Helycsere és támadás

Napjaink tudományos világában egyre inkább a hierarchikus megkülönböztetés uralkodik. Minél régebbi egy tudományág, annál magasabb helyet foglal el ezen a képzeletbeli ranglistán, ellentétben azokkal a diszciplínákkal, melyek új keletűek. A 20. század elején a pszichológiával foglalkozó szakembereknek komoly erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy munkájukat tudományosan is elismertessék, de nem volt ez másképpen a pedagógiában sem. Szerencsére napjainkban már senki sem vonja kétségébe, hogy a pszichológiai kutatásoknak milyen fontos szerepe van abban, hogy társas interakcióinkban kiigazodjunk, illetve azok mozgatórugóit képesek legyünk megérteni.

Jelenleg a legfiatalabb tudományág az Andragógia, melynek kutatási tárgya a felnőttek nevelése és oktatása. Legnagyobb sajnálatomra az Andragógia áll a szamárlétra legalján, közvetlenül a pszichológia alatt. De vajon méltó ez a besorolás? Vajon nem kellene bizonyos dogmákat felülírni? Természetesen nem szándékozom az akadémikus rendszer megkövesedett elemeit vitatni, csak józan paraszti ésszel néhány gondolatot szeretnék megosztani.

A társadalmi kultúrák és ezen belül az emberek szerepe folyamatosan változik, méghozzá egyre gyorsulóbb ütemben, mely tempó szükségszerűen új tudások megismerését hívta életre. Először megszületett a pszichológia tudománya, mely hozzá segítette az embereket, hogy képesek legyenek a változással lépést tartani úgy, hogy önmaguk és környezetük viselkedése mögött meghúzódó okokat igyekeztek feltárni. Majd miután ez már a gyorsulás mértékének kevés volt, megszületett az Andragógia is. Az andragógia a pszichológiai és pedagógiai kutatások eredményeire épít illetve azokon túlmutatva, arra keresi a választ, hogyan képes a munkavállaló versenyképes tudását megőrizni, a számára szükséges új tudást elsajátítani, illetve azt, hogy kinek milyen jellegű tudásra van szűksége és azt milyen módszerekkel lehet átadni.  

Rohanó világunkban szakmák születnek és halnak meg, míg a technika fejlődése folyamatosan új ismeretek megszerzését igényli és követeli meg szinte az élet minden területén, nem csak a munkában.  Aki lépést akar tartani a fejlődéssel, nem bújhat ki a folyamatos ismeretszerzés alól.

De mi is az andragógia tudományának illetve az Európai Unió gazdaság- és oktatás- politikájának legfőbb jelmondata? Nem más, mint a Life Long Learning vagyis magyarul Élethosszig tartó tanulás. Miért olyan fontos ez? Erre egyszerű a válasz, mert mit ér az a fejlesztés, amit senki sem tud használni, vagy mit ér az a pszichológiai kutatási eredmény, ami nem kerül be a gyakorlatba és senki tudását sem gyarapítja?  Nyilván nem sokat. A kutatási eredményeknek és a fejlesztéseknek igazán csak akkor van értelme, ha ennek hasznosságát illetve használatát valaki megtanítja és átülteti a gyakorlatba.  

Éppen ezért van a ma emberének nagy szükség az andragógia tudományára. Bár tudományos szinten lehet a szükségességét vagy gyermekbetegségeit vitatni, mint ahogyan ezt sokan meg is teszik, gyakorlatban betöltött szerepét viszont balgaság lenne vitatni.

Mindezek ellenére az andragógia pozíciója még sem stabil. Ennek pedig legfőbb oka, hogy a rendelkezésre álló szűkös anyagi javakért ádáz küzdelem folyik. És abban a pillanatban, hogy a pénz látótérbe kerül, már igen csak keveset számít, hogy a kompetenciák mire elegendők.   Így fordulhat elő, hogy pszichológus tanít, illetve tréningeztet felnőtteket, miközben oktatás módszertani eszközökkel tudása nem bír. De láthatunk olyan embereket is a katedrán, akik bár szakmájukat mélységeiben ismerik, mégsem képesek tudásukat átadni, mivel fogalmuk sincs róla, hogy a felnőtteket, hogyan kell tanulásra motiválni illetve tanítani. De ha már így alakult, hogy a felnőttek képzésében más területek képviselői is ilyen kompetensnek érzik magukat, vajon miért van az, hogy a hátrányos helyzetűek vagy az alacsony iskolavégzettséggel rendelkezők oktatásából már semmi kedvük nincs részt vállalni? Legyen csak a csont a „kutyáé”, vagyis az andragógusé, hisz ők úgy is csak a húsra tartanak igényt. És miért tehetik meg mindezt? Mert a szokásrendszer alapján kialakult tudományos hierarchia egy magasabb fokán állnak, és ezáltal jobb a marketing értékük. Sajnos hajlamos az ember a „tekintélyt” parancsoló embernek behódolni, pedig mennyivel hasznosabb lenne, ha tudna reálisan gondolkodni.

A gazdasági- és társadalmi- igények így hiába szülték meg és várják tárt karokkal az andrológusokat, a tekintélyelv egyelőre jelentős mértékben gátolja a kibontakozásukat. Ezért bár szép és fontos dolog a tradíció, mint ahogy az is, hogy tiszteljük az „öregebbeket” ugyanakkor az mégsem jó, ha elnyomjuk a „fiatalságot” és nem engedjünk teret az új tudásnak és fejlődésnek.

Tiszteld a hagyományt, de keress új utakat és ne hagyd, hogy a fejlődésedben meggátoljanak!

Vidó Judit