Barátság és szerelem

Óvodás voltam, amikor először gondoltam azt, hogy szerelmes vagyok. Természetesen egyből 2 fiúba is sikerült beleszeretnem és bár folyamatos volt a késztetés, miszerint sokkal jobb lenne csak egyet szeretni, a választás mégsem sikeredett. Az egyik kisfiú nagyon helyes volt a másik viszont vicces, és ezt a dilemmámat gyermeki nyíltsággal osztottam meg szüleimmel.

Majd jött a suli, és ott valahogy a szerelem kérdésköre megszűnt létezni, vagy legalábbis mindenki úgy tett, mintha nem érdekelné őt a másik nem. Én is úgy tettem, bár azért előfordult, hogy egy-egy fiú felkeltette az érdeklődésemet, de mivel ez nem volt téma magamban elrejtettem.  Majd, ahogy teltek az évek egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy bár van, aki bevallja, míg más titkolja, de másokat is épp ugyan úgy érdekli a szerelem lehetősége, ahogy engem.  

Ma meg már tudom, hogy döntéseinket mindig érzelmi alapon hozzuk meg, ami mögött ott húzódik a szerelem kérdésköre is. Mindegy, hogy plátói, beteljesült, reménytelen vagy csak vágyott az a szerelem, mindenképpen ott van az ember életében és hatással van a viselkedésére. Azt viszont már nehéz megmondani, hogy a szerelem különböző típusai mikor képesek valakit előre vinni, vagy inkább hátráltatni. Természetesen egy beteljesült szerelem maga a boldogság, a vágyott Kánaán. De vajon ez az állapot tényleg a legalkalmasabb arra, hogy az ember képes legyen a kiteljesedés érzést megtapasztalni?

Szerencsésnek tartom magamat, amiért több bizalmas barátnőm is van, és akik rendszeresen beszámolnak nekem szerelmi életük alakulásáról. Így egyfelől az ő elbeszéléseikre illetve a környezetemben megfigyelt jelenségekre alapozva igyekszem majd végig gondolni, hogy véleményem szerint miképpen is mozgatja a szerelem egyes emberek életét és ezáltal magát a világot is.

A szerelmet én két nagy csoportba sorolom: beteljesült és reménytelen szerelemre, melyeket további alcsoportokra osztok.

1.       Beteljesült szerelem:

·         Kölcsönös imádat és szeretet, kompromisszumok nélkül

·         Az egyik nagyon szeret, a másik hagyja magát szeretni, itt már lehetnek kompromisszumok

·         Egymásba kapaszkodás, mind két fél bizonyos kompromisszumokra kényszerül

2.       Reménytelen szerelem

·         Plátói szerelem, a vágyott személy térben, időben, vagy egyéb okok miatt elérhetetlen

·         Reménytelen szerelem, amit legjobb elfelejteni, mert esélytelen

·         Reménytelennek tűnő szerelem, ami idővel beteljesülhet

Tapasztalataim szerint a fent említett kategóriák a következő képen hathatnak az ember személyiségének kiteljesedésében:

Kölcsönös imádat és szeretet, kompromisszumok nélküli szerelem

          Ahogy én látom ez egy kétélű fegyver. Kihozhatja mindkét félből a legjobbat, de vezethet teljes széteséshez is. Amikor megszűnik az „én” és átveszi helyét a „mi” ott elveszik valami értékes az egyénből és bár kéz a kézbe lépegetnek előre, mégis olyan ez, mintha csak egy-egy lábbal szökdécselnének.  Viszont, ha két kiforrott egyéniség úgy tud egymással összekapcsolódni, hogy tisztelet, szeretet, egymás segítése mellet képes saját egyéniségét és vágyait is megélni, az valóban maga a csoda, aminél nem hiszem, hogy lehet többet kívánni. Itt csak az a kérdés, mi kell ahhoz, hogy valaki érett személyiséggel léphessen be egy kapcsolatba?

Az egyik nagyon szeret, a másik hagyja magát szeretni

         Ebben a helyzetben mindkét fél jól érezheti magát, legalább is egy adott ideig. Akit csodálnak az képes szárnyakat növeszteni, és aki csodál, az megpróbálhat felnőni csodálata tárgyához, erőt merítve annak isteníttet tulajdonságaiból, vagy csupán abból, hogy az „isten” mellette cövekelt le. Hosszú távon viszont, ha nem sikerül a két félnek egy szintre kerülnie, akkor egyenlőtlenség terhe kezdi megmérgezni a kapcsolatot, amiből egyik fél sem tud már kielégítően táplálkozni.

Egymásba kapaszkodás

         Ők azok, akik vállvetve támogatják, segítik egymás előre jutását, csak az a fránya kompromisszum ne lenne. De ott van és vele együtt valami hiányérzet is, amiről bár megpróbáltak lemondani, vagy legalábbis az egyik fél, mégsem sikerült megfeledkezni. Márpedig ott, ahol hiány van nehéz kiteljesedni és bár így is lehet élni, de szárnyalni már sokkal kevésbé lehetséges.

Plátói szerelem

          A legkevesebb mozgató rugója a plátói szerelemnek van és leginkább csak a kamaszok képzeletében tölt be némi motivációs szerepet.

Reménytelen szerelem

        Ebben az állapotban a legnehezebb gyarapodást elérni. A reménytelen szerelemben nincs semmi jó, talán csak egy-egy művész képes ilyen helyzetben alkotni valami nagyszerűt, más esetekben ez inkább egy béklyó, ami gúzsba köt.

Reménytelennek tűnő szerelem, ami idővel beteljesülhet

       Bizonyos szempontokból nézve, ez az én személyes kedvencem. Természetesen nagyszerű dolog beteljesült párkapcsolatokat látni, melyek zökkenőmentesen alakulnak ki, de mégis, amikor valaki a vágyott kedvesért képes küzdeni és erőfeszítéseket tenni, az engem nagyon le tud nyűgözni. Mindegy, hogy ilyenkor mi hajtja az embert vadászösztön, megfelelni vágyás vagy csak egy belső késztetés a lényeg abban van: szeretné képességeit fejleszteni és ennek segítségével a vágyott kapcsolatot beteljesíteni.

          És, amikor az ember ilyen útra téved, akkor válik igazán fontossá, hogy őszinte barátságok vegyék körbe. Jó, ha van kivel kibeszélni a történéseket, az átélt érzéseket, melyek hol biztatóan ölelnek körbe, még máskor letaszítanak a mélybe. Az érzelmi hullámzás egy ilyen úton haladva szinte folyamatos és csak akkor szűnik meg, ha elérjük a célt vagy elfogadva a kudarcot letérünk az útról.

          Na, de mi is az, ami miatt tetszik nekem, ha valaki ilyen útra téved? Leginkább az, hogy itt a sikerhez mindenképpen nagyon kreatívnak kell lenni és ez a kreativitás segíti a fejlődést vagyis a kiteljesedés állapotát elérni. Ilyenkor válik fontossá az önismeret, illetve az, hogy mások milyennek látnak minket, milyen a kommunikációs képességünk, és mennyi ötletességre vagyunk képesek bizonyos szituációk eléréséhez.  De kreativitást igényel a barátnői beszélgetés is, hiszen ha mélyponton van az egyik, akkor a másik csak úgy tud segíteni, ha képes előtte olyan új lehetőségeket meglebegtetni, az adott történéseket olyan irányból megvilágítani, melyekből lehetséges újra erőt gyűjteni. Imádom, amikor az agyam kreatív üzemmódba kezd el tevékenykedni. Bár ez nem mindig könnyű feladat, milyen nagyszerű érzés, új lehetőségeket teremteni és mások hitét visszaadni. A hab a tortán pedig az, amikor a közös erőfeszítésnek hála, kijut a kátyúból, újból képes hinni és az úton tovább bandukolni, majd egyszer csak a megérkeznek a kisebb-nagyobb eredmények, melynek hatására újra szárnyalni lesz képes. 

Lehet, hogy valaki azt gondolja, fölösleges reménytelenek tűnő helyzetekre energiát pazarolni, és inkább keresni kell valami egyszerűbb megoldást, kötni néhány kompromisszumot és kiegyensúlyozottabb lélekkel tovább élni, és akár ez lehet egy jó tanács is, mégis az én tiszteletem azoké, akik képesek küzdeni, álmodozni és áldozatokat hozni vágyaik beteljesülésért.  

Hidd el ha energiát fektetsz a dolgaidba, az idővel biztosan meg is fog térülni!

Vidó Judit