Társadalmi szintek a digitálisvilágban

A magyarországi felnőttképzésben fontos szerepet kap az alacsony iskolázottsággal rendelkezők képzése, átképzése, ahol az eredményességet leginkább, a gyermekkorban szerzett tanulással kapcsolatos negatív beállítódás és a tanulás során elszenvedett kudarcélmények gátolják. Már itt megjelenik, a tudás megszerzéséhez szükséges kompetenciák hiánya. A legtöbb alacsony végzettséggel rendelkező ember számára önmagában a tanulás, legalábbis az intézményi keretek között folytatott ismeretszerzés, nem bír értékteremtő képességgel, míg a számos múltbéli negatív tapasztalat tovább fokozza az ilyen jellegű képzések iránti ellenszenvet. Ez a tanuláshoz negatív módon viszonyuló attitűd, az előadáson mint megváltoztathatlak jelenségként volt meghatározva, bár ezzel én, mint andragógus nem értek, nem érthetek egyet. Hiszek abban, hogy van lehetőség arra, hogy berögzült hozzáállásokon változtassunk, akármilyen nehéznek is tűnhet, csak a megfelelő hogyanra kell a választ megtalálni. Éppen ezért a felnőttképzésben dolgozó embernek nagyon fontos, hogy olyan kompetenciákkal és képességekkel rendelkezzen, mely egy ilyen rögös úton is képes a célhoz elvezetni. A digitális eszközökkel való tanulás az előbbi példához hasonlóan szintén sokszor párosul negatív attitűddel, bár itt már az oktatásban nem az alacsony végzettséggel rendelkező felnőttek jelennek meg. Mivel itt már magasabb iskolai végzettséggel rendelkező emberek vesznek részt a képzésben, joggal feltételezzük, azt, hogy korábbi tanulmányaik során már találkoztak a tanulási sikerélményével és ezért valószínűleg nem maga a tanulás az, ami a negatív hozzáállást eredményezi, hanem csak a megváltozott és újszerű tanulási környezet. A felnőttképzésben dolgozó szakembernek ebben az esetben is először az attitűdben kell változást elérnie, és még az alacsony végzettségűeknél magát a tanulást, mint értéket kell elfogadtatnia, itt viszont a digitális eszköz által képviselt értéket, illetve az általa megszerezhető tudást, ami ezen a szinten már mindenki számára értéket jelent. Ha tovább megyünk ezen a gondolati íven, akkor elmondhatjuk azt, hogy egy egyetemi szinten már nem azt kell elfogadni, hogy a tanulás érték, a digitális technika egy korszerű oktatási eszköz, amely jelentős tudáshoz segíti hozzá az oktatásban résztvevőt, hanem egyetemi szinten már azt kell elsajátítani, hogy miképpen tudom az információs technológiai eszközök tulajdonságait kihasználni, hogy tudásomat mindnél hatékonyabban tudjam a lehető legértékesebbé tenni.

Az előbbiekben három szintet vázoltam fel, természetesen az oktatás szintjeit nem szerencsés ennyire élesen egymástól elkülöníteni, de az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél a három szintnél. Mindhárom szint más-más kompetenciákat, azaz tudást, értéket és attitűdöt képvisel, ennek ellenére mind három tanulási folyamat elsődleges gátja a már kialakult rossz attitűd. Legnehezebb természetesen a legalsó szinten az attitűdöt megváltoztatni, és ahogy egyre feljebb haladunk a képzési szinteken válik a feladat egyszerűbbé, de azért itt is még foglalkozni kell vele, mert a változás mindenki számára kihívást jelent. Az érték megjelenése szintén mást és mást jelent a különböző szinteken, de egyik szint sem nélkülözheti a támogató és iránymutató segítséget ahhoz, hogy felfedezze ezt a képzésében, mint ahogyan az új ismeretek megszerzésénél sem nélkülözhető. De miképpen jelenik meg ez a három szint az információs technológiák használatában? A legalsó szinten talán meg sem jelenik, de ha mégis akkor is csak egy-két egyszerű program kezelésében, melyek összetett gondolkodást nem igényelnek. A második szinten már a microsoft office alkalmazásainak, a levelező programok használata és ismerete szükséges, de az önszervező és konstruktivista tanulási mód csak a következő szinten jelenik, mint elvárás meg. Ezen a legfelső szinten már nem csak az informatikai alkalmazások használata, ami elvárt, hanem ezeknek hálózatban és kreatívan való használata, illetve az információ begyűjtése és tudássá való átalakítása is elvárt.  Ez a három szint nem csak a hagyományos társadalomban, de a digitális társadalomban is elkülönülő réteget alkot, de míg a társadalom hagyományosan nem kompetenciák alapján válogatja meg állampolgárait elképzelhető, hogy a digitális polgárság már ilyen alapokra fog helyeződni?

Van olyan nézőpont, ami szerint a digitális állampolgárságot lévén, hogy nem születés és lakhely szerint szerezzük, ezért kompetenciák alapján lehet elnyerni, melyet én nem cáfolok itt most, de igazán egyet sem érthetek vele. Én inkább ezt csak egy kívánatos tendenciának nevezném, ami véleményem szerint csak akkor alakulhat ki, ha előbb vagy utóbb lesznek virtuális hatások ahová csak, állampolgárként vagy útlevéllel lehet bemenni, és ezt véletlenül sem keverném itt össze azokkal a web oldalakkal, ahová csak a regisztrált tagok léphetnek be. Egy virtuális állam az én elképzeléseim szerint komplex hálózattal rendelkezik, mely számos web oldalt és egyéb felhasználói felületet és alkalmazást egyesít, mely a hagyományos országhatárokhoz és gazdasági érdekszövetségekhez képest, egy egészen újfajta tudás és ezáltal értéket teremthetne meg, mely akár a javak újbóli elosztását is eredményezhetné. Na jó, természetesen ez csak egy utópia, de egy gondolatot talán megért. Szóval én egy ilyen virtuális államhoz rendelném hozzá a digitális állampolgár fogalmát és itt már valóban a digitális kompetenciáknak és a digitális viselkedési normák betartásának az etikus viselkedésnek kulcs szerepe lenne. De maradjunk annál, hogy jelenleg a közfelfogás a digitális állampolgárságot, az információs technológiai eszközök etikáinak/normáinak megfelelő betartásában és alkalmazásában illetve a digitális kompetenciák meglétével definiálja. Nem vitatkozom ezzel, lévén amíg nincs külön digitális állam, addig mindenki, aki a világhálóra belép egyforma lehetőségekkel és jogokkal rendelkezik, vagyis akár azt is mondhatnánk, hogy még sincs digitális állampolgár és digitális állampolgár között különbség, és a kompetenciákhoz és normákhoz kötött digitális állampolgárság nem más, mint egy vágyott álomkép. Természetesen örvendetes dolog lenne, ha ez az álomkép megvalósulna, hiszen ez a kulcsa annak, hogy az információs technológia az emberiség fejlődését szolgálja és gátat szabjon az esetleges rombolásnak, a kérdés csak az, hogy ez mennyire lehetséges?