Digitális nemzedék kontra Y generáció

Nem könnyű szavakba foglalni, miképpen is érzem magam attól, hogy nem a számítógép előtt nőttem fel, és most ez a kurzus megpróbálja velem elhitetni, hogy az eddig megszerzett tudásom édes kevés ahhoz, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak pusztán azért, mert nem vagyok sem a digitális nemzedék szülöttje, sem a digitális bevándorlók büszkesége. De valóban a számítógépes ismereteim mélysége alapján ítélhető meg az, hogy andragógusként, hogyan tudom majd szolgálni a társadalmat? Remélem mások is egyet értenek velem abban, hogy valószínűleg nem a digitális világ ismerete a kulcskompetenciája egy felnőttekkel foglalkozó szakembernek, hanem ez csak egy eszköz, mellyel adott körülmények között akár oktatása során élhet.

Jelen pillanatban a felnőttképzésben leginkább a 30 év feletti generáció vesz részt, akiknek egyik része a már meglévő szaktudását igyekszik elmélyíteni és fejleszteni, míg egy másik jelentős része, új szakmát vagy tudást igyekszik elsajátítani annak reményében, hogy új vagy jövedelmezőbb állást kapjon a munkaerőpiacon. A felnőttképzésben a legtöbb képzés, legyen az bár esti, e-learning vagy távoktatási érettségire épül, és ha megvizsgáljuk azt, hogy a mostani 30-as korosztály vagy az ennél idősebb korosztály érettségi vizsgája milyen ismeretek elsajátításáról ad számot, akkor láthatjuk azt, hogy az informatikai tudás megléte igen csak kétséges. Ettől eltekintve azért azt azért joggal feltételezhetjük, hogy a mai társadalomban azért minden bizonnyal kevés olyan ember van, aki legalább minimális felhasználói tapasztalattal ne rendelkezne ezen a téren, ennek ellenére elgondolkodtató, hogy vajon eljötte-e már az ideje annak, hogy a hagyományos oktatási stílusok helyett a digitális didaktikát éltessük a képzésekben.

Azért azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy hatalmas lehetőségeket látok én is a digitalizált oktatási módszerekben, csak szerintem az nagyon fontos szempont, hogy hol, mikor, mit és kinek az oktatásában alkalmazzuk. A konnektivísta tanulás és csoport munka, mint információ megosztás és reflektálás nagyon izgalmas módszer, a probléma részemről csak ott van, hogy talán nem mindenki tud, minden témában kellő képen konstruktívan megnyilvánulni, még akkor sem, ha szeretne. Saját példámból kiindulva számos olyan téma lenne, amihez sokkal könnyebben hozzá tudnék szólni, vagy szívesebben tudnék benne elmerülni, mint mondjuk a digitális nemzedék kérdéskörében. Ennek nem csak az az oka, hogy életemben ez a fogalomkör, mint probléma még nem jelent meg, hanem azért is, mert az előadáson elhangzottak az én tudásszomjamat ebben a témakörben teljes mértékben kielégítette, és semmiféle hiányérzet nem keletkezett, amit úgy érzek, de jó lenne még kielégíteni. Ellentétben például a kötőszövet működési mechanizmusával, amit nagyon szívesen vitatnék meg egy konnektívista csoporttal.

És ezzel már el is értem oda, hogy ha nem is én vagyok a legjártasabb digitális bevándorló, de bennem is már kialakult az azonnali tudás utáni vágy. Foglalkoztat egy probléma és ennek hatására már ott is ülök a net előtt, hogy tudásszomjamat oltsam. Természetesen ehhez önmagában nincs szükségem komoly felhasználó ismeretekre, de ahhoz, hogy a leghasználhatóbb információkhoz a lehető legrövidebb úton juthassak hozzá, már nem ártana, ha az informatikai tudásom komolyabb szinten lenne. Csodálattal tekintek csoporttársaim azon népes táborára, akik blog bejegyzéseiket nem csak hasznos tartalommal töltik meg, hanem magát az írás környezetét is képesek szabadon átalakítani ahhoz, hogy személyiségüket kifejezzék. Ez egy újabb űr, ami köztem és a digitális tér hódítok között megjelenik és még bennem, mint digitális bevándorlóban ezen kifejezésmód iránti vágy még fel sem merült, addig a digitális bennszülöttnek ez már teljesen evidens lesz. De milyen lélektani háttere van mindezen jelenségeknek.

Tar Annamária ezt így látja „Y generáció” című könyvében:

„Az internet nagyon jó, ha megtanulod kezelni, de úgy, hogy mellette létező emberi kapcsolataid is vannak, valódi beszélgetésekkel és programokkal. Amit ezek a felmérések közölnek, az inkább egy figyelmeztetésnek felfogható jelzés. A virtuális élet mellett kell lennie reálisnak is.

Nyilván egy X generációsnak a mai információs kor kicsit furcsa. Ők ugyanis nem éreznek késztetést arra, hogy húszprecenként közöljönenek valamit online, nem rohannak a gépüket bekapcsolni hazaéréskor, és nyaraláskor megkönnyebbülten kapcsolják ki a telefonjukat egy egész napra. Az Y generáció viszont beleszületett ebbe a világba, nekik az a természetes, hogy online létezésüket is egész nap fenntartják.

Az internet tehát alapvetően jó dolog, csak számos jellemzője van, amire érdemes időben figyelni. Például itt egy aggasztó jelenség. Ha X generációsokat kérdezel, gyakran elmondják, hogy a mai huszonévesek kevés dolognak tudnak örülni igazán. Hol van a szenvedélyes öröm, amit nem kémiai anyagok váltanak ki, hanem valaminek a szeretete? Alapvetően nyilván a családi működésben kell keresni az ember érzelmi háztartásának az okát, de hogy egy generációt jellemezze a whatever hozzáállás, az már másra is utal.

Az utóbbi tíz évben egy kiskamasz bármivel megismerkedhet az interneten keresztül, így sokkal hamarabb elérhetők a számára azok a dolgok, amiket életkora folytán sem érzelmileg, sem értelmileg nem tud kezelni még. 25 évvel ezelőtt egy nővér kiküldte a szobából a húgát, ha a pasijáról akart beszélni a barátnőjével, mert nem akarta, hogy hallgatózzon. A húg arra lett kárhoztatva – ami egyébként jó –, hogy ezeket a dolgokat csak öt-tíz év múlva tudja meg. Ma nincsenek ilyen korlátok, mert az internet tudásbázisa és információtömege elérhető bárki számára. A baj csak az, hogy ha 15 évesen mindent ismersz, akkor később mit fedezz fel?

Ha ezt egy X generációs látja, azért szörnyed el, mert ő még lepkéket fogdosott a réten, aztán próbálta megtudni a bátyjától, hogy mi a helyzet a szexszel, vagy újságokat szerzett. Izgalmas volt a világ. A kamaszok alig várták, hogy felnőjenek végre, és felnőtt dolgokat csinálhassanak. Egy mai kamasz már elég sok „felnőtt" dolgot csinál, olvas és hall, és elmosódott számára az az izgalom és kíváncsiság, ami előre hajt az életben. Ezt érzékelhető az egyetemi oktatásban is, mert egyre nehezebb olyan dolgot mondani, amire felcsillan a hallgatók szeme.”[1]

Fontosnak tartom, hogy bár jelen diskurzus középpontjában elsősorban a különböző generációk általánosságban vett kapcsolatát vizsgáljuk az információs technológiával, én mégis szerencsésebbnek tartom, azt ha ezt a jelenséget holisztikus szemléletben, mélységébe látjuk. Ezt a látásmódomat pedig arra alapozom, hogyha ennek a kurzusnak az innovációját a hálózati működésben és a hálózati tanulásban látjuk, és tisztában vagyunk azzal is, hogy a hálózatoknak nem csak síkbeli, de térbeli kiterjedése is van, akkor ez alapján már talán nem olyan meglepő, hogy az internet lehetőségeire épülő oktatásnak olvasatomban, már nem csak azt kell vizsgálnia, hogy miképpen taníthatunk eredményesen a rendelkezésünkre álló technikai eszközökkel, hanem azt is szem előtt kell tartani, hogy milyen más területekre és hogyan hat ki az információ technológia, mind szélesebb körben való alkalmazása.

Én az X generáció szülöttje, ha körbenézek saját környezetemben, akkor mit látok? Az Y generáció körében valóban az online üzemmód, mobilon vagy számítógépen igen csak fontos presztízs értéket hordoz, míg az gyermekkoromban a társadalmi „elitséget” egy márkás cipő is megadta. Természetesen az én generációm körében is vannak, akik státusz szimbólumként ragaszkodnak a legmodernebb technikával működő kütyükhöz, sőt nem vitatom vannak, akik ki is használják ezeknek az eszközöknek a tudását, de azt már eléggé ritkán látom, hogy különösebb örömöt jelente kortársaim számára ezen eszközök tudásának széles tárháza, ellentétben az Y generációsokkal. De miben keresi az én korosztályom, azt a fajta élményt, amit a Y megtalált a számítástechnikai alkalmazásokban? Talán senki sem lepődik meg azon, hogy az én válaszom ere az ezoterika. Összefüggésbe hozhatjuk-e az információs technológiát az ezoterikával, van-e egyáltalán bármi köze is egymáshoz ennek a két dolognak? Véleményem szerint ez a két dolog egy egyenesen a két végpont és míg az Y a technikai végpont felé rohan a középpontból addig az X épp az ellenkező irányba tart. Természetesen ez a fajta elgondolás erősen sarkított így, de azért szerintem érdemes ebből a szempontból is megvizsgálni, az információs technológiára építkező oktatási elméleteket.

---

[1] http://divany.hu/eletmod/az-internet-az-agresszio-voeroes-sznyege/ 2012-03-06