A művészet és a digitális nemzedék kapcsolata, avagy segítheti az internet, hogy ne csak a pop kultúra terjedjen széle körben?

Írásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon az internet világa, a web 02. alkalmazások, a közösségi oldalak élménymegosztó funkciói, a tudományos technológiára építő csoportok, illetve az elektronikus tanulás elősegítheti-e a hagyományos média orgánumokkal szemben, a popkultúra egyeduralma mellett, a klasszikus és a napi kultúra újbóli szélesebb körben való megismertetését, értékeinek megértését, és megőrzését. A saját kreativitásunkkal összeállított elektronikus formában megjelenő tartalmak a különböző alkalmazásokban, változtatnak-e a média popkultúrára építő hagyományán, elősegítik-e majd egy szélesebb kulturális nézőpont létrejöttét, gátat szabva a globális kultúrából fakadó egyre uniformálisabban viselkedő művészeti ágak térhódításának.  

Az elmúlt száz évben a technika fejlődése, olyan intenzív globális folyamatokat indított el világszerte, mely eltörölte az országok közötti távolságot, megteremtve a különböző kultúrák közötti hihetetlen gyors információáramlást, mely nem csak a társadalmak gazdasági életében, hanem a művészetekben is hatalmas változásokat idézett elő. A II. világháborút követő néhány évtized, a jóléti államok kiépülésének időszaka. A gazdaság és szociális biztonság illetve a technika rohamos ütemű fejlődése megteremti ezekben az államokban, a fogyasztói társadalmat, ahol már nem a szokások és hagyományok köré épül fel a társadalom, hanem maga a fogyasztás határozza meg a társadalmi struktúrákat, és a viselkedési mechanizmusokat.

A modern fogyasztót olyan telhetetlenség jellemzi, amely örökösen újjászülető vágyak és igények alapvető kifogyhatatlanságából ered és ennek hatására a művészetekben az elit és a népi kultúra mellett megszületik a populáris kultúra, mely ezeket az új és mohó vágyakat hívatott kielégíteni. A pop art irányzat átveszi a fogyasztói társadalom tárgykultuszát, annak ürességét, bárgyúságát, tartalmatlanságát. Ledönti a műtárgy, a művészi alkotás kultuszát, és a művészi tehetség bálványozását. Tudatosan vizsgálja a tömegtájékoztatási eszközök szerepét és használja fel saját céljaira és ennek hatásaként főleg az előadóművészetekben elkezdenek azok a popsémák kialakulni melynek segítségével ezek a kultúrtermékek egyre kiszámíthatóbban válnak eladhatóvá és melyeket a média is előszeretettel használ fel saját céljaira. A klasszikus és népi előadó művészet egyre jobban háttérbe szorul, egyre ritkában kapnak teret a tv-ben és rádióban, előidézve így azt a helyzetet, hogy számos ember nő fel úgy, hogy az elit és a népi kultúrával alig találkozik, így mélyebb kötödése sem alakulhat ki.

Ha a tudástársadalomban az információt helyezzük a középpontban, és azt módjuk, hogy ezen társadalmak működésének fontos eleme az információ megosztása, a közös tudás fejlesztése és gyarapítása, akkor ezt a gyakorlatot a művészeteknek is követniük kell azzal, hogy nem csak a sekélyes és mindenki által jól ismert populáris termékek helyeződnek a korábbi gyakorlattal ellentétben az előtérbe, hanem a tudásgyarapodás céljával fellépő társadalomnak igénye fog formálódni a tradicionális értéket közvetítő kultúrára is.  

Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne a kulturális élet jövőbeni változását előre diagnosztizálni? Gondolhatjuk-e azt, hogy a tudástársadalmak információ éhsége az élet minden területére kiterjed majd? Lehet-e a magas kultúra ismerője egy szélesebb néptömeg, amikor ez a kultúra mindig csak egy szűk rétegű elit igényeit szolgálta? Válhat-e a népi kultúra, mely hosszú évszázadokig széles néptömegek életét tette színesebbé és boldogabbá valaha is a popkultúra riválisa? Vagy az információs társadalom nélkül is telítődhet az emberiség ezzel a globális szinten uniformalizálódott popkultúrával, mely egyre kevésbé képes magát megújítani? Sajnos ezekre a kérdésekre jelenleg nem tudom a választ, de azt nyugodt szívvel állíthatom, hogy egy valóban tudásra és információra építő társadalomtól joggal várható el, hogy a művészeti kultúrában is új utakon kezdjen működni függetlenül attól, hogy maga a technológia melyre épül, a globális folyamatoktól aligha távolodhat el.

Jól tükrözi a jelenlegi popkultúra egyeduralmát az a jelenség, mikor egy kedvelt pop előadó felvételét osztom meg a közösségi portálomon, akkor számos megerősítést kapok, míg ha egy klasszikus vagy egy kevésbé populáris műfajú szerzeményt teszek közkincsé, azt szinte soha senki sem „like”-olja. De legalább van lehetőségem olyan képzőművészeti és előadó művészeti produktumokat megmutatni, illetve akár kommentálni, melyeket eddig csak kevesen ismertek és láttak, és talán idővel az ilyen és az ehhez hasonló cselekedetek hatására egy szemlélet változás is elindulhat.

Természetesen más nézőpontból is tekinthetünk erre a problematikára. A transznacionális médiavállalatok által közvetített kultúripari termékeket (életmód, zene, tánc stb…), egységesen jellemzi az amerikai tömegkultúra és az amerikai életstílus eszménye, standardizált tartalom és közönség szegmentáció a széles piaci értékesítés érdekében.  A globalizáció területenkívüliségének remek eszköze az internet. A világ bejön a lakásunkba, és megváltoztatja a privát otthon hangulatát, lehetőséget teremtve arra, hogy betekintsünk más népek művelődési és kulturális szokásaiba. A globális kultúra egyfajta hibrid, amelyben különös módon keverednek a lokális identitások és a globális minták színei, mely a mai tánc és zenei világban jól tükröződik. Ez a sokszínűség, illetve popularitás vezet ahhoz, hogy a mai tudásalapú társadalom jelentős része távolodik el a magas kultúrától, ízlésvilágát és szellemi gyarapodását elsősorban a tömegkultúra termékeivel elégíti ki, melynek hatására a kultúra hagyományos formája felbomlik.[1]

A 20. században egyetemlegesen megváltozott a kultúra helyzete, mind mennyiségében, szerkezetében és értékviszonyaiban egyaránt. A föld népessége az elmúlt században sokszorosára nőtt, miközben a rögzítés, közvetítés és a terjesztés új eszközei megsokszorozták a társadalomban ke­rengő kulturális objektivációk számát. Ezen objektivációk hatására az embernek több azonosságtudata is képes kialakulni, megszüntetve az egyetlen identitás parancsát, mely identitás talán színesebbnek tűnik, mint korábban volt, mégis összességében inkább világviszonylatban uniformizációt idéz elő. A kultúrák keveredése és az információ mennyiségnek ez a rohama magával hozza a kultúra szerkezetének átalakulását,[2] melynek jövőbeni alakulását az információs technológia várhatóan tovább fogja módosítani.

---

[1] Bayer József: Globalizáció és civilizációk. http://www.matud.iif.hu/02jun/bayer.html 2009.07.30. A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata

[2] Vitányi Iván: A 20. század kulturális kihívásai. Ezredforduló 2004. 3-4. szám