás, lenézés,
• gyámkodás, lekezelés

Ezen cselekedetek akkor valósítanak meg diszkriminációt, amikor e cselekvések a társadalmilag meghatározott szisztematikus aszimmetria mentén valósulnak meg, vagy „mobbing” helyzetben, vagy hierarchikusan fölérendelt pozícióban kerülnek alkalmazásra.

Diszkrimináció:

Diszkriminációról olyan tényleges hátrányos helyzetek létrejöttekor beszélünk (amely kialakulhat mind egyenlőtlen bánásmód, mind túlkapások révén), amelyek a hatalmi aszimmetriára épülnek fel, és magukba foglalják a közvetlen és a közvetett diszkriminációt. Diszkriminációra való felhívás maga is diszkriminációnak minősül.

Egyenlőtlen bánásmód:

Személyekkel szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmód akkor diszkriminatív, ha ezek a társadalmilag meghatározott szisztematikus aszimmetria mentén valósulnak meg, vagy mobbing helyzetben, vagy hierarchikusan fölérendelt pozícióban kerülnek alkalmazásra, kivéve ha:

-         egy adott személy speciális (esetenként önmaga által meghatározott) szükségletei alapján és/vagy

-         olyan személyek pozíciójának javítására szolgáló intézkedések formájában jelenik meg, akik társadalmilag szisztematikusan diszkriminált helyzetben vannak.

Az egyenlő bánásmód fogalma:

Az egyenlő bánásmód elve a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. A diszkrimináció ésszerűtlen különbségtétel az érintett jogok élvezetével összefüggésben: 

–        a diszkriminatív intézkedés negatív hatással van az érintett személyre, 

–        ez a negatív hatás a különbségtételből ered,

–        és a különbségtétel ésszerűtlen, azaz objektíve nem indokolható.

Az egyenlő bánásmód elve azt követeli meg a jogalkotótól és jogalkalmazótól, hogy a hasonló helyzetben lévő személyeket azonos módon kezelje, és az eltérő helyzeteket pedig különbözőképpen szabályozza, értékelje.

Esélyegyenlőség fogalma:

Az egyenlő esélyek politikája nem egyenlő az egyenlő bánásmód biztosításával, annál több, mindazon jogi és nem jogi eszközök összességét jelenti, amelyek azt a végső célt szolgálják, hogy a nők a férfiakkal egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az élet legkülönbözőbb területein - oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. -, de legalábbis csökkenjenek az őket érő hátrányok.

Az esélyegyenlőség meglehetősen új fogalom, amely megjelenése az elmúlt évtizedekben végbemenő jelentős szemléletváltást tükrözi. Korábban rokkantaknak nevezték a fogyatékos embereket és elsősorban egészségügyi kérdésként kezelték a sorsukat: pusztán társadalombiztosítási aspektusból, különféle pénzbeli támogatások, ellátások formájában foglalkoztak velük. De már viszonylag korán, a hetvenes évek végén megfogalmazódott az igény, hogy a vakokat, mozgássérülteket elsősorban az önálló, saját élet éléséhez kell hozzásegíteni. Ahhoz pedig, hogy ennek a segítési folyamatnak eredménye is legyen, pozitív diszkriminációra van szükség. A fogyatékkal élők általában nem betegek, hanem hátrányos helyzetbe került emberek, akik bizonyos dolgokban - például a munkaerőpiacra való bejutás tekintetében - segítségre szorulnak, de akik kellő segítség mellett képesek hasznos tagjai lenni a társadalomnak.

Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalmát gyakran használják szinonimaként, ami azt sugallja, hogy egy és ugyanazon dologról van szó. Valójában azonban az egyenlő bánásmód elve (másként a diszkrimináció tilalma) és az esélyegyenlőségi politika ugyanannak az elvárásnak két eltérő filozófiájú megközelítése. Az esélyegyenlőség érvényesítése tehát többet, mást kíván meg, mint pusztán a diszkriminációmentes működés biztosítása, hiszen a hátrányos helyzetben lévőket többet és jobban kell segíteni, mert az egyenlő feltételek biztosítása különböző képességű és társadalmi csoportokban élő emberek számára az a tudatos esélyegyenlőtlenség megteremtése. Mert ha ugyan azon a lépcsősoron kell felmennie az egészséges lábú embernek és a kerekes széken közlekedő embernek, akkor az utóbbi hátrányban szenved. A hátrányban szenvedő embernek jobb feltételeket kell biztosítani, nem egyenlő feltételeket és még így sem lesz esélyegyenlőség. Akadálymentesítés esetén sem az esélyegyenlőséget teremtjük meg, csak a lépcsőn feljutást könnyítjük meg. Ebből kifolyólag az én következtetésem az esélyegyenlőség témáját illetően: Esélyegyenlőség nincs, nem is lehet, mivel vagyon-, adottság-, tehetség-, és szorgalom egyenlőség sincsen.  

Felhasznált irodalom:

-          http://www.pfa.org.hu/pfauserfiles/File/7d_Eselyegyenlosegi_Media_Anyag_GVOP_1_1_3.pdf?PHPSESSID=a43f33d9321c5077d5813cba010f6b8c

-          Dr. Kövér Ágnes:Esélyegyenlőség– Jogok – Közoktatás – emberi jogi oktatás, a jogismeret és a jogi tudatosság fejlesztése – Equal A/44 Esélyegyenlőségi szakemberek képzése és foglalkoztatása equal.nfu.hu/download.php?docID=259 2012-05-13

-          Matiscsákné dr. Lizák Marianna: Emberi erőforrás gazdálkodás

www.minoies.hu/.../12_ea_eselyegyenloseg_nok_a_munkaeropiacon